Az amerikai pénzügyminisztérium július 8-án jelentette be, hogy egyoldalúan felmondja a Magyarországgal még 1979-ben aláírt adóegyezményét. A közleményben az amerikaiak „régóta fennálló aggályokat” emlegetnek, és azt, hogy az egyezmény Magyarország számára előnyösebb. Ugyanakkor egy a Reutersnek nyilatkozó minisztériumi szóvivő szerint aggodalmaikat súlyosbította, hogy a magyar kormány nem hajlandó bevezetni az OECD égisze alatt elfogadott globális minimumadót, sőt akadályozza, hogy az EU irányelvbe ültesse át a globális megállapodást.
Elemzői konszenzus, hogy az adóegyezmény felmondása amerikai részről egy nyomásgyakorlási eszköz a minimumadó ügyében. Czoboly Gergely adószakértő, a Jalsovszky Ügyvédi Iroda munkatársa szerint ezt valószínűsíti a bejelentés időzítése is. Bár a sajtóban több helyen az jött le, hogy az egyezmény felmondási ideje hat hónap, valójában a negatív következmények ennél is később, csak 2024-től jelentkeznének.
Az egyezmény ugyanis úgy fogalmaz, hogy a megállapodás joghatásai a felmondás bejelentésétől számított hat hónapot követő első január 1-jén szűnnek meg. Ha az amerikaiak június 30. előtt bejelentették volna a felmondást, ez a dátum 2023. január 1. lenne, így viszont, hogy megvárták a júliust, 2023-ban még él az egyezmény, csak 2024-től szűnik meg. Ez azt is jelenti – mutat rá Czoboly – hogy a két félnek másfél éve lesz egy új megállapodás letárgyalására, esetleg a 2010-ben megszövegezett, de az USA által azóta sem ratifikált második adóegyezmény leporolására.
De miért fáj annyira az USA-nak a minimumadó blokkolása?
A globális minimumadóról részletesebben ebben a cikkünkben írtunk. Az elképzelés lényege, hogy a minimumadót bevezető országok vállalják, hogy a meghatározott méret (750 millió eurónyi éves árbevétel) feletti multinacionális cégekre legalább 15 százalékos nyereségadót vetnek ki. Ha egy multi leányvállalata egy országban mégis 15 százaléknál alacsonyabb adót fizet, a különbözetet az anyavállalat országa az anyavállalaton is behajthatná.
A magyar kormány kezdetben bírálta a koncepciót, ami a 9 százalékos hazai társasági adó mellett nem meglepő. Tavaly októberben 136 másik ország mellett mégis aláírta Magyarország a minimumadóról szóló OECD-megállapodást. A minimumadót az EU-ban egy irányelvvel vezetnék be; ennek a szövegére az Európai Bizottság decemberben tett javaslatot, a magyar kormány azonban a gazdasági- és pénzügyminiszterek június 17-i találkozóján váratlanul blokkolni kezdte a jogszabályt. Mivel az irányelv elfogadásához egyhangúság kell, a magyar vétó egyelőre megakasztotta a folyamatot.
AZ USA-ban jelenleg is érvényben van egyfajta minimumadó az amerikai központú multinacionális vállalatokra, ez az úgynevezett GILTI-rendszer (Global Intangible Low-Taxed Income). A GILTI némileg megengedőbb, mint amilyen a globális minimumadó lenne, az elvárt adó mértéke itt 10,5 és 13,125 százalék között van, és nem szükséges, hogy egy amerikai multi minden egyes leányvállalata minden egyes országban ennyit fizessen, elég, ha csoportszinten kijön a kívánt százalék. Czoboly Gergely szerint ez az adózási mód többletbevételt generál az amerikai költségvetésnek, azonban amíg más országokban nem alkalmaznak hasonló minimumadót, addig az amerikai cégeknek versenyhátrányt jelenthet. Ha tehát minden ország az USA-val nagyjából egyszerre vezetné be a GILTI-nél kicsit szigorúbb globális minimumadót, az javítana az amerikai multik relatív pozícióján.
A Demokrata Párt és a Biden-adminisztráció továbbá nagy energiát és jelentős mennyiségű politikai tőkét fektetett abba, hogy tető alá hozza az OECD-megállapodást. Azonban küzdenek azzal, hogy a globális minimumadó szabályait átverjék a saját törvényhozásukon; a republikánusok ugyanis úgy érvelnek, hogy ha Amerika másoknál előbb vezeti be a GILTI-nél is szigorúbb rendszert, az további versenyhátrányt okozhat a cégeiknek.
A Biden-kormánynak fel kellene mutatnia, hogy az EU is lép, ezért reagáltak idegesen, amikor korábban a lengyel kormány blokkolta az uniós jogalkotást, most pedig a magyarok feküdtek keresztbe az EU-s irányelvnek.
Lengyelországgal Janet Yellen pénzügyminiszter is tárgyalt, a magyar vétó hírére pedig Anthony Blinken külügyminiszter vette fel a kapcsolatot Szijjártó Péterrel.
Milyen erős fenyegetés az adóegyezmény felmondása?
Bár az amerikai-magyar adóegyezmény felmondásának csak 2024-től lehetnek következményei, ezek Czoboly Gergely szerint egyértelműen az USA-ban aktív magyar befektetőknek és cégeknek fájnának jobban. Az adóegyezmények célja az, hogy a határokon átívelő tranzakciókat ne adóztassák meg kétszer, ezért a megállapodásokban az államok korlátozzák adóztatási lehetőségeiket és megegyeznek a másik államban befizetett adók beszámításának módjáról.
A most felmondott amerikai-magyar egyezmény kedvező helyzetet teremt azoknak a magyar befektetőknek, akik egy amerikai cég részvényeit birtokolják. A külföldre fizetett osztalék után az USA alapesetben 30 százaléknyi forrásadót vetne ki, azonban a magyarok esetében az egyezmény ezt 15 százalékban limitálja, és az így szerzett jövedelem után a magyar magánszemélynek nem kell szja-t fizetnie itthon. „Az amerikai cég a magyar részvényesre jutó osztalék 15 százalékát adóként befizeti az USA-ban, 85 százalékát kiutalja a magyar részvényesnek, akit további adófizetési kötelezettség nem terhel. Adóegyezmény hiányában az USA az osztalék 30 százalékát vonná le, és további 5 százalék szja-t Magyarországon is fizetni kellene” – magyarázza Czoboly Gergely.
Az USA-ban leányvállalatot vagy telephelyet működtető magyar cégeknek is előnyös az adóegyezmény. Ők az Amerikában megtermelt nyereségük után természetesen fizetik a helyi társasági adót, azonban a magyar anyacégnek utalt osztalékra az USA ezen felül csak 5 százaléknyi forrásadót vet ki. Egyezmény nélkül ez is 30 százalékra nőne.
Fordítva nem egészen így működik a dolog, mert Magyarország semmilyen forrásadót nem vet ki a multik magyar leányainak külföldre irányuló osztalék-, kamat- vagy jogdíjkifizetései után (pedig az amerikai-magyar adóegyezmény az osztaléknál ezt 5 százalékig megengedné). Így például a General Electric a magyarországi tevékenységéből keletkezett teljes adózás utáni eredményét ki tudja fizetni az amerikai anyavállalatnak. Ha nem lenne adóegyezmény, akkor a magyar kormány elvben bevezethetne forrásadót, akár az 5 százalékos limitet meghaladó mértékűt is, de mivel a jelenlegi adópolitika lényege éppen az, hogy alacsony adókkal idevonzza a befektetéseket, egy ilyen lépés nem tűnik túl valószínűnek. Az amerikai cégek és befektetők számára legfeljebb a bizonytalanság nőne adóegyezmény nélkül, azonnali pénzügyi veszteségeket aligha szenvednének.
Jöhet a megerősített együttműködés?
Az amerikai nyomásgyakorlás mellett az EU-ban is dolgoznak azon, hogy a magyar kormány feladja a globális minimumadó vétózását. Az elmúlt hetekben több vezető politikus is megemlítette, hogy akár a magyar kormány nélkül is elfogadhatják a minimumadóról szóló irányelvet, úgynevezett megerősített együttműködés keretében. Ezt a megoldást szorgalmazta például Bruno Le Maire francia gazdasági miniszter.
A megerősített együttműködés megengedi, hogy azokon a területeken, ahol amúgy konszenzusos döntéshozatalra lenne szükség, tagállamok egy csoportja is elfogadhasson egy uniós jogszabályt, ami utána csak rájuk nézve lesz kötelező (így jött létre például az Európai Ügyészség is).
„Ha 26 tagállam ilyen módon be tudná vezetni a minimumadót, azzal minden bizonnyal Magyarországot is csatlakozásra kényszerítenék,
hiszen a vállalataik magyarországi tevékenysége után a magyar kormány beleegyezése nélkül is beszedhetnék a kiegészítő adót, ami így nem a magyar költségvetésbe folyna be. Azaz Magyarországnak semmilyen előnye nem származna a kimaradásból” – mondja Czoboly Gergely.
A kérdés csak az, be lehet-e vezetni a minimumadót az EU-ban megerősített együttműködéssel. Erre egyértelmű válasz nincs. Az alapszerződés nem zárja ki a megerősített együttműködést az adópolitikában, azt ugyanakkor kiköti, hogy az ilyen együttműködés „nem befolyásolhatja hátrányosan a belső piacot, valamint a gazdasági, társadalmi és területi kohéziót. Nem jelenthet megkülönböztetést vagy akadályt a tagállamok közötti kereskedelemben, és nem torzíthatja a tagállamok közötti versenyt.” Czoboly Gergely azt mondja, adózási területen eddig csak az uniós pénzügyi tranzakciós adót próbálták megerősített együttműködéssel bevezetni, és azt az Egyesült Királyság 2013-ban megtámadta az EU Bíróságán, azzal az indokkal, hogy bár nem kötelező részt venni benne, az ő piacait is érintené. A kezdeményezés végül más okokból bukott meg, és a bíróság érdemben nem bírálta el a brit beadványt.
A bíróság a 2006-os „Cadbury Schweppes-ítéletben” viszont arra jutott, hogy sérti a letelepedés szabadságát, ha egy tagállam pusztán azért vet ki plusz adót egy vállalatra, mert annak egy leányvállalata egy másik tagállamban alacsonyabb adókulccsal adózik. E precedens alapján a magyar kormány akár meg is támadhatná a bíróságon a minimumadóról szóló megerősített együttműködést, és Czoboly Gergely szerint lehetetlen megjósolni, mi lenne egy ilyen per kimenetele. A Jalsovszky adószakértője ugyanakkor valószínűtlennek tartja, hogy eljutnánk idáig. Inkább arra számít, hogy még az esetleges jogvita előtt születik valamilyen politikai megállapodás a magyar kormány és uniós partnerei között.
