Magyarország tavaly 25 milliárd forintot költött a kevésbé szerencsés sorsú államok támogatására; elvileg az ENSZ Millenniumi Fejlesztési Céljaiból kiindulva a szegénységet próbáljuk enyhíteni a világban. Hogy mennyire átgondoltan, hatékonyan, arról keveset tudni. A folyamat kevéssé átlátható, az értékelés és az ellenőrzés gyerekcipőben jár.
Nemzetközi elvárások, a világ sorsáért érzett felelősség, jól felfogott érdek - lényegében ezek miatt létezik 2003 óta a gyakorlatban is magyar nemzetközi fejlesztési politika. A szegény országok fejlődésének elősegítésére szánt forrás négy év alatt megduplázódott, 56 millió euróról 96 millióra emelkedett. Az új uniós tagállamok között a harmadik legnagyobb donornak számítunk - derül ki az OECD és az Európai Bizottság legfrissebb statisztikáiból. Szakértők szerint ugyanakkor a költségvetési hiány miatt valószínűtlen, hogy e keretet 2010-re sikerül az elvárásoknak megfelelően a bruttó nemzeti jövedelem (GNI) 0,17 százalékára, 2015-re az EU-átlag szintjére (a GNI 0,33 százalékára) feltornázni.
Tupír
A fejlesztési pénzek kétharmadát egyelőre nemzetközi szervezetek pénztáraiba fizetjük. Az Európai Fejlesztési Alaphoz (EDF) például 2008-tól öt év alatt 125 millió eurót teszünk hozzá, és jövőre már magyar vállalatok és civil szervezetek is pályázhatnak az Európai Bizottságnál kezelt forrásra. Nálunk alig van hagyománya a más kontinenseken végzett fejlesztő tevékenységnek, miközben jelentős tapasztalattal rendelkező versenytársakkal kell megbirkózni. A rendszerváltás előtt a segélyezés és fejlesztés kizárólag politikai szempontok szerint, állami szerepvállalással, nagyvállalatokon keresztül zajlott, az eredmény mellékes volt. "Akkor tudunk sikerrel pályázni, ha ezt megfelelő tapasztalatszerzés, kapacitásépítés előzi meg. A fejlesztéssel foglalkozó társadalmi szervezeteket, az üzleti szektort azonban csak nemrég óta vonja be a kormányzat, 2003 előtt csak az egyházi szervezetek, és azok is csupán a humanitárius katasztrófáknál kaptak szerepet. Nem segít a felkészülésben, hogy a költségvetési olló a Külügyminisztériumnál kezelt pályázati keretet is megnyirbálta. 2006-ban nem volt kiírás, idén pedig a korábbiaknál jóval kevesebb" - mondta Kékesi Annamária, a nemzetközi fejlesztéssel foglalkozó hazai társadalmi szervezeteket tömörítő HAND szövetség elnöke.
Az elmúlt években tizenhat országot segítettünk közvetlenül, a kiválasztást több forrásunk szerint geopolitikai érdekeink, a rendszerváltás előttről örökölt kapcsolatok, egy elengedhető adósság, de akár egy hirtelen ötlet is befolyásolhatta. Így vált 2003-tól úgynevezett stratégiai partnerünkké Szerbia-Montenegró, Bosznia-Hercegovina és Vietnam, partnerországgá Macedónia, Moldova, Ukrajna, Kirgizisztán, Mongólia, Kambodzsa, Kína, Laosz, Jemen, Etiópia, a megszállt palesztin területek, emellett Irakba és Afganisztánba is juttattunk segélyeket. "Ennyi pénznek így szétszórva túl nagy hatása nem lehet" - állítja Kiss Judit, az MTA Világgazdasági Kutatóintézet munkatársa, aki szerint a kedvezményezettek számának csökkentése mellett az egész listát érdemes volna újragondolni. "A leginkább rászoruló, legkevésbé fejlett országok alulreprezentáltak. 2005-ben a kétoldalú viszonylatokban elköltött 8,6 milliárd forintból 3,7 milliárd európai országokba került. Az EU-ban is hasonló a helyzet: a fejlesztésre szánt pénzek felét a politikai és kereskedelmi érdekek a közepesen fejlett vagy fejlett országokba térítik."
"A szegénység a szomszédságban van" - védi a bilaterális alapon támogatott országok listáját Tomaj Dénes, a hazai fejlesztési tevékenységet koordináló Külügyminisztérium nemzetközi fejlesztési együttműködési, gazdasági és tudománydiplomáciai főosztályának vezetője, aki sikerként értékeli, hogy az utóbbi években sikerült szomszédaink istápolását is elszámoltatnunk. Az új nemzetközi elvárások és a hazai szakértői kritikák hatására ugyanakkor a következő években valószínűleg kevesebb országot támogatunk, és Afrika felé orientálódunk.
Vajon az elköltött adóforintok valós segítséget jelentenek-e a támogatott országnak? Számos szakértő, újabban pedig az OECD szerint sem volna szabad például a nemzetközi szinten is jelentős adósságelengedést vagy a kötött felhasználású segélyeket fejlesztési hozzájárulásként elszámolni. Ezek ugyanis nem viszik előre az adott közösséget. Az egyik esetben a pénzt a szegény ország már régen megkapta, elköltötte, és könnyen lehet, hogy egyébként sem fizetné vissza; az utóbbi konstrukcióban pedig lényegében a fejlettebb ország saját exportját finanszíroztatja meg. Az átadott összegből a segélyezett az adományozótól vásárol, ami később alkatrészek, licencek, szakemberek formájában pótlólagos exportot is generál. Ráadásul nem ritka, hogy a nagylelkű donor egyes cikkeket a piaci árnál 20 százalékkal is drágábban ad, ami nyilván hátrányos a helyi kereskedelemre. Az úgynevezett kötött segélyhitelezéskor pedig egy szabadon választott - ám gyakran a donor által kivitelezett - projekt kamattámogatását és hitelbiztosítását adjuk ajándékba. A delegációk utaztatását, a cserediákprogramokat vagy a tetemes napidíjukat hazájukban elköltő szakértők küldését is egyre kevésbé elfogadott támogatásként elkönyvelni. Az Európai NGO Konföderáció a Segítségért és a Fejlődésért (Concord) májusi jelentése szerint a magyar segélyezés minősége, hatékonysága a gyenge hazai statisztikai adatszolgáltatás miatt nehezen értékelhető. (A Concord szerint az EU-tagországok is feltupírozzák statisztikáikban a segélyezési adatokat - a civilek szerint a 2006-os támogatási pénzek egyharmada nem valós forrás volt. Tizenegymilliárdot tett ki Irak és Nigéria tartozásainak elengedése, 1,6 milliárd euró ment el külföldi diákok taníttatására, és egymilliárd eurót fordítottak az Európába menekültek lakhatási gondjainak megoldására.) Magyarországon több minisztérium (a Gazdasági és Közlekedési és a Pénzügyminisztérium) visz önálló projekteket, az egyes tárcák közötti információáramlás akadozik, máskor a szálakat elvileg kézben tartó külügy bocsát közre alig használható adatokat. A nyilvánosan hozzáférhető anyagokból azt sem látni, konkrétan milyen projektek állnak a számok mögött, és egyáltalán megvalósultak-e. Találunk olyan kimutatást is, ahol Magyarország mint támogatott ország szerepel, amely Magyarországtól tizenkét alkalommal összesen százmillió forintos segélyhez jutott.
Halat vagy halastavat?
A Külügyminisztérium tájékoztatása szerint 2005-ben Jemen és Tanzánia két-két milliárd forintos adósságát engedtük el, idén az etióp tartozást annulláljuk. "Ez valóban egyre kevésbé elfogadott módszer. Nemzetközi elvárás, hogy a donor ország friss forrásokat mozgósítson. Mindez persze nem lesz jó hatással a hazai fejlesztési pénzek növekedési ütemére" - jósolja a tárca főosztályvezetője. A szegény országok támogatását a külügy szerint csak mértékletes módon kötjük össze saját külkereskedelmi céljainkkal. Három területen - a mezőgazdaságban, egészségügyben és oktatásban - a jótékonyság mindenesetre hazai exporttal párosul. Vietnamban a szarvasi halászati kutatóintézet édesvízi haltenyésztési projektje jelent némi árukivitelt, máshova kórházi berendezést, víztisztítót szállítunk. Kötött segélyről szóló megállapodást a tárca szerint eddig a cunami után Indonéziával, Srí Lankával írtunk alá, most Szerbiával és Vietnammal folynak tárgyalások - a keretösszeg 20 millió euró. A gazdasági tárcánál kezelt, az Eximbankon keresztül finanszírozott kötött segélyhitelek volumene évi 500-800 millió forint. "Igyekszünk a magyar exporton is lendíteni, de csak amennyiben maga a partnerország mutat konkrét érdeklődést egy termék iránt" - összegez a külügyi illetékes, aki szerint a hazai cégek legfeljebb a partnerországban lobbiznak, az itteni hivatalban nem kopogtatnak. Egy általunk megkérdezett szakértő szerint viszont egy szegény ország ritkán ébred egyik reggel arra, hogy magyar gépimport nélkül már nem bírja tovább. "Ez rendszerint fordítva történik."
A projektek nyomon kísérése jórészt szakmai, pénzügyi beszámolókra korlátozódik, néhány kivételtől eltekintve soha senki sem ellenőrzi, mi valósul meg a partnerországban a magyar adófizetők pénzéből. A fejlesztéssel foglalkozó nagy nemzetközi szervezetek a projektek értékelését rendszerint honlapjukon is közzéteszik. "Magyarországnak úgy negyvenéves lemaradást kell behoznia ezen a téren is, a független szakmai és pénzügyi ellenőrzés az európai segélyügynökségeknél ugyanis alapkövetelmény" - mondta Rajacic Ágnes uniós segélyprojekteket bonyolító szakértő. "A rendszer folyamatosan áll fel. A következő hetekben három országba látogatnak el munkatársaink, hogy a kanadaiaktól adaptált ellenőrzési rendszer alapján értékeljék a beruházásokat. A szigorú itthoni szakmai-pénzügyi kontroll 2003 óta mindössze néhány késedelemre, illetve rossz számlára világított rá. Pénzügyi visszaélésre nem volt példa" - tudtuk meg a minisztériumban. Információink szerint azonban pont a visszaélés gyanúja miatt állt le a rendszerváltás előtt épített, azóta magára hagyott jemeni magyar kórház támogatása. Ennek működtetésére 2004-től évente 150 ezer dollárt ígértünk, de a tárca bizonyos információkhoz hozzájutva az első harmincezer dollár átutalása után befagyasztotta a kifizetéseket.
Afganisztán
A Magyar Ökumenikus Segélyszervezet 2001 ősze óta van jelen Afganisztánban. 500 millió forint saját erőből, 100 milliós magyar költségvetési forrás felhasználásával eddig sok egyéb mellett tizenkét iskolát építettek fel, szőnyegszövő tanfolyamokat tartottak, és a helyieket bevonva csatornákat tettek használhatóvá. Az idén kiírt külügyi pályázat nyerteseként Baglan tartományban, Pulikumri város körzetében magyar tartományi helyreállítási programban vesznek részt. A következő tizennyolc hónapban önrésszel együtt 210 millió forintból gazdálkodnak. "Hogy a helyieknek mire van leginkább szükségük, az a Vének Tanácsával, a tartományi vezetőkkel, hadurakkal, ott dolgozó civil szervezetekkel folytatott egyeztetések során derül ki - mondta lapunknak a repülőre szállás előtt Fekete Dániel, a segélyszervezet munkatársa. - A pénzeket nem próbálja senki a helyszínen eltéríteni, de persze mindenki azt szeretné, ha a szűkebb pátriája fejlődne." Felhúznak három általános iskolát, és felújítják, kibővítik az egyik tanárképző épületét. Az egyszintes, lapos iskolaépületek kivitelezése előtt írásban rögzítik, hogy a helyi minisztériumnak kell működtetnie a létesítményt. A fenti keretből a gyümölcsaszaló és szövőtanfolyam mellett futja még egy közepes méretű téglagyárra. Az üzem a segélyszervezet tulajdonában, de nonprofit alapon fog működni, az itteni téglából épülnek idővel az iskolák és a helyi menekültek lakóházai. "Lassú az adminisztráció, de a hivatalok nem kekeckednek velünk, a nagyvállalkozók pedig számlaképesek. Az ENSZ útmutatója, helyi alkalmazottaink és más NGO-k tapasztalata segítségével elkerülhető, hogy a termékekért és szolgáltatásokért többet fizessünk a kelleténél. Azt, hogy miként kell a miénktől eltérő kulturális közegben dolgozni, egymástól és más szervezetektől is tanuljuk. A legnehezebb időszak talán az, amíg ottani alkalmazottaink elsajátítják, hogy egy-egy munka során pontosan mit várunk tőlük" - mesélt a nehézségekről Dániel. Az úgynevezett kivonulási stratégia megtervezése minden fejlesztés egyik legfontosabb eleme, a hatás ugyanis nem enyészhet el a projekt lezárásával. "Általában a helyiekből civil szervezetet hozunk létre, vagy felfejlesztünk egyet, amely a továbbiakban menedzseli a programot. Ez történt a szerbiai Szandzsákban, Kárpátalján vagy Csecsenföldön. Itt azonban még sokáig jelen leszünk." Afganisztáni tartományi újjáépítésre az ökumenikusokon kívül három magyar minisztérium (FVM, GKM, HM) is kapott összesen 350 millió forintot.
