Fesztiválhangulat volt az 1960-as évek végi szombat estéken a Budapesti Műszaki Egyetem Hess András téri kollégiumában, a hétvégi Illés-koncerteken hajnalig mulattak a kubai, etiópiai, nigériai, angolai és vietnami diákok a magyar fiatalokkal. De nem a Műegyetem volt az egyetlen népszerű felsőoktatási intézmény a fejlődő országokból érkezők körében. A hatvanas évektől a rendszerváltásig évente mintegy 3-4 ezer diák tanult országszerte műszaki, mezőgazdasági, orvosi karokon. Ma alig százan teszik ezt - csak Mongóliával és Vietnammal maradtak meg a kétoldalú ösztöndíjas szerződések, s évente 5-5 hallgató érkezik Magyarországra.
Az elsősorban a szocialista orientációjú és az el nem kötelezett fejlődő államok felé irányuló segélypolitikáján belül Magyarország komoly forrásokat különített el tehetséges egyetemisták ösztöndíjas képzésére. A színvonalas oktatás Magyarország egyik legértékesebb "exportcikke" volt, eredményei mérhetők mind a segélyezett, mind a segélyező országban. A fejlődő országokban a magyar diplomával hazatérő fiatalok előtt rendszerint megnyílnak a kapuk, és ma nem ritka, hogy vezető szerepet játszanak a gazdasági és a politikai életben. Számos országban léteznek magyar baráti társaságok, amelyek összehozzák az itt tanult politikusokat, vállalkozókat, orvosokat, mérnököket. Vietnamban az összes közül a háromezer főt számláló Vietnami-Magyar Baráti Társaság az egyik legaktívabb, szerte az országban gyakran szerveznek összejöveteleket. A jelenlegi elnök, a Műszaki Egyetemen 1971-ben végzett Nguyen The Quang tipikusnak mondható karriert futott be hazatérése után: textilüzemi osztályvezetői szintről hamarosan eljutott a vezérigazgatói székig, majd Hanoi főpolgármester-helyettese lett. "A jelenlegi közlekedési miniszter, az oktatási miniszterhelyettes és az országgyűlés külügyi bizottságában dolgozó tisztviselők is magyar egyetemeken tanultak" - meséli a társaság egyik tagja, ma - inkognitóját megőrizni kívánó - diplomata. A politikai és a gazdasági kapcsolatok élénkítése mellett az ösztöndíjasok fogadásának külön hozadéka a magyar kultúra ismertségének és népszerűségének országhatáron kívüli terjedése. Vietnamban - ahol az Irodalmi Intézet vezetője volt ösztöndíjasként kötődik Magyarországhoz - például több kötet jelent meg József Attila, Móricz Zsigmond, Petőfi műveiből.
Nagyot lendít a Magyarország és a küldő országok közötti kapcsolatokon az is, hogy az ösztöndíjasok kollégisták, így jól ismerik a magyar szokásokat és a mentalitást. A legnagyobb hozadék a nyelvismeret; az állami ösztöndíjjal érkezők még az egyetem előtt egy teljes évet a gellérthegyi Balassi Bálint Intézetben magyartanulással töltenek. A későbbi külpolitizálás szempontjából sem elhanyagolható, hogy a diákok Magyarországon milyen kapcsolati hálókat építenek. A Balassi Intézetben a fiatalok ugyan vegyes nemzetiségű csoportokban tanulnak, s bár az iwiwes tapasztalatok szerint az ösztöndíjasok leginkább a saját országukból érkezett hallgatókkal érintkeznek, a magyar egyetemi és kollégiumi életbe jól beilleszkednek. A Budapesti Corvinus Egyetem nemzetközi kapcsolatok szakán tanuló Enkhtaivan Davaadorj sem kivétel: a Mongóliából érkezett másodéves hallgató elmondta, hogy szabadidejét a mintegy húsz-harminc mongol ösztöndíjassal tölti, de jó kapcsolatokat teremtett magyar évfolyamtársaival is. Magyarul folyékonyan beszél, hazatérése után a mongóliai külügyminisztériumban helyezkedne el.
Változó, hogy hazatérésük után az ösztöndíjasok mennyire ápolják a viszonyt itteni ismerőseikkel. A rendszeresen visszajárók egyike Dawit Teklehaimanot is, Magyarország etiópiai tiszteletbeli konzulja, aki Budapestet képviseli a kelet-afrikai országban. Vendéglátó-ipari tanulmányai alatt a budapesti Hiltonban töltötte szakmai gyakorlatát, majd 1982-ben az Addisz Abeba-i Hiltonban helyezkedett el - később a szállodalánc segítségével bejárta a világot. Tizenhat év után visszatért Etiópiába, saját vállalkozást indított, és segített az érkező magyarok ügyeit intézni. Így került kapcsolatba 2003-ban a Nairobiból Etiópiába látogató magyar nagykövettel, aki felkérte Magyarország tiszteletbeli konzuljának. Mint lapunknak elmondta, aktivitása mellett kiterjedt kapcsolatrendszere miatt esett rá a választás, és ő szívesen vállalja az önkéntes tevékenységet. A magyar érdekek képviselete mellett rendezvényeket szervez, és összefogja az etiópiai öregdiákokat, egyelőre ad hoc jelleggel. "Nagyon szeretnék létrehozni egy állandó kulturális központot magyar újságokkal, filmekkel, kiállításokkal, és mivel Addisz Abeba az Afrikai Unió székhelye, egy ilyen létesítmény akár magyar afrikai központtá is válhatna" - osztotta meg velünk elképzeléseit.
Alig másfél évtizeddel a rendszerváltás után ismét donorrá vált Magyarország. 2003 óta a nemzetközi fejlesztési együttműködés a magyar külpolitika része. A nagy donorokhoz hasonlóan a magyar külpolitika is keresi komparatív előnyeit a fejlesztésben, egyelőre azonban a kormány elhanyagolható szerepet szán a fejlődő országokból érkező ösztöndíjasok fogadásának. Pedig a hatvanas-hetvenes években itt tanultak hamarosan visszavonulnak a közéletből, és egy új generáció még biztosíthatná a folytonosságot.
A szerző a hvg munkatársa.
