Magyar Narancs: Mióta az EU és Törökország menekültügyi megállapodása életbe lépett, drasztikusan csökkent az Égei-tengeren átkelő menekültek száma. Március 20. óta összesen annyian érkeztek, ahányan tavaly ősszel akár néhány nap alatt is. Mitől ilyen sikeres az új rendszer?
Sakir Fakili: Nincs ebben semmi meglepő. Törökország a nyugati világ megbízható partnere, tagjai vagyunk a NATO-nak is. Törökország minden szavát komolyan kell venni. Nincs ez másként az EU–Törökország-megállapodással sem. Az EU-val közösen világosan lefektettük a szabályokat, és az első naptól kezdve maradéktalanul tartottuk a szavunkat.
MN: A török parti őrség milyen új intézkedésekkel akadályozza a menekülők vízre szállását?
SF: A parti őrség hosszú idő óta folytat mentési tevékenységet a tengeren. Komoly eredményeket értünk el ezen a téren, csak 2015-ben több ezer migránst mentett ki a tengerből, a biztos halál elől a török parti őrség. Ugyanilyen fontos, hogy az illetékes hatóságaink felderítsék az embercsempészek hálózatait. Ezek a tevékenységek nemzetközi szinten kevésbé láthatóak, mert az ország belsejében zajlanak, de az embercsempészekkel folytatott küzdelmünk nagyban hozzájárul az irreguláris migráció csökkentéséhez.
MN: Tavaly több mint 800 ezren keltek át a török és a görög partok között. Kívülről eléggé úgy tűnik, hogy Törökország csak a megállapodás után kezdett fellépni az embercsempészekkel szemben.
SF: Törökország a megállapodás előtt is küzdött az embercsempészek ellen, inkább az történt, hogy a megállapodás, annak is a menekültek visszaküldéséről és visszafogadásáról szóló része eltántorította az embercsempészeket. Világosan látják, hogy amíg az EU visszaküldi a menekülteket Törökországba, Törökország pedig vissza is fogadja őket, nincs módjuk pénzt kicsikarni ezektől az emberektől. A megállapodásban egyértelmű kötelezettséget vállaltunk a menekültek visszafogadására, amennyiben a török állampolgárok megkapják a vízummentes belépés lehetőségét az EU-ba. Nem igaz, hogy március 20. előtt olyan politikát folytattunk, ami az országunkból történő távozásra buzdított volna. Az embercsempészek vitték ki a menekülteket, mi pedig többször kértünk segítséget az EU-tól, de nem kaptunk kielégítő választ. Törökország az észszerű szint fölött fogadott be menekülteket, 2,7 millió szíriait szállásolunk el, az állami költségvetésből 10 milliárd dollárt költöttünk rájuk. Az EU csak akkor vált nyitottá az együttműködésre, amikor már közvetlenül érintette a menekültkrízis. (Az EU két részletben összesen 6 milliárd eurót ígért Törökországnak a menekültek ellátására – T. Sz.)
MN: A megállapodás egy másik eleme a Törökországban tartózkodó menekültek közvetlen áttelepítéséről szól. Ezzel hogy haladnak?
SF: Az „egyet egyért” elvet fektettük le, tehát Törökország az Európából visszafogadott minden illegális migráns után egy szíriait küld Európába. Ez a mechanizmus már most is működik.
MN: Az „egyet egyért” elv felett nem kér több áttelepítést Törökország? A magyar kormány szerint létezhet egy titkos megállapodás a német és a török kormány között több százezer menekült áttelepítéséről.
SF: Nincs titkos paktum, minden nyíltan le van írva a megállapodásban. Magyarország belpolitikai ügyei nem tartoznak ránk, nem is akarom ezt bővebben kommentálni.
MN: A török kormány azt szeretné, ha minden tagállam venne át menekülteket Törökországból, vagy ez mindegy, csak az összlétszám stimmeljen?
SF: A partnerünk az Európai Unió, nem az egyes tagállamok. Április 23-án Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke maga mondta, hogy Törökország nyújtja a világon a legjobb példát a menekültekkel való bánásmódban.
MN: Ehhez képest a menekültekkel foglalkozó civil szervezetek – Human Rights Watch, Amnesty International – beszámolóiból az derül ki, hogy Törökországban elterjedt a menekülők önkényes fogva tartása és kitoloncolása. Olyan vádak is megjelentek, hogy lőnek a menekültekre a határon.
SF: Ezek az állítások egyáltalán nem igazak. A szírek Törökországban átmeneti védelmi státuszt élveznek. Ez azt jelenti, hogy szabadon és megkülönböztetés nélkül beléphetnek az országba, befogadjuk és ellátjuk őket, és nem küldjük vissza őket a származási országukba. Természetesen vannak, akik saját akaratukból mennek vissza. De nem lövünk rájuk, és nem küldjük őket vissza erőszakkal. Eddig a török nép is nagyon elfogadó volt, nem kaptunk hírt nagyobb konfliktusról a lakosság és a szír menekültek között.
MN: A török kormány kivizsgálja ezeket a vádakat?
SF: Természetesen, Törökország jogállam, minden szíriainak joga van feljelentést tenni a rendőrségen. Egyébiránt én is olvastam az említett civil szervezetek beszámolóit. Azt írják, hogy egyes határ menti területek el vannak zárva az újságírók elől, de azt állítják, hogy kitoloncoljuk az embereket. Hogy lehetnek ilyen biztosak benne, ha nem is jártak a határnál?
MN: Ez felveti az ön által már említett nyitott határok politikáját. A beszámolókból az a kép bontakozik ki, hogy az elmúlt időszakban már nem volt annyira nyitott a szír–török határ, falat építenek, és csak a gyerekes családokat, betegeket engedik be az országba.
SF: Elmehet Törökországba, és ön is láthatja, hogy rengeteg fiatal férfi van a táborokban. Természetesen vannak katonai okokból korlátozott belépéssel bíró részei a határnak. Törökországot egyszerre fenyegeti az Iszlám Állam és a PKK (a Kurd Munkáspárt nevű kurd szeparatista mozgalom – T. Sz.) terrorja. A terrorizmussal folytatott küzdelem folyamatban van, biztosak vagyunk benne, hogy szétzúzzuk őket, de addig is kénytelenek vagyunk minden szükséges óvintézkedést meghozni. A falat nem a menekültek ellen építjük, hanem a terror elleni küzdelem miatt. A szírek továbbra is beléphetnek országunkba.
MN: A vízumliberalizáció határidejeként a márciusi megállapodásban június vége szerepelt, de Erdoğan elnök nemrég október végi határidőről nyilatkozott. Meddig tudnak várni?
SF: A vízumliberalizációs tárgyalások folyamatban vannak az EU-val, a tárgyalási folyamaton múlik, mikor egyezünk meg. Persze minél hamarabb, annál jobb.
MN: Egyre több EU-s politikus kérdőjelezi meg a vízumliberalizációs tárgyalások sikerét. Mi történik, ha az unió mégsem adja meg a szabad beutazás lehetőségét a török állampolgároknak?
SF: Van egy megállapodásunk, a nemzetközi jog pedig ismeri a pacta sunt servanda elvét.
MN: De ez nem egy jogilag kikényszeríthető megállapodás, a címe is csak annyi, hogy „Nyilatkozat”.
SF: A török emberek számára az adott szó kötelez.
MN: Említette, hogy a vízumliberalizáció egyik feltétele a menekülők visszafogadása volt. De összesen 72 feltételt szabott az EU, a legvitatottabb pontnak a török terrorellenes törvény tűnik, ezen az EU szerint enyhíteni kell. Hajlandók erre?
SF: Az EU-nak meg kellene értenie, hogy országunk harcban áll a terrorizmussal. A PKK nem valamelyik uniós tagállamban, hanem nálunk hajt végre terrortámadásokat. Szükségünk van erre a törvényre, és biztosak vagyunk benne, hogy az EU végül megérti a helyzetünket.
MN: Nem a terrorszervezetek elleni fellépést kellene kivenni a törvényből, hanem a szólás és gyülekezés szabadságát korlátozó passzusokat.
SF: Bár a 72 feltétel túlnyomó többségét teljesítettük, erről a kérdésről még zajlanak a tárgyalások. Biztos vagyok benne, hogy meg tudunk egyezni. A török embereknek joguk van a vízumliberalizációhoz, ez a szabadságot, az utazás és az üzlet szabadságát erősíti majd. Bizonyos körök félnek attól, hogy a vízumkönnyítés után a törökök elárasztják majd az uniót, pedig a török vendégmunkások korábban a német kormány kérésére érkeztek Németországba. Ma már azt látjuk, hogy több Németországban élő török tér vissza hazájába, mint ahányan elindulnak. Törökország és az EU között az utóbbi években ellenkező irányba fordult a migráció.
MN: Egy kiszivárgott feljegyzés szerint Erdoğan elnök tavaly novemberben a következőket mondta Donald Tusknak és Jean-Claude Junckernek: „bármikor ki tudjuk nyitni a kapukat Görögország és Bulgária felé, és buszokra tudjuk ültetni a menekülteket”. Ettől kell tartani, ha nem kapnak vízummentességet?
SF: Az EU vezetőinek is voltak olyan nyilatkozatai, amelyek nem tették boldoggá a török népet. De abban reménykedünk, hogyha mindkét fél ragaszkodik a megállapodáshoz, végül mindkét fél elégedett lesz. Szeretném hangsúlyozni, hogy a migránsok visszafogadása és a vízumliberalizáció között nem mi, hanem az EU állította fel a kapcsolatot. Ez egyébként így van a többi vízummentességet kérő országban, Grúziában, Ukrajnában, Azerbajdzsánban is. Visszafogadás nélkül nincs vízummentesség, vízummentesség nélkül nincs visszafogadás.
MN: Az európai elemzők és politikusok közül egyre többen úgy látják, hogy az összeomlás szélén van az EU–Törökország-megállapodás. Nemcsak a vízumügy miatt, hanem azért is, mert több görög bíróság megtiltotta a menedékkérők visszaküldését Törökországba.
SF: Ez humanitárius kérdés is, nem szolgáltathatjuk ki a migránsokat az embercsempészeknek. Március 20. óta a csempészek reménytelen helyzetben vannak, a forgalmuk gyakorlatilag leállt. Az emberek nem fulladnak bele a tengerbe. Ez komoly eredménye a megállapodásnak. Bölcsen teszi az EU, hogy együttműködik Törökországgal. A jog betartása természetesen fontos, de biztos vagyok benne, hogy kétoldalú megállapodásokkal úrrá tudunk lenni a problémán.
MN: Továbbra is ambicionálják az EU-tagságot?
SF: Igen, szeretnénk tagok lenni. Tudjuk, hogy a házi feladatunkat még el kell végeznünk, de minden tőlünk telhetőt meg fogunk tenni. Szeretnénk, ha az EU a csatlakozási tárgyalások minél több fejezetét megnyitná, mert így gyorsabban menne a folyamat.
MN: Az Európai Bizottság 2015 novemberében kiadott csatlakozási jelentése visszalépéseket talált a szólásszabadság, a gyülekezési jog és a bírói függetlenség területén. Számos kritikus szerint még finoman is fogalmaztak. Nem kellene változtatni kormánypolitikájuk irányán, ha tagok akarnak lenni?
SF: Szabad ország vagyunk, a török nép demokrácia iránti elkötelezettsége vitathatatlan. Ezernél is több televízió- és rádióadó van Törökországban. Meg kellene hallgatnia a parlamenti felszólalásokat, akkor látná, hogy az ellenzék is elmondhat bármit, amit szeretne. Ha az EU megnyitná az újabb fejezeteket és megértőbb lenne a törökországi helyzet iránt, minden sokkal előrébb tartana.
MN: Mit nem ért az EU?
SF: A stratégiai szempontból lényeges elhelyezkedésünket. Olyan országokkal vagyunk határosak, amelyek komoly krízisben vannak, ahonnan menekültek tömegei érkeznek. A helyzet kritikus, de Törökország erős és stabil országa a régiónak. Európának szüksége van Törökországra, de számos európai politikus csak a belföldi népszerűségével, a szavazatszerzéssel foglalkozik.
MN: Sokak szerint a menekültválság megerősítette Törökország pozícióját az EU-val szemben, és ezt ki is használják.
SF: Nincs szükségünk menekültválságra, hogy bebizonyítsuk, erős ország vagyunk. A török hadsereg a második legnagyobb a NATO-ban, a gazdaságunk növekszik, erős a turizmusiparunk, külkereskedelmi kapcsolataink felfelé ívelnek. Törökország energetikai csomópont is. Európának meg kellene értenie, hogy Törökország saját jogán is alapvető fontosságú ország. Ha nem lenne Törökország, mit csinálnának a szír menekültek? Hova mennének?
MN: A menekültválság szempontjából is nyilván az lenne a legjobb, ha befejeződne a szíriai polgárháború. Mik a török kormány prioritásai a békefolyamatban?
SF: Demokratikus és szabad Szíriában gondolkodunk. Jelenleg háború van, a rezsimet pedig egy kegyetlen diktátor irányítja. A célunk az, hogy újra béke és stabilitás legyen az országban.
MN: Aszaddal vagy Aszad nélkül?
SF: Azt gondoljuk, Bassár el-Aszad nem marad hosszú ideig hatalmon.
MN: A szíriai kurd fegyveres csoportokat önök terroristáknak látják, ellentétben a nyugati hatalmakkal.
SF: A szíriai YPG a PKK egyik szárnya. Fel is hívjuk a szövetségeseink, például az USA figyelmét arra, hogy megfontoltabbnak kellene lenniük, mielőtt terrorszervezeteket támogatnának. Nem szabadna fegyvereket juttatniuk a PKK egy fiókszervezetének sem.
MN: Ez azért egy elég jelentős nézeteltérés, hátráltathatja a békefolyamatot is.
SF: Az USA és a többi NATO-hatalom a barátunk. Ezt a nézetkülönbséget szerencsére barátok között vitathatjuk meg.
