Szudán: észak Dél ellen

  • - kovácsy -
  • 1999. április 8.

Külpol

A szudáni polgárháború negyvenharmadik éve tart, azóta, hogy Afrika legnagyobb országa függetlenné vált. Közben volt egy tízéves szünet alkotmányozással, a demokrácia irányába mutató politikai lépésekkel, de aztán megfeneklett ez a folyamat, és a háború ismét elkezdõdött. Alapvetõen a kereszténnyé térített, de inkább animistának mondható déliek harcolnak az arab és mohamedán észak ellen, amely maga az államhatalom.

Szudán

Ily módon a szudáni katasztrófának igazából soha sincs aktualitása, hiszen egyhangú rendszerességgel csak pusztulnak csendben az emberek, hírnek legfeljebb az tekinthetõ, ha az éhínséget a harcok mellett az idõjárás szeszélyei is súlyosbítják, ami két-három évente szintén be szokott következni - legutóbb például tavaly.

Az éhség mint fegyver

A háborúskodás legfontosabb fegyvere az éhség maga, és miközben az ENSZ újból és újból megpróbálja tárgyalásokra szorítani a két felet, õk aktuális követeléseik teljesüléséhez kötik az élelmiszersegélyek eljuttatásának lehetõségét a rászorulókhoz. Tavaly nyáron hosszas huzavona után végre létrejött egy fegyverszüneti megegyezés, ami lehetõvé tette, hogy eljusson az ennivaló Dél-Szudán Bahr el Ghazal nevû térségébe. Az ENSZ élelmezési világprogramjának adatai szerint majdnem két és fél millió embert kellett ellátni - ez a térség lakosságának körülbelül a fele. A segélyekkel együtt újra eljutottak a térségbe az újságírók és a tévéstábok is, úgyhogy a kimerültségtõl már mozogni is alig képes felnõttek, a csontvázsovány, üres tekintetû gyerekek képei ismét eljuthattak a külvilágba. Aztán újra alábbhagyott az érdeklõdés Szudán iránt, és mostanában megint csak egy-egy rövid jelentés jut ki az országból, amelyek hol a most már valóban küszöbönálló tárgyalásokról adnak hírt, hol pedig arról szólnak, hogy valamelyik fél újra megmakacsolta magát.

A déliek Szudáni Népi Felszabadító Hadserege, a John Garang vezette SPLA az országrész függetlenségét szeretné kiharcolni. Az itt élõ legnagyobb etnikai csoport a nomád, állattenyésztõ dinka nép, amelynek arabul beszélõ muszlim törzsekkel kell osztoznia az itteni legelõkön. De a hosszú háborúban a harcban álló csoportok törekvései már elszakadtak az etnikai választóvonalaktól. 1994-ben az SPLA egyik parancsnoka, egy bizonyos Kerubino Kwanyin Bol pártot váltott, katonáival a saját népe ellen fordult, és - természetesen a kormány hathatós támogatásával - irtani kezdte a dinkákat. Hozzájárult ahhoz is, hogy az északi országrészbõl érkezett és a kormány által felfegyverzett arab milíciák megtámadhassák a dinkák falvait, és elhajthassák a jószágaikat.

Kiszolgáltatott segélyezõk

Kerubino Kwanyin Bol tavaly ismét az SPLA oldalára állt, miután nem kapta meg a kormánytól azt a címet és hatalmat, amire számított. De embereivel ugyanúgy pusztította a helyi lakosságot, mint korábban. Fõleg menekülttáborokat támadtak meg, felszólítva az ott élõket, hogy térjenek haza. Csakhogy ezeknek az embereknek már rég nincs hazájuk, csak a bozótba menekülhettek, várni az éhhalált.

Az ENSZ és a különféle humanitárius szervezetek csak akkor oszthatnak segélyt Dél-Szudánban, ha ezt a szudáni kormány és a felkelõk is jóváhagyják. Ez arra kényszeríti a külvilágot, hogy lehetõleg jó viszonyt tartson fenn mindkét féllel, vagyis ne tiltakozzék hangosan, amennyiben bármelyik fél akadályozza a segélyezést. Ugyanígy azt is kénytelenek lenyelni a segélyszervezetek, hogy a különféle milíciák a szó szoros értelmében megsarcolják, vagyis lerabolják a segélyeket, maguknak követelve egy meghatározott százalékos arányt. Ez a különféle ellentmondó források szerint lehet húsz, de egyes esetekben lehet akár hatvan százalék is.

Lerabolt segélyek

Vagyis az történik, hogy jól táplált fegyveresek kényük-kedvük szerint vonják meg a táplálékot az éhezõktõl, akik már réges-rég túl vannak azon, hogy azonosuljanak a szemben állók bármelyikével. A rászorultság fokát lényegében a helyi hadurak ítélik meg, akik bármikor elüldözhetik a segélyosztó központok területérõl az ott tartózkodókat, ha úgy ítélik meg, hogy mások jobban rászorulnak az élelemre.

Miközben a déliek az éhhalál szélén tántorognak, északról a kényszersorozás elõl menekülnek az emberek. Végcéljuk az Egyesült Államok, ahol idén a fekete szervezetek nyomására megemelték az Afrikából érkezõ bevándorlók kvótáját. Az út Egyiptomon keresztül vezet, ahová viszont csak a szerencsések juthatnak át, akik képesek lefizetni a határõröket.

- kovácsy -

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.