Az atomenergia területén aláírtak egy konkrét egyezményt és megszületett egy távlati lehetőséget kínáló szándéknyilatkozat is. A szerződés arról szól, hogy az amerikai Westinghouse cég bekapcsolódik Magyarország nukleáris iparába: nevezetesen fűtőanyagot fog szállítani 114 millió dollár (mintegy 38 milliárd forint) értékben. Nagy kérdés, hogy mikor, és ez nem csupán attól függ, hogy egyelőre akár két évre elég dúsított urán lehet az atomerőmű birtokában. Itt Orbán fontosnak tartotta kiemelni, hogy ez diverzifikáció, nem leváltás, vagyis nemsokára orosz, amerikai, illetve francia fűtőanyagot is fogunk vásárolni. A szerződés ugyanakkor egyhamar aligha teljesülhet. Egyrészt az eladó (a nukleáris technológiában amúgy élen járó) Westinghouse cég egyelőre nem gyárt olyan fűtőelemeket, amelyeket a paksi erőműben használhatnának fel. Készül ugyan ilyen terméket előállítani szovjet-orosz erőművekhez is, de ez a termék nincs még a piacon. Másrészt Paksnak élő szerződése van orosz, illetve a későbbiekre vonatkozóan francia-orosz gyártmányú fűtőelemekre is a következő évekre. 2032 és 2037 között ugyan fokozatosan át lehetne térni amerikai fűtőelemekre Pakson is, de ehhez az is kellene, hogy meghosszabbítsák Paks I. most még üzemelő blokkjainak élettartamát. Vagy éppen készüljön el időre Paks II. Vagyis három nagy feltétele is van az üzletnek: legyen megfelelő fűtőeleme az amerikaiaknak, teljen el legalább hét év, és Paks I.-et ne kelljen lekapcsolni. Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter a washingtoni sajtótájékoztatón ugyan azt állította, hogy több áramra lesz majd szükség, így elkel majd több fűtőelem is, azaz a még élő fűtőelem-szerződések nem okoznak problémát, de ennek a kijelentésnek sok értelme nincs. Paks I. ugyanis folyamatosan teljes kapacitással működik, több áramot itt már nem lehet termelni. Hangsúlyozni kell: ha csak nem utasítjuk el élből a nukleáris technológia minden formáját (és ez Magyarországon talán szerencsére, de nem áll), akkor csak üdvözölhetjük, hogy új szereplők is jönnek az oroszok mellé.
Magyarország és az Egyesült Államok nukleáris együttműködése kifejezetten indokolt, sőt, a reakciók alapján már régóta esedékes lett volna egy ilyen nyitás – vélik a szakma kormányzattól viszonylag független szereplői. Van aki optimistább a fentieknél: Aszódi Attila egyetemi tanár, nukleáris szakértő, volt paksi kormánybiztos, illetve államtitkár a minap a Portfolión publikált alapos elemzésében mindenesetre úgy vélekedett, hogy Paks I.-nek akár azonnal lehetne amerikai fűtőanyagot venni. Erre utal, hogy több olyan ország is szerződött már a Westinghouse-szal, amely a paksihoz hasonló VVER-440-es atomerőműveket üzemeltet. A szlovákok, a csehek és a finnek is fognak tőlük fűtőanyagot venni. A lényeg itt a jövő idő: senki sem rövid határidővel kötötte az üzletet.
Kicsi, de drága
Az amerikaiakkal aláírt szándéknyilatkozat arról szól, hogy az Egyesült Államok tíz kis, moduláris reaktort (SMR – Small Modular Reactor) építhet Magyarországon – bár Szijjártó jelezte, hogy ez lehet kevesebb is –, amelyek összértéke 20 milliárd dollár lenne. Ehhez Orbán szerint ezen a héten már törvényt is módosít a parlament. Ezen felül Magyarország a mainál jobb, amerikai hulladéktárolási technológiát importálna. Ennek értéke, már, ha megvalósul, szakmai becslés szerint 100-200 millió dollár lehet.
Az amerikai külügyminisztérium közleményében arról is szó esett, hogy a szándéknyilatkozat nyomán lehetőség van arra, hogy „Budapest egy kialakulóban lévő közép-európai SMR-piac központjává váljon, új transzatlanti iparágat indítva útjára piacvezető amerikai nukleáris innovatív megoldások felhasználásával.” De ez egyelőre csak merő udvariaskodás, vagy éppen afféle wishful thinking.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
