Talán nem meglepetés, hogy Oroszországban az állami megrendelésekre költött pénzek jelentős része oligarchazsebekben köt ki. Nem szokásunk külföldi cikkeket kivonatolni, de a Reuters újságírócsoportja kivételes munkát végzett, és az eredményeik magyar szemmel is tanulságosak. A cikksorozat 2014 májusa és decembere között jelent meg, az egyes részek itt olvashatók. A történetekből, videókból és grafikákból gyönyörűen összeáll, hogyan szedik meg magukat manapság az oligarchák, és mi csurran-cseppen Putyinnak, cserébe azért, hogy hagyja tovább gazdagodni a pénzembereket.
| ||
A Szovjetunió összeomlása után a központi tervezés helyét átvette a vadkapitalizmus: az akkoriban felemelkedő oligarchák pedig ezt kihasználva rá is tették kezeiket a privatizálásra váró egykori állami tulajdonra. A kilencvenes évek vadkapitalizmusa elég hamar válságba is döntötte az országot, ezzel megágyazva a nyugatbarát hangokat megütő Borisz Jelcint követő Vlagyimir Putyin elnökségének. Putyin az ezredfordulón stabilizálni tudta ugyan Oroszországot – jórészt a magas olajárnak köszönhetően –, de nem gátolta meg az oligarchákat abban, hogy tovább tömjék a zsebeiket közjavakkal. Mint kiderült, a siker kulcsa mostanában már nem az állami tulajdon megkaparintása, hanem a közkiadások lefölözése: az egészségügy és a vasút például közkedvelt pénzszerzési forrás oligarchakörökben, de a gáz se rossz biznisz.
Egészségügy helyett luxuspalota
2005-ben Putyin személyesen állt elő azzal az ötlettel, hogy véget kellene vetni az egészségügyben uralkodó siralmas állapotoknak, és javítani kellene az orosz kórházak rossz felszereltségén. (2002-re a születéskor várható átlagélettartam az 1989-es 69-ről 65-re zuhant. Bár azóta visszakapaszkodott, még így is jóval elmarad a nyugat-európai értékektől).
A terv jól hangzott, de pár év múlva kiderült, hogy az erre költött egymilliárd dollár körüli összeg egy része egy luxusrezidencia, az úgynevezett „Putyin-palota” megépítésére ment el. A palotára Szergej Kolesznyikov szentpétervári üzletember hívta fel a figyelmet egy Dmitrij Medvegyevnek (Putyin második mandátumának lejárta után hivatalba lépett elnöknek, aki Putyin visszatérése után miniszterelnök lett) címzett levélben: eszerint az extravagáns palotában van helikopter-leszállópálya, egy kis színház és egy csomó föld alatti alagút. A Kreml persze tagadja, hogy az elnöknek bármi köze is lenne az épülethez. Hivatalosan az elnök évi 135 ezer dollárt keres, és csupán egy panellakással rendelkezik – derült ki 2011-es vagyonnyilatkozatából. Kolesznyikov közben elhagyta Oroszországot.
Persze az egészségügyi mutyi nem maradt teljesen titokban. Az orosz hatóságok is eljárást indítottak, mivel a kórházak két-háromszoros áron vették meg az új felszerelésüket – Medvegyev pedig elnökként az állami tévében jelentette be, hogy ki fogja vizsgálni az ügyet, és mindenki megkapja majd a neki járó büntetést. 2012-ben felelősségre is vontak ennek kapcsán 104 embert (főleg vidéki tisztviselőket és cégvezetőket: egy Uljanovszk városában megvásárolt Siemens röntgengép miatt például 8 és fél évre ítélték a regionális egészségügyi minisztert, hét év letöltendő börtönt kapott két helyi üzletember, egy orvos pedig három év felfüggesztettet).
Két Putyin-közeli oligarcha (Dmitrij Gorelov és Nyikolaj Samalov) viszont megúszta az egészet – annak ellenére, hogy a Reuters oknyomozó csapata nagyon is valószínűnek tartja, hogy ők állnak a kórházak megkopasztásának hátterében. A pénz egy részének a nyomára is bukkantak: Gorelov és Samalov cégeiken keresztül 195 millió dollár értékben adtak el orvosi felszereléseket Oroszországnak, majd a befolyt pénzből 84 milliót svájci számlákra utaltak. Ennek a pénznek aztán kicsivel több mint a fele annál a cégnél kötött ki, amely a Fekete-tenger partján a Putyin-palotát felhúzta.
A vasút még mindig aranybánya
Közel egymilliárd utas és 42 milliárd dollár bevétel mellett az orosz vasút még mindig rengeteg lehetőséget ad a meggazdagodásra – már ha elég jó kapcsolatrendszerrel rendelkezünk. Az Oroszországi Vasutak élén ugyanis Putyin egyik régi jó barátja, Vlagyimir Jakunyin áll.
A Reuters azt állapította meg, hogy a vasút dollármilliárdokat fizetett ki olyan cégeknek, amelyeknek ismeretlenek a tulajdonosai, székhelyük pedig csupán papíron létezik. Egy példa: 2010 és 2013 között 43 alkalommal ugyanaz a két cég pályázta meg az összesen 340 millió dollárt érő állami kiírásokat. Bár látszólag vetélytársak voltak, a két céget egyazon napon jegyezték be, bankszámláikat is ugyanakkor nyitották, és ugyanaz a személy volt az ismeretlen tulajdonosok ügyintézője is. Ráadásul a két cég honlapja is egyszerre indult el, közvetlenül azután, hogy a Reuters érdeklődött náluk, hogy mivel is foglalkoznak pontosan.
| ||
A Reuters tíz céget vizsgált, amelyek 2007 óta összesen 2,5 milliárd dollár értékben kaptak megbízást az orosz vasúttól, de sok esetben egyáltalán nem végeztek munkát. Amikor az újságírók felkeresték a hivatalosan megjelölt telephelyeiket, csak egynél találtak valóban munkásokat, máskor egy gyerekbolt vagy egy autószerelő műhely volt a megjelölt helyen. (A helyszíneken forgatott videó igen szemléletes, lásd itt.)
A pályázatokon a verseny is csak látszólagos: 185 vizsgált eset közül 79-ben a nyertes pályázó alig fél százalékkal kért kevesebbet a vasút által meghatározott maximum árnál.
Még az amerikai adófizetőkön is nyerészkednek
Az Atlas rakéták nélkülözhetetlenek az amerikai hadsereg műholdprogramjában, ezeknek pedig egyes fontos kellékeit az oroszoktól szerzik be. John McCain republikánus szenátor, aki nemrégiben Orbánt lefasisztadiktátorozta, rakétaügyben is felemelte a szavát, mivel nem tetszett neki, hogy korrupt orosz üzletemberek úgy jutnak hozzá amerikai adófizetői milliókhoz, hogy nem végeznek érdemi munkát, csak a gyártó és a megrendelő közti köztes szereplőként lefölözik a bevételek egy részét. Az Amross nevű, Washingtonban bejegyzett, ötszemélyes cég ugyanis a jelenlegi, 2017-ig futó szerződése alapján 93 millió dollárt kaszál az üzleten.
Az ukránokat is becsatolták
Dmitrij Firtas, egykori ukrán tűzoltó is szépen keresett a Putyinnal való barátságának köszönhetően: az ő biznisze arról szólt, hogy gázt vett a Gazpromtól, majd eladta Ukrajnában (ahelyett, hogy a Gazprom közvetlenül az ukrán Naftohaznak adta volna el, ahogy az Putyin hatalomra lépése előtt szokás volt). A Reuters információi szerint Firtas 20 milliárd köbméter gázt vásárolt jóval a piaci ár alatt az oroszoktól, így annak újraértékesítésén közel hárommilliárd dollárt keresett.
Ezen kívül kapott 11 milliárd dollárnyi hitelt a Putyin-barát bankároktól, amivel bevásárolhatta magát az ukrán vegyszeriparba, és segíthette az oroszbarát – és azóta távozásra bírt – Viktor Janukovics 2010-es elnöki kampányát. Firtas a legjobb példája annak, hogyan használja Putyin az adófizetői pénzeket arra, hogy meggazdagítsa haverjait, és Putyin-barát eliteket hozzon létre a környező országokban.
| ||
Sajnos barátja, Viktor Janukovics bukása után Firtas sorsa is rosszra fordult: először ki kellett fizetnie egy 125 millió eurós óvadékot az osztrák hatóságoknak, hogy ne adják át az őt pénzmosás miatt köröző Egyesült Államoknak. Pár hónapja pedig attól retteg, hogy magyar bérgyilkosok akarnak Bécsben az életére törni.
Szemtelenül fiatalon
Egy másik ukrán, a 29 éves Szergej Kurcsenko is hasonló módon gazdagodott meg. Ő 100 millió dollárt keresett az elmúlt években csak azzal, hogy Firtas cégeivel együttműködve olcsó orosz gázt adott el Ukrajnának. A Reutersnek nyilatkozó források szerint Kurcsenko azért kerülhetett ebbe a privilegizált pozícióba, mert Firtas ezzel hálálta meg Janukovicsnak, hogy helyzetbe hozta korábban egyes cégeit. Hogy ez pontosan mit jelent, és hogy Kurcsenkón keresztül a pénzek végül Juscsenko zsebébe vándoroltak-e, azt nem sikerült kideríteni (mindenesetre felmerült, hogy Kurcsenko esetleg Janukovics idősebbik fiának, Olekszandrnak a strómanja – aki viszont csak harmincas évei elején lett fogorvosból sikeres vagyonkezelő –, bár az ifjú Janukovics ezt tagadta, akárcsak Kurcsenko, aki azt állította, nem ismeri a Janukovicsokat, a cégei pedig kormányzati kapcsolatok nélkül váltak sikeressé).
Kurcsenkónak amúgy nem ez az első biznisze. Önéletrajza szerint 16 éves kora óta aktív az üzleti életben, a reflektorfénybe pedig 2012-ben került először, amikor az ukrán Forbes megjelentetett róla egy anyagot, amely szerint számos gyanús cég hátterében valójában Kurcsenko mozgatja a szálakat. Az ifjú milliomos (vagy talán már milliárdos) tagadta a vádakat, állítása szerint mindig is tisztességesen bizniszelt. Hogy hangsúlyt adjon a szavainak, megvásárolta a Forbes-t, és kirakta a róla szóló cikk szerzőjét.
Bár hazáját el kellett hagynia, különösebb baja nem esett. Az ifjú pénzeszsák Janukovics bukása óta Oroszországban él, mert az ukrán hatóságok arra gyanakszanak, hogy elcsalt 130 millió dollár adót, egy bank betéteseit pedig megrövidítette 180 millió dollárral.
