Teheráni megmozdulások: Tartják a jó Iránt

szerző
Kovácsy Tibor
publikálva
1999/29. (07. 22.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

1978, a sah bukása óta nem volt olyan forradalom közeli az iráni közhangulat, mint a július 8. és 15. közötti héten. A Teheránból egy sor vidéki nagyvárosra is átterjedt tüntetések és kíméletlen megtorlásuk után a diákok a hét végén bejelentették, hogy nem hirdetnek újabb akciót, amíg a képviselőik nem találkoznak az ország fő biztonsági szervének, a Legfelső Nemzetbiztonsági Tanácsnak a tagjaival. Erre alighanem várhatnak egy ideig, de a háttérben eközben is folytatódik a nehezen áttekinthető küzdelem a konzervatív vallási vezetők és a reformerek között.

1978, a sah bukása óta nem volt olyan forradalom közeli az iráni közhangulat, mint a július 8. és 15. közötti héten. A Teheránból egy sor vidéki nagyvárosra is átterjedt tüntetések és kíméletlen megtorlásuk után a diákok a hét végén bejelentették, hogy nem hirdetnek újabb akciót, amíg a képviselőik nem találkoznak az ország fő biztonsági szervének, a Legfelső Nemzetbiztonsági Tanácsnak a tagjaival. Erre alighanem várhatnak egy ideig, de a háttérben eközben is folytatódik a nehezen áttekinthető küzdelem a konzervatív vallási vezetők és a reformerek között.

Iránban diáknak lenni eleve privilégium - minden tíz jelentkező közül csak egy tanulhat tovább. A fiatalok többségének nehezebb a sorsa, mint az egyetemistáké, de róluk alig tud valamit a külvilág. A becslések szerint vagy kétmillió drogfüggőről, a munkanélküliekről, akik helyett inkább a még olcsóbb afgán menekült-munkaerőt foglalkoztatják az építkezéseken. Egy Teherán melletti, kétszázezresre duzzadt elővárosban két éve a mostaniakhoz hasonlóan heves tüntetések voltak. Az áremelkedések miatt, amelyek csak felszíni jelei a mély gazdasági válságnak. Ma sem tudni pontosan, hány áldozatot követelt a különféle biztonsági alakulatok, kommandók és milíciák fellépése. Ez a megmozdulás nem került fel a címlapokra. A gazdaság továbbra sincs sehol, mert az olaj most olcsó, és Irán az olajból élne, ha tudna.

Futball és fondorlat

Mohammad Khatami két éve államfője az országnak. Választási győzelmében komoly szerepük volt a fiataloknak, ami nem is olyan meglepő, hiszen az iráni lakosság bő hatvan százaléka a sah bukása és a Khomeini-forradalom idején legfeljebb csecsemő volt, a választójog alsó korhatára pedig 16 év. A reformista hangulatot néhány hónappal hivatalba lépése után az iráni labdarúgók sikerei fokozták tomboló optimizmussá. Kijutottak a franciaországi vb-re, és elsők lettek az Ázsiai Játékokon.

Khatami elnöki tevékenységében együtt van jelen a reformeri szellemiség és a politikai realizmus. Ez azt jelenti, hogy az iszlám alapú alkotmány keretein belül kíván nagyobb teret adni a politikai, kulturális és személyi szabadságjogoknak, ilyen alapon - és az ország elemi érdekeinek megfelelően - akar normális kapcsolatokat a külvilággal, ezen belül a Nyugattal is. És jelenti azt is, hogy tisztában van vele: a belpolitikai erőviszonyok csak lassan módosulnak, a sietség sokszor inkább árt, mint használ.

A mostani eseményeket is érdemes belehelyezni a belpolitikai fondorlatok összefüggésébe. Az első - teljesen békés - tüntetést a klérus által kezdeményezett és a Khatami nevéhez fűződő kulturális liberalizálódást visszametsző új sajtótörvény tervezete váltotta ki. Ehhez járult egy reformbarát lap, a Salam (egyes hírek szerint csak átmeneti) betiltása. Az iráni változások jellemző példája, hogy a lap főszerkesztője húsz évvel ezelőtt még a teheráni amerikai nagykövetség munkatársainak túszul ejtésében játszott irányító szerepet.

Bizonytalanság? Provokáció?

A békés megmozdulásra kíméletlen büntetés következett: éjszaka a már említett civil verőemberek megrohanták a teheráni egyetem központi kollégiumát, ütlegeltek mindenkit, akit értek, akár ébren, akár alva, tucatszámra hurcoltak el diákokat. Az igazi, nagy tüntetések csak ezután kezdődtek, a brutális karhatalmi akciók miatti tiltakozásul lemondott a teheráni egyetem rektora, tizennyolc tanszékvezető, sőt a felsőoktatási miniszter is, de ezt az államfő nem vette tudomásul.

Az aránytalanul kegyetlen megtorlást magyarázhatjuk a konzervatívok elbizonytalanodott helyzetével is, de ugyanennyire elképzelhető, hogy tudatos és végső soron Khatami ellen irányuló provokációról van szó. (Egyébként az elnök maga is a klérus tagja.) Az elnök ugyanis nem állhat nyíltan a diákok mellé, hiszen ez hivatalos olvasatban az Iszlám Köztársasággal való szembefordulását jelentené. Ha viszont ő is ellenük foglal állást, ezzel éppen a támogatói szemében diszkreditálja magát. Népszerűsége pedig azért jelent problémát a klerikális establishment számára, mert jövőre választások lesznek az országban, és a reformista tábornak egyelőre igen jók az esélyei. Annyira jók, hogy a következő törvényhozásban esetleg többségbe is kerülhetnek a hívei, aminek akkor is jelentősége van, ha Irán minden dolgában a végső szót a vallási vezetők mondják ki, élükön Khamenei ajatollahhal, akit még a konzervatív táboron belül is sokan támadnak - például állítólagos teológiai felkészületlensége miatt. Khomeini halála óta ő Irán vallási vezetője, és a jelenlegi rend szerint ez a pozíció egész életre szól. Csak éppen minden megtörténhet, még Iránban is.

Egyelőre viszont még csak annyi történt, hogy az egyre népesebb tüntetéseket egyre erőteljesebb karhatalmi akciók kísérték, és múlt kedden Khatami is keményen rádörrent a diákokra -addigra már gyújtogatásra, törésre-zúzásra is hivatkozhatott. Aligha fogjuk megtudni, hogy a diákok lengtek-e ki, közéjük küldött provokátorok vagy egyszerűen csak turbános szkinhedek. Tény azonban, hogy autók égtek, kirakatokat törtek be, kövek hullottak, mint záporesőben a legyek.

Szerdán egy élő egyenesben tévén is közvetített hivatalos ellentüntetés zárta az eseményeket. A hét második felében a hírszerzési (vagyis állambiztonsági) miniszter azt ígérte, hogy szabadon engedik a mintegy 1400 letartóztatottat. A diákok lapzártakor a soraikat rendezik, követeléseiket pontosítják. Teheránban milicisták ügyelnek a rendre. A konzervatív napilapok a perzsaszőnyeg-export örvendetes fejlődéséről számolnak be.

Kovácsy Tibor

szerző
Kovácsy Tibor
publikálva
1999/29. (07. 22.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kis-Magyarország

még több Kis-Magyarország...

best of Narancs

Vélemény

még több Vélemény...