Külpol

Azt csak a kelet-timori ügyekben járatlan ember hihette, hogy minden a legnagyobb rendben zajlik, amikor múlt hétfőn példás nyugalomban és nagy létszámban felsorakoztak a helybéli választópolgárok hazájuk autonómiája vagy teljes függetlensége felől dönteni. A békesség nem tartott sokáig. Amikor a hét második felében kihirdették az eredményt, beköszöntött a téboly. Az utolsó hírek káoszról, mészárlásokról és arról számolnak be, hogy csak találgatni lehet, mi is történik valójában.

Úgy tűnik, Barak mégiscsak bevált: bár már megválasztása másnapján rázendített a fanyalgókórus, az új izraeli miniszterelnök végül csak aláírta, illetve aláíratta a közel-keleti békefolyamat újabb, hosszú évek óta legjelentősebb fázisát jelentő egyezményt a palesztinokkal, a világ meg örül, és még az sem zavarja, hogy egyelőre nemigen van rá oka.

Emberek azonosítására szolgáló szagminták, kameraálcázó hűtőgépek, könyvnek álcázott kémkedési kamera, telefonlehallgató éterrendőrség: néhány, az NDK állambiztonsági minisztériuma által a polgárok megfigyelésére alkalmazott hétköznapi eszköz. A Stasit minden századik keletnémet állampolgár segítette jelentéseivel, lakásával vagy egyéb küldetéssel. A német rendszerváltás legnagyobb traumája mégis az X. nap, amikor 86 ezer nonkonformista állampolgárt zártak volna szögesdróttal és őrtornyokkal körülvett lágerekbe. A "Kz" fedőnevű intézkedéscsomagra már nem került sor.

Nem ez volt az első utam Kirgíziába. A 80-as években már többször jártam ott. Igaz, utolsó látogatásom óta több mint tíz év telt el. Azóta szétesett a Szovjetunió, Kirgízia függetlenné vált.

Földrengések ellen éppúgy nem lehet mit tenni, mint a gravitáció ellen. A szeizmikus törésvonalakat éppúgy nem lehet betiltani, mint a lélegzést. Azért, hogy Törökországban az idén augusztus 17-én a Richter-skála szerinti több mint 7-es erősségű földrengés volt, senkit sem lehet okolni. Azért viszont, hogy e földrengésnek több mint tízezer halálos áldozata lett, valakiknek el kell vinniük a balhét.

Sámil Baszajev tizenkilencre lapot kért és becsődölt. Néhány ezer elszánt fegyveresével, a mondvacsinált dagesztáni Iszlám Súrá (tanács) függetlenségi nyilatkozatát támogatandó, betört a Csecsenfölddel határos kis köztársaságba, és megszállt néhány határ menti hegyi falut. Nem kizárt az sem, hogy kétségbeesett dagesztáni akcióját eleve a biztosnak látszó csecsenföldi csőd elkerülésének a szándéka mozgatta. Ami lapzártakor tuti: a dagesztáni akció kudarcba fulladt, és az orosz haderő, ha teljes győzelmet még nem is aratott, revánsot vett a négy évvel ezelőtti csecsenföldi kudarcért.

rég fordultunk már Önökhöz saját hasábjainkon. Csak sugároztunk csendesen, mint egy elfelejtett atomerőmű, és a jobb időkre vártunk, mikor is fazonunkat a fogyasztói igények kiszolgálása végett némiképp modernizálni tudjuk egyfelől, s nem kell majd azon keseregnünk másfelől, hogy erőfeszítéseink - miáltal lapunk immár kis híján egy éve lebeg a vizek fölött, a Soros Alapítványétól eltekintve minden nagyobb külső anyagi támogatás nélkül - jutalma csak az üres zseb, az elhanyagolt feleségek és gyermekek, a kuncogó krajcár.

Szakírónk Torgyán Józseffel egy időben kereste fel Mongóliát, s máig büszke arra, hogy a köztársaság ulánbátori nagykövetségén fogott kezet először aktív magyar miniszterrel. Sőt: a miniszter úr szakírónkat még egy barátságos cerklivel is megörvendeztette, s megnyugtatta afelől, hogy véleménye szerint a turkológia legalább olyan fontos a magyar őstörténet szempontjából, mint a mongolisztika. Szakírónk szívéről ekkor nagy kő esett le. De mit látott ezen kívül Mongóliában?

Szergej Sztyepasin orosz miniszterelnök vasárnap rendet teremteni indult Dagesztánba, ahol mohamedán szélsőségesek egy iszlám köztársaság vízióját kergetik - nem is kis erőkkel. Állítólag kialakult elképzelésekkel indult vissza Moszkvába, de kifejtésükre már nem volt alkalma: Jelcin rövid úton menesztette, és másfél éven belül immár negyedszer jöhetett a következő próbálkozó: Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin.

A NATO kosovói beavatkozásáról kialakult vita egyik oldalán a háború támogatói egy új világrend kialakulásának első állomásaként üdvözölték Szerbia bombázását: a világ demokratikus vezető államai végre felismerték, hogy vannak olyan univerzális emberi jogok, melyek védelméért akár fegyverrel is, akár a nemzetközi intézmények megkerülésével is, de ki kell állni. A háború ellenzői viszont megkérdőjelezték, hogy valóban e jogokért indult-e el a NATO katonai gépezete, s azt állították, hogy a háború célja annak a régi világrendnek a konzerválása, melyben szűk látókörű nagyhatalmi érdekek dominálnak az elvek felett. Ez a háború az erkölcsileg kétes nagyhatalmi reálpolitika meghaladása, az első humanitárius háború - így az egyik oldal. Ez csak az erkölcsileg védhetetlen reálpolitika folytatása - így a másik. De milyennek tűnik ez a vita Belgrádból és Pristinából nézve?

Pénteken este a Pristinától alig húsz kilométerre délre járőrözgető brit KFOR-egység lövöldözésre lett figyelmes - nem lehettek messze a tett színhelyétől. A hangok a Lipljan melletti Staro Gracko falu irányából érkeztek. Mire a káforosok odamanővereztek, már csak 14 holttestre bukkantak. Pedig nem sokkal azelőtt még telefonhívást is kaptak a faluból: valami baj lehet, mert az aratók még nem tértek haza.

A teheráni események kezdetén sokan vonogatták a párhuzamokat a kelet-európai rendszerváltásokkal, a Tienanmen térrel, Indonéziával. De Irán - Irán. Itt bármekkora is az elégedetlenség, a gazdasági gondok, bármennyire is korlátozott a demokrácia, a rendszer sokkal nehezebben reformálható, mint a nyolcvanas évek végén a poshadt ká-európai diktatúra-erzaccok bármelyike. Bármennyire is nosztalgikus emlékeket ébreszt a magyar megfigyelőben a decens szegénységbe szakadt Irán, az iszlám nem kommunizmus, és nem is egy korrupt klikk uralma, az iszlám jelen van az ország minden hagyományában, az élet minden pillanatában, és ott is marad, bármi is történjék.

Csütörtökön tiltották be a hatóságok Li Hung-cse mester szektáját, és vasárnap már híre ment, hogy a főkolomposokat bíróság elé állítják a közrend megzavarása, az állam biztonságának veszélyeztetése és csalás vádjával. Ez három és tíz év közötti börtönbüntetést jelent.

1978, a sah bukása óta nem volt olyan forradalom közeli az iráni közhangulat, mint a július 8. és 15. közötti héten. A Teheránból egy sor vidéki nagyvárosra is átterjedt tüntetések és kíméletlen megtorlásuk után a diákok a hét végén bejelentették, hogy nem hirdetnek újabb akciót, amíg a képviselőik nem találkoznak az ország fő biztonsági szervének, a Legfelső Nemzetbiztonsági Tanácsnak a tagjaival. Erre alighanem várhatnak egy ideig, de a háttérben eközben is folytatódik a nehezen áttekinthető küzdelem a konzervatív vallási vezetők és a reformerek között.