Megint verik – Feketék és rendőrök harca Amerikában

  • narancs.hu
  • 2015. július 2.

Külpol

Számos, halállal végződő incidens után egyetlen év alatt jelentősen megkopott Amerikában a fekete állampolgárok bizalma a rendőrségben. Az ismerős mintákat mutató helyzet súlyos, de nem teljesen reménytelen. Ajánló a ma megjelent Magyar Narancsból.

2014 júliusa óta, amikor is Staten Islanden egy fekete férfit, Eric Garnert fojtófogásban tartott egy fehér rendőr, akit végül nem helyeztek vád alá, pedig Garner belehalt a szorításba, kilenc olyan eset kapott nagyobb nyilvánosságot, amely ugyanazt a sötét mintázatot mutatja. 1. Fiatal fekete férfit igazoltat/üldözőbe vesz/letartóztat egy fehér rendőr. 2. A fekete férfi az eljárás közben életét veszti. 3. A rendőr ellen végül nem emelnek vádat. Az utóhatások között pedig országszerte zajló békés tüntetések és frissen formálódó protestmozgalmak éppúgy akadtak, mint súlyos utcai zavargások (Fergusonban és Baltimore-ban), vagy bosszúból elkövetett kettős rendőrgyilkosság (New Yorkban).

false

Ám ha jobban megvizsgáljuk az eseteket, kiderül, hogy jelentős különbségek vannak köztük. Fergusonban például alapos vizsgálatok bizonyították be, hogy tavaly augusztusban Darren Wilson semmilyen törvénysértést nem követett el, amikor a nyílt utcán agyonlőtte Michael Brownt, aki igazoltatás közben rátámadt, és a szolgálati fegyvere után kapott. Ezzel szemben idén áprilisban Dél-Karolinában fel sem merülhetett a törvényesség (különösen azért nem, mert az esetről egy járókelő tökéletesen használható videót készített a telefonjával), amikor a fegyvertelen Walter Scottot menekülés közben többször hátba lőtte Michael Slager rendőr. Nem is merült fel: a rendőrt jelenleg gyilkossággal gyanúsítják. De történtek olyan szomorú üzemzavarok is, amelyek az alapítása óta fegyvertartási lázban égő országban elkerülhetetlenül megtörténnek olykor, mint például tavaly novemberben Clevelandben, ahol egy rendőr sietve agyonlőtt egy kiskorút, aki az igazira megtévesztésig hasonlító játék fegyverrel hadonászott az utcán (a rendőr ellen várhatóan hamarosan vádat emelnek). Összességében tehát semmiképp sem állítható, hogy Amerikában egy általános, a középnyugatot és a keleti partot (ahol az esetek történtek) egységesen sújtó, az igazságszolgáltatást egyfajta gonosz egységbe forrasztó rasszista reneszánsz lopakodna épp elő a kövek alól – ám szimpla véletlenekről szintúgy nem beszélhetünk.

A bonyolult helyzetet értőn elemző Greff András írása a ma megjelent Magyar Narancsban olvasható.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.