Junta Európában

Wojciech Przybylski szakértő Belaruszról, a terrorról és az ellenállásról

A tavaly késő nyári euforikus tüntetések után a Lukasenka-rezsim módszeresen, a tömeges erőszak gátlástalan alkalmazásával elfojtani látszik az ellenállást. A belaruszok szabadságharcáról a térség kiváló lengyel szakértőjét, a varsói Res Publica Foundation elnökét, a Visegrad Insight című folyóirat főszerkesztőjét kérdeztük.

Magyar Narancs: A belarusz hatóságok eltérítették a Ryanair járatát, és letartóztatták Raman Prataszevics újságírót. Ez ismét szembesítette a világot a belarusz hatóságok módszereivel. Mit lehet tudni a belarusz állambiztonsági szolgálat, a KGB működéséről?

Wojciech Przybylski: Nemcsak a KGB-ről kell beszélnünk, hanem a többi állami erőszakszervezetről, amelyek békés tüntetőket vertek az utcán tavaly nyáron. A börtönökben kínozzák a letartóztatottakat, olyan szinten, hogy vannak, akik belehalnak. A múlt héten temették el Vitold Asurak újságírót, aki minden kétséget kizáróan a börtönben szerzett fejsérülésekbe halt bele. Belaruszban nem pusztán fenyegetnek, hanem a fizikai erőszakon keresztül félemlítik meg az embereket, és már legalább 10 hónapja. Korábban csak egyes esetekben, ellenzéki aktivisták ellen alkalmazták ezt, de most példátlan szinten folyik. Legutóbb a 2010-es elnökválasztás táján volt hasonló jellegű, de még mindig alacsonyabb szintű az erőszak. Most sokkal nagyobb számban tartóztatnak le és bántalmaznak embereket. De a társadalom válasza is példa nélküli Belarusz történetében.

MN: Hány ember lehet érintett?

WP: Legalább 400 embert tekinthetünk politikai fogolynak. Ennyi embert tartóztattak le és tartanak fogva. Tárgyalásra várnak, illetve már több év börtönre ítélték őket zavargásokra való felbujtás vagy más bűncselekmények miatt. Ismeretlen számú ember vár a bírósági tárgyalására otthon; őket is hamarosan börtönbe zárhatják. A belarusz büntetés-végrehajtás már nem tud ennyi fogvatartottat kezelni, tavaly ősszel arról jelentek meg beszámolók, hogy külön táborokat építenek azok számára, akiket a tavalyi választások utáni civil tevékenység vagy a tüntetéseken való részvétel miatt csuknak le. Speciális fogolytáborokról beszélünk, a Gulaghoz vagy a náci Németország táboraihoz hasonlókról.

MN: Ez a megtorlás a tavaly augusztusi tüntetésekért?

WP: Ez nem megtorlás, nem csak bosszú. Lehet persze pszichológiai motivációja is, hogy tudniillik Lukasenka bosszút akar állni azokon, akiktől személyében fenyegetve érzi magát. Tavaly megjelentek róla olyan képek, amelyeken teljes testpáncélt viselt és Kalasnyikovval pózolt. Nem érezte magát biztonságban, attól félt, hogy az emberek megvárják az elnöki palota előtt. De a döntő mégis a belarusz társadalom elszigetelésére és megtörésére irányuló szándék. Ez a társadalom éppen most jött rá arra, hogy voltaképpen egy nemzet.

Az ugyanis példa nélküli a belarusz történelemben, hogy tömegek ilyen nagy számban kimenjenek az utcára, és kifejezésre juttassák, hogy együtt vannak, hogy szuverén módon dönteni akarnak a legitim vezetőjükről. Lukasenka ezt nem engedheti meg. Tavaly elvesztette az irányítást az információáramlás felett: rengeteg beszámoló szivárgott ki a választási csalásokról, sokan bőségesen dokumentálták ezeket, a képek és a videók elterjedtek a közösségi médiában, az emberek pedig mindent megtudhattak. Ezért most Lukasenka egyet­len­egyet akarhat és léphet meg – ez pedig a junta. Gyakorlatilag már most katonai junta irányít Belaruszban: Lukasenka a biztonsági erők és a hadsereg segítségével akarja fenntartani a hatalmát a társadalom felett, amely ellene fordult, és már nem ismeri el a legitimitását. Korábban a belaruszok – akármennyire csalódtak is Lukasenkában – elfogadták a legitimitását. Mára az elnöknek egyetlen lehetősége maradt.