Padánia és Olaszország: Bosszantó Bossi

  • - kovácsy -
  • 1996. szeptember 19.

Külpol

Nem annyira a padán honfiak és honleányok, mint inkább a sajtó képviselői követték végig az észak-olasz Gandhi, a lombard Washington György és Jefferson Tamás, vagyis Umberto Bossi hatszázötven kilométeres hétvégi menetelését-hajózását a Pó forrásától Velencéig, ahol vasárnap ünnepélyesen kinyilváníttatott a szuverén padániai szövetségi állam függetlensége.
Nem annyira a padán honfiak és honleányok, mint inkább a sajtó képviselői követték végig az észak-olasz Gandhi, a lombard Washington György és Jefferson Tamás, vagyis Umberto Bossi hatszázötven kilométeres hétvégi menetelését-hajózását a Pó forrásától Velencéig, ahol vasárnap ünnepélyesen kinyilváníttatott a szuverén padániai szövetségi állam függetlensége.

Az esemény nemzetközi jelentőségét elszakadás-párti szónokok fellépése domborította ki. A belgiumi flamand és a spanyolországi katalán is olyan térségből érkezett, amely fejlettsége miatt melengeti az elszakadás vágyát anyaországától, hogy ne az ő orcája verítékéből pénzeljék a szegényebb régiókat (amelyek mindig délebbre fekszenek, ahol adót csalnak, lenyúlják a gazdag rokont, jobb az idő és édesebb a restség). Az Északi Ligának is ez a fő baja, érve, jelszava és csábereje: a Pó völgye Európa egyik legfejlődőbb és legfejlettebb területe, ahonnan a könnyű kézzel kezelt államkasszán át délre folynak a szubvenciók, és - Bossi kevéssé árnyalt meglátása szerint - meg sem állnak a maffiáig.

Az érvelés nagyhangú és bombasztikus, a tények viszont ettől még tények maradnak. Umberto Bossi és az Északi Liga akkor bukkant

elő a semmiből

és siklott nyílegyenesen fölfelé a népszerűség és lelkesedés hullámain, amikor a háború utáni olasz rendszer minden álszentsége és mocska a felszínre ömlött. Világossá vált, hogy radikális fordulatra van szükség, és ennek a fordulatnak egy lehetséges elemeként került bele az olasz közgondolkozásba a politikai és költségvetési decentralizáció gondolata, amit akkor a Lega Nord képviselt.

Választási sikerek, előretörés, és amikor a hagyományos pártstruktúra összeomlott, Bossi pártja egy csapásra kulcstényező lett, koalíciós latolgatások tárgya, mérlegnyelv. Csakhogy az elmúlt néhány évben egyre erőteljesebben kezdett körvonalazódni a hidegháborús terhektől, a kommunistaellenességtől és lényegében a kommunistáktól is megszabadult új olasz politikai rendszer, reményként és valóságként is. Romano Prodi balközép kormánya hónapok alatt több mint száz törvényjavaslatot terjesztett elő - többek között decentralizációs célzatúakat is. Bossiék már az áprilisi választásokon is visszaestek - bár az országosan tízszázalékos eredményük mögött az északi tartományokban még mindig húszszázalékos támogatás állt. Az Északi Liga azonban mindenképpen

völgymenetbe

került, egyre kevésbé érdekes, tábora egyenletes tempóban fogyatkozik, a pártvezért pedig már nem a népszerűség, hanem az agyatlan lendület viszi előre, egészen a mostani, háromnapos idétlenkedésig.

Bossi pénteken elszánt zöldingesei kíséretében elzarándokolt a Pó forrásához, hogy merítsen belőle egy külön erre a célra Muránóban fúvatott üvegbe, megkeresztelni mintegy Padániát. Az összegyűlt néhány száz érdeklődő és tudósító a helyszínen lehetőséget kapott arra is, hogy eredeti és hiteles padániai föveget vásároljon kedvező áron. De volt zöld milicista ing is, rövid ujjú szuvenír-változatban, harmincezer líráért.

Aztán Torino következett, ahol rendőri becslés szerint háromezren, Bossi szerint hússzor ennyien éljenezték meg az új államot szélsőbaloldali, más források szerint inkább koncertlátogató fiataloktól zaklatva. Szombaton részben szárazon, részben vízen követte a pártvezér a Pó folyásirányát (néhányan, 45 ezer líra költségtérítés mellett vele tarthattak a katamaránján), de a tömeg nem igazán hömpölygött mögötte, szemben azzal, amit tervezett: ez lesz minden idők legnagyobb olaszországi megmozdulása. Bossi békés menetelést tervezett, és tény, hogy a rendőröknek főként egység-párti hevülteket kellett megfékezniük. Mert Bossi egyvalamihez nagyon ért: kavarni,

bosszantani

Minden hétre kitalál valamit, amire rárajzanak az újságírók, nyilatkoztatják, cáfoltatják, reklám, ingyér´.

A függetlenségi emlékkönyvben lassan szaporodtak az aláírások, és a vasárnapi csúcspontot, amikor Padánia kikiáltását millióknak kellett volna megéljenezniük, hogy beleborzongjon lagúna és gondola, a Liga szerint is csak hetvenezren élték át, túlnyomórészt kamaszok és aggok. Eközben a szélsőjobboldali Nemzeti Szövetség milánói ellentüntetésén százötvenezren voltak ott, de egész Olaszországban ezen kívül még tucatszámra zajlottak különféle politikai színárnyalatokban mindenfajta egység-párti megmozdulások, zöldek léggömbökkel, dél-olasz polgármesterek kart karba öltve, spagetti, zene, tánc, vigalom.

Az alkalomra nyomott, Bossi-képmással díszített ötszázezer lírással egyelőre még nem lehet vagyont alapozni, az egy éven belülre tervezett önálló valuta, amely a mostani olasz pénz kétszeresét érné (míg a dél-olasz líra Bossi szerint a felét, és akkor áramolhatna majd oda is a külföldi tőke), elvileg, a gazdasági erőviszonyokat nézve akár realitás is lehetne, valószínűbb azonban, hogy csacska vicc marad. Hasonló a helyzet a szintén egy éven belül felállítandó padán véderővel, bíróságokkal, nemzeti bankkal.

A Prodi-kormány valószínűleg a lehető legjobb taktikát választja, amikor azzal intézi el a Padánia-dolgot: nem ér rá hülyeségekkel foglalkozni.

- kovácsy -

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Aktuális értékén

Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.

Ha berobban a szesz

Vegyész szakértő vizsgálja a nyomokat a Csongrád-Csanád megyei Apátfalva porrá égett kocsmájánál, ahol az utóbbi években a vendégkör ötöde általában fizetésnapon rendezte a számlát. Az eset után sokan ajánlkoztak, hogy segítenek az újjáépítésben. A tulajdonos és családja hezitál, megvan rá az okuk.