Bár a szeptember 5-én tartott Saar-vidéki tartományi választás már sejteni engedte, hogy a Schröder-kormány belpolitikai reformjaival elégedetlen tömegek frusztrációjából a szélsõjobb is képes tõkét kovácsolni (a luxemburgnyi méretû tartományban az NPD, a Német Nemzeti Demokrata Párt 4 százalékot karmolt), a múlt hét végén Brandenburgban és Szászországban megejtett voksolás kimenetele még ezen is túltett.
Az elõbbi tartományban a Német Népi Unió (DVU) 6,1 százalékkal magabiztosan ugrotta át a Landtagba jutáshoz szükséges 5 százalékos küszöböt, s 1999 után újabb öt évre küldhet képviselõket a potsdami tartományi gyûlésbe. Még nagyobb megdöbbenést keltett a legszélsõségesebb jobboldali pártnak számító NPD átütõ sikere. A korábban nyíltan rasszista, idegengyûlölõ és antiszemita hangot megütõ formáció ezúttal a schröderi reformok levét kényszeredetten megivó "kisemberek" pártfogójaként kampányolt. Eredményesen: az öt évvel ezelõtti sovány 1,4 százalék helyett 9,2 százalékon futott be, csaknem leszorítva Szászországban a szociáldemokratákat (SPD: 9,8 százalék) a pártok rangsorának harmadik helyérõl.
Veszteséglista
A szélsõjobb látványos sikerének egyik kulcsa az összehangolt taktikában keresendõ. Korábbi ádáz vetélkedésük helyett a két pártelnök (Gerhard Frey - DVU; Udo Voigt - NDP) megegyezett abban, hogy ezúttal nem zavarják egymás köreit. Brandenburgban - ahol Frey pártja már 1999-ben is bejutott a Landtagba 5,3 százalékkal - csak a DVU, míg Szászországban csak az NPD állt rajthoz. Így sikerült elejét venniük a szélsõjobboldalra leadott szavazatok szétforgácsolódásának.
A választás másnapján tanácstalanság honolt a két nagy vesztes, a kereszténydemokraták (CDU) és a szocdemek (SDP) háza táján. A CDU, amely két héttel korábban a Saar-vidéken jelentõsen növelni tudta szavazóinak táborát (az SPD rovására), Brandenburgban csaknem 7 százalékot veszített, s az SPD és a reformkommunista PDS mögött a harmadik helyre szorult vissza. A szocdemek is jó 7 százalékot veszítettek, ám ennek dacára megõrizték vezetõ pozíciójukat, s továbbra is õk jelölhetik ki a tartományi kormány elnökét.
Szászországban még nagyobb zakót kapott az 1990 óta abszolút többség birtokában egyedül kormányzó CDU: az öt évvel ezelõtt szerzett 56,9 százaléktól messze elmaradva (41,1 százalék) kénytelenek koalíciós partner után nézni a drezdai Landtagban (ez a szerep várhatóan az SPD-nek jut).
A CDU helyi vezetõi már a nyáron érezték, hogy az abszolút többségre ezúttal nincs kilátásuk. A fõ belpolitikai vitapont, a Hartz IV néven elhíresült munkaerõ-piaci reformcsomag kidolgozásában a CDU számos ponton súgott, sõt diktált a Schröder-kormánynak (máskülönben a CDU/CSU vezette tartományok megtorpedózták volna a tervet a parlament felsõházában, a Bundesratban), így a támadása szóba sem jöhetett. Kampányát ezért a CDU úgy építette föl, hogy kifogja a szelet az érezhetõen erõsödõ szélsõjobboldal vitorlájából. Ám a harcias, már-már a neonácik lózungjait idézõ választási jelszavak (Nálunk agyon-lövik a túszejtõket! - Bûnözõkkel szemben nincs helye toleranciának! - Aki visszaél a vendégjoggal, azt kiutasítjuk!) éppúgy nem találtak célba, mint a szász gazdaság viszonylagos sikereit kidomborító brosúrák.
Elemzések szerint az NPD-t beikszelõ 191 ezer szászországi szavazó közül 42 ezren még a CDU-ra adták a voksukat 1999-ben. A PDS-tõl 11 ezren pártoltak át a vaskeresztes és "Nemzeti Ellenállás" feliratú fekete trikókban parádézó neonácikhoz, akiknek ezúttal 72 ezer embert sikerült maguk mellé állítaniuk a krónikusan nem szavazók tömbjébõl. Még egy elgondolkodtató adat: az NDP befolyása roppant erõs a szászországi egyetemeken, fõiskolákon. A 30 év alatti fiatal szavazók körében a párt 18 százalékos eredménnyel a második legerõsebb párttá vált a szász tartományban (a CDU mögött, amelynek szavazóbázisa 60-ról 37 százalékra apadt 1999-hez képest ebben a korosztályban).
Ellenszavazatok
A DVU és az NPD sikerének másik kulcsa a keleti tartományok lakosságában egyre jobban erõsödõ frusztráció. A Helmut Kohl volt kancellár által 1990-ben beígért "virágzó tájakat" 14 évvel az NDK és az NSZK egyesülése után lámpással kell keresni az Elbától keletre. A keleti tartományokban a munkanélküliségi mutató 18-25 százalék között mozog (nyugaton átlagosan 8,5 százalék), az álláshiány következtében folyamatos az elvándorlás, amely elsõsorban a 30 év alatti, szakképzett munkaerõt szívja el a nyugati tartományok felé. A Schröder-kormány által kidolgozott szociális és munkaerõ-piaci reformok is fõként a keletnémeteken csattannak, hiszen itt a legmagasabb a tartósan állás nélkül tengõdõ, 40 év fölötti munkavállalók aránya. 'ket az a veszély fenyegeti, hogy jövõre munkanélküli-támogatásuk összege a szociális segély szintjére fog zsugorodni.
Újdonsága a vasárnapi választásnak, hogy a DVU-nak már másodszor sikerült túlugrania az 5 százalékos küszöböt, s 1999 után ismét bejutott a brandenburgi tartományi gyûlésbe. Ezzel a párt rácáfolt arra a vélekedésre, hogy a szélsõjobb pártjai csak egyszer képesek ilyen tel-jesítményre. És bár a DVU az elõzõ parlamenti ciklusban sem tudta építõ javaslatokkal segíteni a tartomány fellendülését, ezt a szavazók nem kérték tõle számon.
Ez az adalék is megerõsíti az egyik német közvélemény-kutató intézet fölmérését, amely szerint a szélsõjobbra szavazók túlnyomó többsége nem meggyõzõdésbõl, hanem a nagy pártok politikája elleni tiltakozásból voksolt a DVU-ra, illetve az NPD-re. Az ún. "Protestwähler"-ek aránya a kimutatás szerint 85, illetve 86 százalék volt, míg meggyõzõdéses DVU-, illetve NPD-választónak csupán a megkérdezettek 8, illetve 9 százaléka vallotta magát.
A drezdai és a potsdami Landtagban ezzel együtt az etablírozott pártok várhatóan bojkottálni fogják a jobbszél képviselõit. Ebbõl láthattak ízelítõt a tévénézõk vasárnap este a ZDF adón. Az eredmények és a kilátások megvitatására a tv-stúdióba invitált tartományi pártelnökök közül öten egyszerûen kivonultak, amikor az NPD-t képviselõ Holger Apfel arról kezdett szónokolni, hogy "nagyszerû nap ez mindazon németek számára, akik ezután is németek akarnak maradni". Az még a jövõ zenéje, hogy igazuk lesz-e azoknak a politikusoknak és gazdasági szereplõknek, akik azzal riogattak a választások elõtt, hogy a külföldi tõke nagy ívben elkerüli majd Szászországot, ha bejutnak a helyi parlamentbe a neonácik képviselõi.
Dorogman László
