„Sületlenség, hogy mindenért az EU a felelős”

  • narancs.hu
  • 2016. július 7.

Külpol

Orbán megválasztására se az EU kényszerítette a magyarokat, mondja Daniel Cohn-Bendit, akit a britek kilépéséről faggattunk. Ízelítő friss nagyinterjúnkból!

Magyar Narancs: Paul De Grauwe, a London School of Economics Európa Intézetének vezetője azt írta blogjában: a brit választók azért voltak dühösek, mert az unió nem védte meg őket a globalizációtól. Sőt, a tagállamok játékterét is beszűkítette, így azok se tudtak segíteni a saját állampolgáraikon.

Daniel Cohn-Bendit: Ez nem igaz. Az Európai Unió neoliberális politikáját a brit kormány is lelkesen támogatta. Sőt, a brit kormány otthon is neoliberális politikát vitt – senki nem kényszerítette őket, hogy vágják meg a szociális ellátásokat, erről ők maguktól döntöttek. Játszanak a valósággal, ferdítenek, de ettől még az ő politikájuk tehet arról, hogy sokan az Egyesült Királyságban az elmúlt évek, évtizedek vesztesének tekintik magukat. A britek szavaztak többségükben Cameronra a Munkáspárttal szemben – akkor most miért is kéne azt gondolnunk, hogy azért akarnak kilépni, mert nem elég szociális az unió? Hagyjuk már ezt a sületlenséget, hogy mindenért az EU a felelős. Orbán megválasztására se az EU kényszerítette a magyarokat. A választók többsége mindeddig neoliberális kormányokra szavazott egész Európában – és ha a tagállamok kormányainak a többsége neoliberális politikát folytat otthon, akkor uniós szinten sem fognak mást csinálni.

MN: A 18–24 éves korosztályban mindössze 36 százalékos volt a részvétel. Miért maradtak olyan nagy arányban távol a fiatalok? Miért nem tudja a politika megszólítani őket?

DCB: Ezt az apátiát látjuk mindenütt Európában. A fiatalok nem érdeklődnek a közügyek iránt, azt gondolják, a politikának nincs köze a mindennapokhoz. A Remain kampánynak pedig nem voltak kellő kapacitásai, hogy mobilizálja a fiatalokat. Nem voltak karizmatikus személyiségek az EU-párti oldalon, de még olyan figura sem volt, aki valami jelét adta volna annak, hogy tényleg fontos számára az egyesült Európa eszméje. Talán csak Sadiq Khan, az új londoni polgármester tűnt meggyőzőnek.

(…)

MN: Június 23-a óta egyik napról a másikra megszaporodtak a növekvő rasszizmusról, a nacionalista indíttatású incidensekről szóló beszámolók. Ez csak átmeneti állapot, vagy az idegengyűlölővé váló Egyesült Királyságra kell berendezkednünk?

DCB: A társadalomnak van egy rasszista része. Ez a szomorú valóság, amivel szembe kell néznünk. Vannak antiszemiták, vannak romagyűlölők – mindenféle előítélet létezik egy országban. Nemcsak az Egyesült Királyságban, hanem Franciaországban és Magyarországon is. Ha a brit társadalom ezen része a népszavazás eredményéből azt szűrheti le, hogy ezentúl szabadon gyűlölködhetnek, mert ők tűnnek a többségnek, annak katasztrofális következményei lehetnek. (…)

B. Simon Krisztián interjújában az Európai Zöld Párt egykori társelnöke, a ’68-ban híressé vált „Vörös Danny” beszél még a Munkáspárt felelősségéről, a zöld pártok EU-barát fordulatáról, egy volt világbirodalom kisebbségi komplexusáról és a fiatalok passzivitásáról is. Az interjú a Magyar Narancs július 7-i lapszámában olvasható!

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.