Merkel és Macron közösen fognak neki az Európai Unió újjáalakításához

  • Narancs.hu/MTI
  • 2018. április 19.

Külpol

A júniusi EU-csúcsig közös javaslatokat dolgoznak ki.

Az Európai Unió (EU) reformja nem lehet az „elitek projektje”, az emberek javát kell szolgálnia – mondta csütörtökön Angela Merkel német kancellár Berlinben, a francia államfővel folytatott megbeszélése előtt.

Az MTI tudósítása szerint Merkel hangsúlyozta: Berlin és Párizs a júniusi EU-csúcsig közös javaslatokat készít az EU „újjáalakításáról”. Ennek olyan projektnek kell lennie, ami megmutatja, hogy „értékeinket és érdekeinket csak együtt tudjuk érvényesíteni a világban”, és ebben „sokszínűségünknek gazdagítania, és nem zavarnia kellene bennünket”.

Emmanuel Macron ehhez hozzátette: az EU sorsdöntő korszakát éli, a közös szuverenitást próbára teszi a nemzetközi viszonyok alakulása, és kihívás elé állítja a világkereskedelem, a technológia és az éghajlat változása, valamint a közösségen belül keletkezett „kétségek és erős nacionalista víziók”.

Ezért az uniónak a múlt és a jelen mellett a jövő kérdéseire is választ kell adnia: Franciaország és Németország a gazdasági unióval és a valutaunióval, a bankunióval, a migrációval, a közös kül- és biztonságpolitikával, a védelem-, az energia-, a klíma- és az innovációs politikával kapcsolatban is közös javaslatokat fogalmaz meg.

false

 

Fotó: MTI/AP

Macron a menekültügyi rendszer megújítását tartja az egyik legfontosabb teendőnek, hiszen továbbra is nagy az Európai Unióra nehezedő migrációs nyomás, ezért „meg kell állapodni a közösség új menekültügyi rendszeréről, ami a külső és a belső szolidaritást is biztosítja. A külső szolidaritás az EU külső határainak közös védelmét jelenti, a belső szolidaritást pedig a menekültek tagállamok közötti elosztását szabályozó kvóták, amelyek akkor lépnek életbe, ha valamely tagállamra rendkívüli nyomás nehezedik. Nem lehet egyetlen országra hagyni a befogadás és az integráció feladatát”.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.