A legutóbbi EU-csúcsot megelőző spanyol agónia híre ismét képes volt gyengíteni az eurót, annak ellenére, hogy José Luis Rodríguez Zapatero kormányfő azonnal cáfolta a híreket, melyek szerint a spanyol gazdaságot csak az USA, az IMF és az EU által felajánlott 250 milliárdos segélycsomag mentheti meg. Dominique Strauss-Kahn, az IMF vezérigazgatója madridi látogatásán kijelentette: az IMF továbbra is "vakon" bízik a spanyol gazdaságban.
*
A hír, miszerint Görögország után Spanyolország jöhet, nem mai. A 2000-es évek - az euróövezet átlagát is túlszárnyaló - gazdasági növekedése után, 2008-ban a spanyol gazdasági válság amerikai mintára az ingatlanbiznisz kipukkadásával kezdődött. A 90-es évek végétől az ingatlanárak több mint száz százalékkal növekedtek, 2008-ra azonban a folyamat megtorpant, és a piac túlkínálatossá vált, amihez jelentős mértékben hozzájárult a banki hitelek hirtelen drágulása. A GDP 5 százalékát prezentáló ingatlanfejlesztő szektor összeomlása magával rántotta az egész gazdaságot. Tavaly a GDP 3,6 százalékkal csökkent, és a válságkezelő intézkedések miatt az ország pénzügyi helyzete is meggyengült. Az államháztartási hiány 2009-ben meghaladta a bruttó hazai össztermék 11 százalékát, míg az Európai Bizottság becslése szerint az államadósság a 2009-ben mért 55 százalékról 2012-re elérheti a GDP 75 százalékát.
A fenntartható gazdaság törvénye (Ley de Economía Sostenible), amit a parlament tavaly év végén fogadott el, a gazdaság növekedését az építőiparról és szolgáltatásokról a technológia, az innováció és a magas színvonalú képzések alapjára helyezné át, így biztosítva az ország hosszú távú fejlődését. A program finanszírozására 2011-ig 25 milliárd eurós alap áll rendelkezésre. Az IMF tavaly decemberben a törvénycsomag tartalmáról pozitívan nyilatkozott, de jelezte, hogy gyors és radikális változásokat vár el.
E lépésekre május végén került sor, amikor a maastrichti kritérium szerinti államháztartási hiánycél eléréséért a parlament - egyetlen szavazattöbbséggel - elfogadta a kormányzat költségvetési megszorító programját, hogy a külpiacoknak jelezze: képes kézben tartani az ország pénzügyeit, és elkerülni a görögökéhez hasonló törlesztési válsághelyzetet. A rendelkezések értelmében idén csökkentik a közalkalmazottak bérét, felfüggesztik a nyugdíjak inflációkövetését, továbbá visszafogják a beruházásokat és a regionális kormányzatok finanszírozását. A kormány tervei szerint a 15 milliárdos visszafogás eredményeként a GDP-arányos deficit 2013-ra 3 százalék alá terelhető. Az intézkedéseket mind az autonóm közösségek, mind a szakszervezetek élesen támadták; a legnagyobb ellenzéki párt, a PP (Partido Popular) egyenesen meggondolatlannak és igazságtalannak minősítette őket.
A munka világa
Elemzők szerint nem csupán az ingatlanlufi és az olcsó hitelek idején felhízott eladósodottság okozza a jelenlegi gazdasági válsághelyzetet, de a hatalmas munkanélküliség is: a 2007-es 8,7 százalékról 2010 első negyedévére már megközelítette a rekordértékű 20 százalékot. A krízis leginkább a fiatal korosztályt (18-35 év) sújtja, náluk az állástalansági ráta mára eléri a 40 százalékot.
Mindez a munkaerőpiac évtizedes problémájára vezethető vissza. A határozatlan időre szóló szerződéssel rendelkezők erősen védettek a makrogazdasági folyamatoktól, bérük a szakszervezetek áldásos tevékenységének hála még a válság alatt is 3 százalékkal növekedett. Ráadásul az elbocsátásuk is igen költséges: a munkaadók kötelesek ledolgozott évenként 45 napi bér megfizetésére. Ezzel szemben a határozott időre felvett, a dolgozók több mint egyharmadát jelentő fiatalok, bevándorlók és részmunkaidőt vállaló családosok elbocsátása nem jelent kiadást a foglalkoztatóknak. Így a bajba jutott munkaadók e "védtelenek" szélnek eresztésével reagáltak a válságra.
A júniusi reformterv a végkielégítést a ledolgozott évenkénti 45 napi bérről 33 napira módosítaná, amelynek egy részét a központi költségvetés fedezné. A fix időre szóló szerződések feltételeit pedig szigorítanák, hogy így is ösztönözzék a munkaadókat a határozatlan idejű szerződések megkötésére. Mariano Rajoy, a PP elnöke szerint ezek a lépések ahelyett, hogy munkahelyeket teremtenének, ellentétek és konfliktusok kialakulásához vezetnek. Pártja a gazdaság élénkítésével hozna létre új munkahelyeket.Elemzők szerint azonban a PP végül támogatni fogja a reformokat, mert a pénzpiacok bizalmának megerősítése közös ügy.
Mindazonáltal a Szakszervezetek Szövetsége (CCOO) és a Dolgozók Szövetsége (UGT) általános sztrájkot hirdetett szeptember 29-re, hogy így tiltakozzon Zapatero kormányfő munkaerő-piaci reformja ellen. Ignacio Fernández Toxo, a CCOO főtitkára szerint a reformlépések csak tovább mélyítik a munkanélküliséget. A fiatalokat, családanyákat, nyugdíjasokat és bevándorlókat büntetik ahelyett, hogy a recesszió haszonélvezőit, a milliós fizetésekkel és végkielégítésekkel rendelkezőket szorítanák meg, pedig most rajtuk lenne a sor - fogalmazott Paloma López, a CCOO titkára. A szakszervezetek szövetsége közölte, hogy a sztrájk napjáig folyamatosan tüntetéseket és utcai demonstrációkat szervez az autonóm közösségek fővárosaiban, a munkaügyi központoknál és az ipari térségekben.
Ha tehát Zapatero rövid időn belül nem képes kibékülni a szakszervezetekkel és elhallgattatni egyre népszerűbb ellenfelét, Mariano Rajoyt, őszre a PSOE (Spanyol Szocialista Munkáspárt) hatalmi pozíciója megrendülhet, és előre hozott választásokat írhatnak ki.
