Megverték, mert nem Oroszország felé akart menekülni

  • narancs.hu
  • 2022. június 13.

Külpol

A Telex harkivi interjúalanyának az orosz katonák kiverték két fogát, eltörték a kulcscsontját, majd négy nap múlva kerítéshez állították – és elengedték. Senki nem mert segíteni neki.

Orosz fogságból szabadult ukrajnai civil férfi nyilatkozott Harkivban a Telexnek arról, mit élt át, miután márciusban megszállták a faluját az orosz katonák. 

Az Andrejként említett férfi a megszállás elején ingázott az orosz és az ukrán ellenőrzés alatt álló területek között, hogy ennivalót szerezzen. Nem akart elmenni, a saját falujában szerette volna átvészelni a háborút. Eleinte át tudott menni a vonalakon, úgy, hogy mindkét helyen megnézték az iratait.

Miután az orosz megszállás alatt lévő egyik települést rakétatámadás érte az ukrán oldalról, egy ideig várt, mint mindenki más, de végül bement az orosz katonai parancsnokságra, hogy engedélyt kérjen arra, végleg elmegy. A parancsnokságon – amely abban az iskolában volt, ahová Andrej járt, és ahol az édesanyja is dolgozott – arról győzködték, menjen Oroszország felé, akkor minden rendben lesz. Még el is viszik, a szüleivel együtt, van fogadótelep, ahol az Ukrajnából érkezett emberek laknak. Andrej mégis Ukrajna felé akart menni, amibe az orosz katonák látszólag belenyugodtak. Szóltak rádión az átkelőhöz, hogy menni fog Andrej, elindult. Ám ott átültették egy másik autóba, és elvitték egy másik ellenőrző pontra, ahol az úgynevezett Donyecki Népköztársaság egyik katonája fogadta.

„Nyugodtan jött felém, mikor odaért, nem szólt egy szót sem, rögtön ütött. Először jobbról ütötte ki az egyik fogamat, aztán balról. Hallottam is, ahogy reccsentek. Próbáltam mondani, hogy a főnökség engedélyt adott, mire ő: hova készülsz, mit baszakszol itt? Meg, hogy ki akarom adni a pozíciójukat. Mutatok hátra, hogy hát az ő embere hozott ide, az a katona meg csak széttárta a karját, mit tehetett volna, alacsonyabb rangú volt.”

Andrejt bedobták egy kocsiba, ragasztószalaggal befedték a száját és a szemét is. Levitték egy pincébe, ahol több embert felsorakoztattak már, és verték őket, akadt, akit azért, mert a fia katona az ukrán hadseregben. Később a szovjet himnuszt kellett énekelniük a foglyoknak. Andrejnek több helyen eltört a csontja. Négy nap múlva harmadmagával elengedték, úgy, hogy kivitték egy állomáshoz, a kerítéshez állították őket, majd megkapták az irataikat, hogy elmehetnek. Fogolytársaival ment egy ideig, az ő falujukban kapott egy biciklit, arra támaszkodva tudott hazáig menni. Senki nem mert rajta segíteni. Tíz kilométert vánszorgott hazáig. Két hétig lábadozott, mire összeforrt – rosszul – a széttört kulcscsontja. Aztán két segítővel átszökött a határon, úgy, hogy elkerülték az orosz ellenőrzőpontot. 

„Ha tudtam volna előre azt az utat, talán az egészet megúszom –mondta. – Mindegy, csak annak örülök, hogy a feleségem és a lányom biztonságban van külföldön. Ami engem illet, én már nem akarok semmit, csak elfelejteni az egészet”.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.