Megbukott a szlovák kormány a parlamenti bizalmi szavazáson

  • Narancs.hu/MTI
  • 2022. december 15.

Külpol

Eduard Heger kormánya ellen bizalmatlansági indítványt nyújtottak be, nem lett jó vége.

A szeptembertől parlamenti kisebbségben kormányzó Heger-kabinettől, a szavazás többszöri halasztása után, szűk többséggel, 78 vokssal 20 ellenében vonta meg a bizalmat a 150 fős pozsonyi törvényhozás, amelynek 102 képviselője vett részt a szavazáson. A kormánypárti képviselők egy része a voksolás előtt kivonult az ülésteremből. 

A kabinet ellen a korábbi kormánykoalícióból szeptemberben kilépett liberálisok – a Richard Sulík vezette Szabadság és Szolidaritás (SaS) mozgalom - és néhány másik ellenzéki képviselő terjesztett be bizalmatlansági indítványt, arra hivatkozva, hogy szerintük „a kormány nem képes az emberek gondjainak orvoslására, és abbahagyta a maffia és a korrupció elleni küzdelmet.” A kormánykoalíció elutasította ezeket a vádakat, s azzal válaszolt, hogy a liberálisok csak saját egyéni politikai számításaikat tartva szem előtt cselekszenek, és figyelmen kívül hagyják a lakosság és az ország érdekeit.

A kormány elleni bizalmatlansági indítványról eredetileg már kedden szavaznia kellett volna a parlamentnek, de azt az utolsó pillanatban egy kormánypárti képviselő javaslata alapján csütörtökre halasztották, arra hivatkozva, hogy több idő maradna a voksolás előtti egyeztetésekre. Csütörtökön Igor Matovic pénzügyminiszter, a legnagyobb kormánypárt, az Egyszerű Emberek és Független Személyiségek (OLaNO) vezetője felajánlotta lemondását, annak fejében, hogy a liberálisok visszavonják a bizalmatlansági indítványt. A liberálisok - akiknek vezetője, Richard Sulík már hosszú ideje személyes ellentétben áll Matoviccsal - elutasították az ajánlatot.

A pozsonyi kormányzás jövője egyelőre kérdéses, egy új kormánykoalíció létrehozása és az előrehozott választások lehetősége egyaránt felmerült. A kormány bukása után levegőben lóg a jövő évi költségvetés is, amelynek elfogadása éppen a bizalmatlansági indítvány miatt tolódott későbbre. Amennyiben nem fogadják el a jövő évi költségvetést, és így az ország költségvetési provizóriumban kezdi a jövő évet, kérdésessé válik a lakossági energiaárak befagyasztását lehetővé tévő - a kormány által néhány hete bejelentett - intézkedés megvalósíthatósága is. 

 

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.