Martin Milan Šimečka: „A szabadságért ma a fiataloknak ismét meg kell küzdeniük”

Külpol

A szlovák író, újságíró interjúnkban többek között arról beszél, ha a médiát ellenségnek tekinti a hatalom, akkor az újságíróknak meg kell védeniük magukat, a fiatal nemzedéknek pedig meg kell tanulnia, hogy a szabadság nem egyszer és mindenkorra adott. 

magyarnarancs.hu: Vajon lehetséges-e úgy újságírást művelni, hogy az egyszerre tegyen eleget az objektivitás követelményének, ugyanakkor elkötelezett legyen?

Martin Milan Šimečka: A mai polarizált világban az újságírói objektivitás már nem lehetséges abban az értelemben, hogy tudósítok arról, amit valaki állít, miközben tudom, hogy hazugság – és pont. Csak közvetítenem kéne a hazugságot? Hát nem! Fel kell mutatnom, hogy az az állítás hazugság. Például azt állítják rólam, hogy becsmérlően beszélek a nemzetről, szó szerint nemzetgyalázással vádolnak. Meg kell mutatnom, hogy ez hazugság. És ez nem csak nálunk érvényes, hanem mindenhol, akár az Egyesült Államokban is. Ha nem tisztelnek bennünket, ha az újságírókat támadják, ha „prostituáltnak” neveznek és ellenségnek tekintenek bennünket, akkor meg kell védenünk magunkat.

magyarnarancs.hu: Úgy érzi, hogy ma Szlovákiában újságíróként meg kell védeniük magukat?

MMŠ: Nem személy szerint magunkat kell megvédenünk, nem magamat féltem, hanem a független és demokratikus médiát. Ezzel a demokráciát védem. A Mečiár-kormány után, a demokratikusan választott és demokratikusnak tekintett Dzurinda-kormány idején, a 2000-es évek elején a SME felelős szerkesztője voltam, és akkor is volt baj, korrupció elég. Mi pedig független médiaként tettük a dolgunkat, megmutattuk, hogy mi történik, és ezzel a demokráciát védtük. Az akkori kormány sokat kritizált bennünket – de tiszteletben tartották a függetlenségünket.

magyarnarancs.hu: A függetlenné váló Szlovákiát több cikluson át vezető miniszterelnök, Vladimir Mečiar a 1990-es években kíméletlenül, brutális módszerekkel igyekezett demokratikusnak aligha nevezhető politikai berendezkedést kiépíteni. Összehasonlítható-e működése Ficoéval? Vajon Fico veszélyesebb-e a demokráciára nézve?  

MMŠ: Igen, mindenképpen! Fico persze sokat változott az utóbbi időben, és ezt nem mindenki érzékeli. Ma már a személyes szabadságának védelmében is cselekszik. Talán elsősorban azért. Ami korántsem egyedi a mai politikai világban – lásd a Trump- vagy Netanjahu-jelenséget. A hasonló politikusok sok mindenre képesek azért, hogy elkerüljék a bíróságot és a börtönt. De Mečiar akkoriban inkább kivételnek számított Európában – más volt a nemzetközi környezet, és ezért nem voltak, nem is nagyon lehettek szövetségesei. A mai nemzetközi konstellációban Fico számíthat támogatásra, barátokra és szövetségesekre, például éppen Orbán Viktorra.

magyarnarancs.hu: Vajon barátok volnának? Mármint Fico és Orbán?

MMŠ: Barátságnak talán nem nevezném, de szövetségeseknek igen. És Fico nagyon sokat tanult Orbántól. A törvényhozási folyamatban sok mindent egyszerűen lemásol.

magyarnarancs.hu: Pár hónapja Magda Vásáryová (szlovák színésznő, volt parlamenti képviselő, diplomata, a Sörgyári capriccio c. Menzel-film főszereplője – a szerk.) azt mondta, hogy Orbán és Fico nem közeledhetnek egymáshoz – ezt kizárja az őket elválasztó nacionalizmus. A jelek szerint mégis lehetséges a közeledés.

MMŠ: Talán a „wishful thinking” jegyében beszélt – de az is igaz, hogy a magyar-szlovák viszonyban meglehetősen abszurd folyamatokat látunk. Alig tudom elhinni, hogy a kőkemény nacionalista Szlovák Nemzeti Pártot (SNS) egyáltalán nem zavarja a magyar nacionalizmus.

magyarnarancs.hu: A magyar nacionalistákat se zavarná, hogy a kőkemény szlovák nacionalistákra szavazzanak, vagy legalábbis együtt a közös jelöltre. Fico és Orbán hozzák egy tető alá a szlovák és magyar nacionalistákat?

MMŠ: Igen, de a nacionalizmus hosszabb távon valószínűleg erősebb hajtóerőnek fog bizonyulni. Most inkább ideiglenes szövetségről, érdekházasságról van szó. Ha tágabb összefüggésben nézzük, az autoritárius rendszerek, mint Észak-Korea, Irán, Kína a demokrácia ellenében szövetkeznek, s ebben alapvető szerepet játszik Oroszország. Az autoritarizmus demokrácia elleni harcáról szól Oroszország Ukrajna elleni agressziója is. Oroszország a Majdan, a demokratikus forradalom után kezdte támadni Ukrajnát. És máshol is ezt látjuk – ez a szövetkezés globális, még ha ez már a harmadik világháborúval fenyeget is. Azon viszont csodálkozom, hogy Fico is, Orbán is ennyire vakok a saját érdekeikkel szemben. És persze, hogy ilyen mélyre képesek süllyedni a mocsárba.

 
Martin Milan Simecka
Fotó: Tomas Benedikovic 
 

magyarnarancs.hu: Mindketten a közös az ellenségképből és a veszélyérzetből kovácsolnak politikai tőkét. De vajon a mi térségünkben nem azt látjuk-e, hogy a kis nemzeteken ismét erőt vesz a létük iránt érzett egzisztenciális félelem, amit Bibó a fasizmus térnyerésével hozott összefüggésbe? A modernitás, így az emancipáció és a liberalizmus valahogy mindig is ambivalens szerepet játszott e térségben: némelyek a nemzetet veszélyeztető tényezőként értékelték.

MMŠ: Nyilván eltérő viszonyokról van szó. A szlovákok között most nagyon sokan idegesek lettek a cseh és szlovák viszony megroppanása miatt. Fico prágai útja után – amely éppen egy V4-es találkozó volt – a csehekkel nagyon megromlott a viszony. De hogyan lehet Visegrádról beszélni a jelen helyzetben, amikor Fico második útja Budapestre vezetett, ám Varsóba még el sem látogatott?

magyarnarancs.hu: Talán éppen az ukrrajnai háború is szerepet játszik a fejleményekben...

MMŠ: Az Ukrajnában zajló háború megváltoztatta az egész narratívát. Úgy tűnik, a magyarok és a szlovákok tudatában nem eresztettek olyan mély gyökereket az Oroszországgal kapcsolatos élmények, mint a lengyelekben vagy a balti országokban. A csehek számára ’68 meghatározó élményt jelent ma is, de a szlovákokban – vagy legalábbis közülük nagyon sokakban – eltérő kép él. És az Oroszországhoz való viszony, illetve az ukrán helyzet értékelése szétveri a visegrádi együttműködést is.

magyarnarancs.hu: Mintha Magyarországon és Szlovákiában az idősebbek közül sem mindenki emlékezne arra, mit jelentett az orosz befolyás ’89 előtt, és ennek súlyos politikai következményei vannak. De mi a helyzet a fiatalokkal? Hogyan látja, létezik-e „generációs szakadék” – különösen, ha figyelembe vesszük saját fiának aktív szereplését a politikában (Michal Šimečka Szlovákia legnagyobb ellenzéki pártja, a Progresszív Szlovákia vezetője – a szerk.)?

MMŠ: A mai fiatal nemzedékek a korábbiakéitól nagyon eltérő tapasztalatokkal rendelkeznek. Megélték a világjárványt, aggasztja őket a klímaválság, a jövőre aggodalommal, szorongva tekintenek. Ám Szlovákiában is úgy nőtt fel egy nemzedék, hogy biztonságban érezhették a szabadságukat, a demokratikus intézményeket – ha nem is tökéletesnek, de – alapvetően működőképesnek tartották. Megszokták, hogy alapvetően nem kellett semmi különöst tenniük. Utazhattak, tanulhattak, véleményt nyilváníthattak, cselekedhettek, tehát nem éreztek különösebb korlátokat, szabadságjogaikat intézményes szinten nem veszélyeztették. Most radikálisan megváltozni látszik a helyzet, és a szabadságok állapota napról napra romlik. Ez olyan élmény lesz a mai fiatal nemzedék számára, amely évtizedekre meghatározó befolyást fog gyakorolni. Mi annak idején megtanultunk harcolni a demokráciáért és a szabadságért. A jelek szerint a mai generációnak is meg kell tanulnia, hogy a szabadság nem egyszer és mindenkorra adott. A szabadságért ma ismét meg kell küzdeniük a fiataloknak.

magyarnarancs.hu: A Robert Fico elleni merénylet után Szlovákiában a helyzet lényegesen romlott. Zuzana Čaputová és Peter Pellegrini minden parlamenti pártot meghívott, hogy valamiféle egységre jussanak, de hamvába holt a kísérlet.

MMŠ: A koalíció elutasította az ajánlatot, mert nem kívánják a kezdeményezést kiengedni a kezükből. Nem engednek a nevezett politikusok számára semmiféle mozgásteret, politikai befolyást. Ehelyett a koalíció saját javaslattal állt elő, amelyet a parlamentben jelenlévő képviselők lényegében elfogadtak, ez is biztatónak tűnt, de a helyzet csak tovább romlott.

magyarnarancs.hu: Milyen irányban lépett a Fico nélküli koalíció?

MMŠ: A merényletet a koalíció arra igyekszik felhasználni, hogy nyomást gyakoroljanak a médiára és az ellenzékre, átnyomják a demokratikus szempontból kétes törvényjavaslatokat, és tovább koncentrálják a hatalmat.

magyarnarancs.hu: Mennyire erős a gyűlölet a sajtó, illetve az ellenzék iránt?

MMŠ: Nagyon is személyes. Mivel a fiam, Michal, az ellenzéki párt vezetője, a nevünk miatt is szeretnek összemosni bennünket. Engem is vádolnak, illetve követelik, hogy bocsánatot kérjek, például azért, mert azt írtam, hogy a SMER egyáltalán nem egy szocdem párt, hanem a németországi AfD-hez hasonlító, radikális ultrajobboldali formáció. De hát nyilván azért nem kedvelnek, mert nyíltan, világosan és félelem nélkül fogalmazom meg az álláspontomat. Ez roppant módon irritálja őket.  

magyarnarancs.hu: Visszatérve az ország helyzetére, milyen képet fest ma Szlovákia?

MMŠ: Abszurd képet. A három legfőbb közméltósági tisztség lényegében nincs betöltve: A miniszterelnök kórházban, a parlament elnöke a köztársasági elnöki palotába készül, ahol viszont az aktuális, ám leköszönő köztársasági elnök hatalma nulla.

Martin Milan Šimečka szlovák író, publicista. 1957-ben született Pozsonyban. Korán bekapcsolódott a csehszlovák demokratikus ellenzéki mozgalomba, tanulmányaiban a kommunista hatóságok korlátozták, szakmunkásképzőt végzett. 1989-ben a szlovákiai rendszerváltó erő, a Mozgalom az Erőszak Ellen egyik alapító volt. Az 1990-es évektől újságíróként dolgozott, a pozsonyi SME napilap, majd a prágai RESPEKT című hetilap főszerkesztőjeként is tevékenykedett. Miután többedmagával kilépett a SME szerkesztőségéből, megalapították az egyik leghitelesebb és legszínvonalasabb független hírportált a Denník N-t, amelynek cseh változatában is gyakran szerepel. Édesapja, Milan Šimečka cseh filozófus az 1950-es években költözött Szlovákiába. Fia, a politológiát végzett Michal Šimečka a jelenleg legnagyobb ellenzéki párt, a Progresszív Szlovákia elnöke. 2024-ben a CHARTA 77 Alapítvány a František Kriegel-díjat Martin Milan Šimečka számára adományozta.

Maradjanak velünk!


Mi a Magyar Narancsnál nem mondunk le az igazságról, nem mondunk le a tájékozódás és a tájékoztatás jogáról. Nem mondunk le a szórakoztatásról és a szórakozásról sem. A szeretet helyét nem engedjük át a gyűlöletnek – a Narancs ezután is a jó emberek lapja lesz. Mi pedig még többet fogunk dolgozni azért, hogy ne vesszen el végleg a magyar igazság. S közben még szórakozzunk is egy kicsit.

Ön se mondjon le ezekről! Ne mondjon le a Magyar Narancsról!

Vásárolja, olvassa, terjessze, támogassa a lapot!

Figyelmébe ajánljuk

A MÁV finanszírozza az elavult iparvágány karbantartását a kínai cég számára

Vácon a gödi Samsung SDI-nak is dolgozó kínai hatterű CECZ cégcsoport az év elején jelentette be, hogy szeretné, ha a város déli részén lévő, mintegy húsz éve nem használt iparvágányt újra üzembe helyeznék. Úgy tűnik, kérése meghallgatásra talált: a munkálatok megelőzték a kormányhivatal és az önkormányzat közös bejárását. A karbantartás költségét a MÁV állja.