Külpol

Az osztrák politikai életnek is jól betett a NATO-hadművelet. Nem mintha korábban nem borzolta volna fel vizeit az Ausztria "örök semlegességét" megkérdőjelező vita. A Néppárt (ÖVP) és a Szabadságpárt (FPÖ) huzamosabb ideje nyomja: pokolba a múlttal, gyerünk a NATO-ba. A bombázások kezdetéig azonban elsősorban fű alatt folyt a csatározás. "Nincs nyilvános diszkusszió a témáról, hanem szokatlanul sok csoport, csoportocska és egyes politikus személyiségek, akik különböző álláspontot képviselnek" - nyilatkozta Otmar Höll professzor, a laxenburgi Nemzetközi Politikai Intézet igazgatója két hete. A Néppárt külügyi szóvivője pedig szintén áprilisban azon aggódott, hogy "az osztrák lakosság számára még nem egészen világos, milyen biztonságpolitikai megoldás volna a legkedvezőbb Ausztriának". (Az interjúkat teljes terjedelmükben a Regio 1999/2. száma hozza.)

Na végre! - szakad fel MaNcs-olvasók ezreiből a sóhaj a hírre, hogy amennyiben minden jól megy, akár már három hónap múlva független lehet Kelet-Timor. A világ folyására azonban az a jellemző, hogy nem szokott minden jól menni, ritka, hogy jól megy bármi is, sőt a végén a jóról is kiderül, hogy valójában nem jó, és akkor még enyhén is fogalmaztunk. Nem kizárt, hogy Kelet-Timorban is függetlenség helyett polgárháborút hoznak a következő hónapok.

Mostanában egyre kedvesebb "északi szomszédaink" házatáján megint nagy dolgok készülődnek. A VB-n hokisaik alig (3:2-re) kaptak ki a favoritnak számító kanadaiaktól, és az idegenbe szakadt Karel Gott is újra hallat magáról. Csáky Pál folytatja egyre nehezedő harcát, leginkább saját kormányzó társaival egy európaira emlékeztető nyelvtörvényért, és itt van a nyakunkon az első és legközvetlenebb elnökválasztás is. Május 15-én és 29-én rendezik, két fordulóban. A gazdasági okokból rövidnek szánt kampányt a múlt hétvégén kezdték meg az érintettek, kik közt számos régi ismerőst fedezhetünk föl.

Ami a május elsejét illeti, a legtöbb török városban nem volt akadálya az ünneplésnek. Egyedül csak Diyarbakirban tiltották meg a felvonulást, az egyetlen olyan nagyvárosban, amelyben a legális kurd párt, a HADEP adja a polgármestert. Igaz, ünnepelni valójában nem volt mit.

Az a körülmény, hogy az uniós országokban Spanyolország kivételével mindenütt a baloldal vagy erős baloldali meghatározottságú koalíció kormányoz, eleve eldöntötte, hogy a szerbiai-kosovói háborúnak Nyugat-Európában nem lehet politikailag számottevő ellenzéke. Egy hónap után azonban lassan odáig fajul a helyzet, hogy számottevő támogatottsága sem lesz.

Az elmúlt héten Washingtonban az Észak-atlanti Szerződés Szervezetének vezetői politikai értelemben a kapuzárás előtti pániktól szenvedő férfiakhoz voltak hasonlatosak. Csinálnák, de nemigen akar sikerülni, és mivel nemigen akar sikerülni, egyre jobban akarják csinálni. De mindenképpen úgy tesznek, mint akik csinálják. (Vagy legalábbis mint akik nagyon akarják csinálni.)

A NATO 19 tagállamának külügyminiszterei hétfõi brüsszeli találkozójukon leginkább Fülesre, az Öreg Szürke Csacsira hasonlítottak a Micimackóból. Üldögéltek, lógatták a fejüket, és mindenfélére gondoltak. Néha szomorúan azt gondolták: "miért?", és néha azt: "minekutána"; és néha még azt is gondolták: "amennyiben". De leginkább egyáltalán nem is tudták, mire gondolnak.

A balkáni háború

Kosovo hetek óta kimos a közérdeklõdésbõl minden más nemzetközi kérdést, pedig a május 17-re tervezett izraeli választások közelsége, továbbá a palesztin területek jogállására vonatkozó tárgyalások befejezésének két héttel korábbi hivatalos határideje elõzményeivel és következményeivel akár hasonló horderejû problémaként is jelentkezhetne. Csak hát Izraelben most nagyjából béke van, fegyverek helyett jelszavak csapnak össze, ami örvendetes, de messzirõl nézve nem túl érdekes.

A szudáni polgárháború negyvenharmadik éve tart, azóta, hogy Afrika legnagyobb országa függetlenné vált. Közben volt egy tízéves szünet alkotmányozással, a demokrácia irányába mutató politikai lépésekkel, de aztán megfeneklett ez a folyamat, és a háború ismét elkezdõdött. Alapvetõen a kereszténnyé térített, de inkább animistának mondható déliek harcolnak az arab és mohamedán észak ellen, amely maga az államhatalom.

A legutóbbi boszniai és egyéb balkáni háborúk tapasztalata szerint a "felperzselt föld" taktikáját általában azok a megszállók alkalmazzák, akik nem érzik magukat teljes biztonságban az újonnan megszerzett tartományokban. Azokon a vidékeken, ahonnan a kisebbségben élõ népcsoport - hathatós külsõ segítséggel - elûzte a korábbi többséget, a korábbi többség házait nagy kedvvel és odaadással gyújtják föl a terület új birtokosai, ezt gondolván a legjobb garanciának arra, hogy a távozók soha többé ne térhessenek vissza otthonaikba. A szerb paramilitárisok és egyéb fegyveres erõk a hírek szerint épp ezt a taktikát alkalmazzák Kosovón. Mintha nem lennének biztosak a dolgukban. És ha igazak a lapzártánkkor, kedd délelõtt érkezõ hírek, erre minden okuk meg is van.

Az orosz restitúciós törvény értelmében annak, aki vissza szeretné kapni a második világháború nyomán a Szovjetunióba került mûkincseit, még az idén hivatalosan be kell nyújtania ez irányú kérelmét, értelemszerûen Magyarországnak is. Jekatyerina Genievával, aki az orosz állami restitúciós bizottságban viselt tagsága mellett civilben a moszkvai Összorosz Idegen Nyelvû Könyvtár igazgatója és a Soros Alapítvány támogatásával mûködõ oroszországi Nyílt Társadalom Intézet elnöke, a Sárospataki Kálvinista Kollégium köteteinek sorsáról beszélgettünk. Ezek - merthogy felekezeti tulajdonként a privát gyûjteményektõl eltérõ elbírálás alá esnek Oroszországban - könnyû esetnek számíthatnának. Elvileg.

Amikor a Monarchia az 1877-es berlini kongresszuson Andrássy Gyula külügyminiszter nem lankadó erõfeszítéseinek köszönhetõen szert tett Bosznia-Hercegovinára, az okkupációs erõk, a sok jó magyar honvéd, osztrák és cseh tiszt és horvát domobrán nem sokat pöcsölt. A tartomány megszállása tûzzel történt és vassal: a Monarchia hadserege - a légierõ sajnálatos távolmaradása miatt - faluról falura, városról városra számolt le a szerb és muzulmán erõk ellenállásával. És közben a Monarchia katonái szép számmal haraptak a fûbe, isten nyugtassa a civilizatorikus misszió nemes eszméivel átitatott csontjaikat. A nemzetközi közösségnek talán érdemes lenne elmerengenie e tapasztalaton: ha egy balkáni országot meg akar valaki szállni, akkor azt szállja meg.

Paraguay nem tartozik a jobb helyek közé, dél-amerikai léptékkel mérve kicsi, tengere nincs, szegény, gazdaságának legsikeresebb területe az argentin és brazil pénzek átmosása, a kábítószerek közvetítõ kereskedelme és a kalóz-CD-kiadás. A lakosság szegény, 28 százaléka fér hozzá a nemzetközi normát megütõ ivóvízhez, a fõváros csak felerészben csatornázott. Dúl a korrupció. Egy csõdtömeg, ráadásul a tíz éve tartó demokráciapróbálkozások is mindig megfeneklenek valamiben. Ez a valami legutóbb egy politikai gyilkosság volt.