Ha nálunk egy alacsony növésû embert "Bonsa•"-nak becéznének, aligha érezné ebben a szeretõ tiszteletet. Úgy látszik, Paraguayban ez sem így van. Az apróra tenyésztett fácska neve ott az ország egyik legnépszerûbb emberét jelöli, Lino Oviedo nyugalmazott tábornokot, aki lapzártánk idején éppen õrizetben van. De ítélték õt már tíz évre is, nem is olyan régen, és akkor is egyik napról a másikra kiszabadult. Sõt és megfordítva: ha tavaly nem ítélik el, akkor most õ lenne Paraguay elnöke, nem pedig Luis González Macchi, aki csak hétfõn került az ország élére, mert elõdje, Raúl Cubas lemondott, miután megvádolták, hogy Oviedóval együtt legalábbis tudott arról a merényletrõl, amelyben a múlt hét elején megölték Luis María Arga–át, aki viszont alelnök volt. Néha Paraguayban is felgyorsulnak az események.
Állampártellenzék
Az eddig felsoroltak valamennyien a Colorado (azaz színes) Párt (CP) vezetõ politikusai. A CP a három és fél évtizeden át tartó Stroessner-féle diktatúra állampártja volt, de így mégsem nevezhették, milyen párt is ez - gondolkoztak az alapítók -, hát egy kicsit ilyen, egy kicsit olyan, egyszóval színes.
Az idõs Alfredo Stroessner uralmát 1989 nyarán döntötték meg, az akkor még csak ezredessé elõlépõ Oviedo operatív irányításával. A puccsisták fõvezére Rodríguez tábornok volt, aki aztán elfoglalta az elnöki széket. Eddigre már szerény zsoldja mellett is összetakarékoskodott egy Versailles ihlette palotára valót. De mégis mibõl? - kíváncsiskodott elnézõen a közvélemény. Leszoktam a dohányzásról - válaszolta ilyenkor atyailag a tábornok, és csippentett a szemével.
Annyi azért mellette szól, hogy elnökválasztást írt ki - ekkor választották meg Juan Carlos Wasmosyt, aki nem egyszerûen mérnökember, ráadásul még magyar származású is, járt is nálunk vagy négy éve, azóta virágoznak ennyire a magyar-paraguayi kulturális és gazdasági kapcsolatok.
Majd pedig bekövetkezett az, ami a múlt évszázad elején létesült Paraguayi Köztársaság történetében még soha: egy demokratikusan választott elnök egy másik, ugyancsak demokratikusan választott elnöknek adta át a hatalmat. A legesélyesebb jelölt Oviedo lett volna, õt viszont elítélték egy két évvel korábbi puccskísérlet miatt, úgyhogy Cubas, Oviedo régi barátja, harcostársa, tervezett alelnöke ugrott be a helyére. Csakhogy a pártellenzék nem akarta az egész hatalmat ennek a tábornak adni, ezért az alelnökjelölt Arga–a lett. Ez volt májusban a gyõztes páros.
Villamosszék
Pedig Oviedo is szorgalmasan járta az országot, amíg lehetett. Õ is lovon, ugyanúgy, mint a szintén egykori puccsista, de szerencsésebb venezuelai Chávez, akinek sikerült is választást nyernie. Megígérte reménybeli választóinak, hogy elsõ dolga lesz letörni a bûnözést, konkrétan: rögtön beszerez tizenhét villamosszéket, tartományonként egyet-egyet, aztán majd lesz rend. Programjában - amelyet a szegény vidéki többség guaraní nyelvén népszerûsített (miközben Bundeswehr-akadémiai múltja miatt jól beszél németül is) - a korrupció, a rockzene és a farmerviselés ostorozásán kívül kevés megragadható intézkedés tervét lehetett felfedezni, tudja õ, hogy a népnek mi kell.
A beiktatás után Cubas elsõ dolga az volt, hogy szabadon engedte Oviedót, aki már rég pártelnök lenne, ha a CP vezetõi, élükön a pártelnök Arga–ával nem halasztgatták volna állandóan a rég idõszerû elnökválasztást. Az államfõ felállított egy új hadbírói testületet, nyilvánvalóan azért, hogy szentesítsen egy felmentõ ítéletet. Eközben azonban a törvényhozás mindkét házában egyre nõtt az elégedetlenség az államfõ nem kifejezetten jogszerû eljárása miatt. Hiába lépett fel Cubas a kampányában megfontolt, a katasztrofális helyzetre ésszerû megoldásokat keresõ államférfiként, tervezett döntéseit nem tudta végrehajtani, mert a képviselõk obstruáltak, követelték, hogy Oviedo menjen vissza börtönébe, addig õk nem lépnek semmit. Az alsóházi többség pár hónapja meg is szavazta, hogy Cubasszal szemben kezdõdjék meg a leváltásához vezetõ eljárás. Menesztéséhez kétharmados szenátusi többség kellett volna.
Hirtelen halál
Cubas sorsáról húsvét utánra tervezték a végszavazást. Nem lesz rá szükség. A múlt héten Arga–át körülvette néhány álarcos fegyveres - persze, mert nem vette igénybe a neki járó biztonsági õrizetet -, beleeresztettek egy sorozatot, és Asunciónban máris kitört a balhé. Elõször csak fiatalok tüntettek, de történetesen épp ekkor érkezett a fõvárosba tízezer paraszt - õk eredetileg tartozáselengedést követeltek volna, de ha már ott voltak, bekapcsolódtak az éppen zajló megmozdulásokba, amelyek kemény rendõri beavatkozással, halottakkal, sebesültekkel értek véget. Arga–a a demokratizálódás bajnokává nõtte ki magát a halálával, pedig annak idején a Stroessner-diktatúra belsõ embere volt, hosszú idõn át fõügyészként.
Maga a törvényhozás állapított meg összefüggést Cubas és Oviedo tevékenysége, illetve Arga–a halála között. A végítéletet Cubas már nem várta meg, és lemondott. Az elnöki hatalom ezzel - alelnök hiányában - az alkotmányos szabályok értelmében a szenátus elnökére szállt. Hivatalba lépését ugyanolyan lelkesedéssel ünnepelte a nép, mint tavaly Cubas gyõzelmét, néhány hónappal korábban pedig Oviedo jelölését. Az utóbbi Cubas lemondása után Argentínába menekült, de az ottani hatóságok már ki is adták. Õ most majd valamennyit megint letölt a büntetésébõl. Paraguay pedig marad ugyanolyan szerencsétlen, amilyen volt mindig is.
- kovácsy -
