Románia megint jobban teljesít: az Erdélyi Riport nem hagyja magát

  • Gera Márton
  • 2017. február 10.

Külpol

A Fidesz–RMDSZ paktum miatt megszüntetett portál szerkesztősége folytatja a munkát.

Január elején számoltunk be róla, hogy az Erdélyi Riportot szinte egyik pillanatról a másikra megszüntették.

Az RMDSZ-közeli kiadó, a Progress Alapítvány vezetője karácsony előtt közölte a magyar nyelvű portál főszerkesztőjével, Szűcs Lászlóval, hogy az új évtől nem számítanak a munkájukra. Akkor többen arról beszéltek, hogy a megszüntetésnek köze van a Fidesz és az RMDSZ kiegyezéséhez, a két éve online formában működő lap beszántása volt az ára a paktumnak. A szerkesztőség már akkor is azon az állásponton volt, hogy folytatni szeretnék valamilyen formában; rögtön létrehozták „az Erdélyi Riport elbocsátott szerkesztőinek Facebook-oldalát”, hamarosan pedig egy blogfelületen közölték új írásaikat.

Képünk illusztráció

Képünk illusztráció

Fotó: MTI



A nevet nem adják

Az Erdélyi Riport szerkesztősége a megszüntetés után azt szerette volna elérni, hogy kiadótól sikerüljön megvásárolni a kiadási, névhasználati jogokat. Ezt Szűcs László már akkor kérte, amikor decemberben közölték vele, hogy nem számítanak a munkájukra – akkor a Progress Alapítvány vezetője azt mondta, nem látja okát annak, hogy ez ne történhessen meg.
Nem sokkal cikkünk megjelenése után a kiadó vezetője, Kelemen Hunor RMDSZ-elnök sebtiben lemondott sajtótanácsosa, Nagy Debreczeni Hajnal interjút adott a Transindex.ro-nak, és azt mondta a névhasználati jogokkal kapcsolatban, hogy „mi ezt a kérést természetesen figyelembe vesszük, azonban döntés erről még nem született”. Úgy tudjuk, döntés azóta sem született, az oldal ugyan archívumként működik tovább, ám a főszerkesztő már nem számít arra, hogy megkapják az egykori nevet.

A megszüntetés óta semmilyen találkozó nem volt

a kiadó vezetője és a szerkesztőség között; az újságírók a leltári tárgyakat átadták a kijelölt személynek. Nagy Debreczeni a magyarnarancs.hu-nak még azt mondta, hogy az Erdélyi Riportról nem mondtak le, inkább azon gondolkodnak, hogy „milyen formában lehetne a portált érdekes, tartalmas online felületté tenni”, de a főszerkesztő szerint ilyesmiről nincs szó. „Teljes magabiztossággal tudtam, hogy ebből egy szó sem igaz” – mondja.
Bár januártól már nem kapnak fizetést, a szerkesztőség mégis együtt maradt, sőt a blogon Demény Péter költő is elkezdett ingyen publikálni, aki korábban a Maszol.ro publicistája volt, de az ottani változások, a Vélemény-rovatnál történt elbocsátások miatt úgy döntött, nem közöl több cikket az oldalon, és január elején még petíciót is indított az Erdélyi Riportért.
A blogot a szerkesztőség tagjai immár teljesen önerőből tartják fenn, és a jövő héttől

véglegesen is elindul a vizuálisan megújult

portál (erport.ro), amelyet rovatosítani is tudnak. „Az a kérdés, hogy meddig lehet ezt így csinálni, meddig tudjuk mi finanszírozni az oldalt” – mondja Szűcs László, aki azt is hozzáteszi, hogy közösségi finanszírozásban gondolkodnak, bár egyelőre nem tudja, utóbbi milyen mértékben tudna a portál működtetéséhez hozzájárulni. Abban biztos, hogy semmiképpen sem szeretnének politikailag elköteleződni, a szerkesztőség autonóm munkáját meg akarják őrizni.
Próbálkoztak finanszírozót találni, és az is előfordult, hogy őket keresték meg, de volt olyan, aki például azt mondta, tudná támogatni a lapot, azonban

nem szeretné, hogy nyilvánosságra kerüljön a kiléte.

„Ezt nehéz megoldani, ugyanakkor megértem, hogy egy üzletember vagy vállalkozó attól fél, hátránya származhatna ebből” – vélekedik a főszerkesztő. Hasonló álláspontok egyébként magyarországi üzletemberek részéről is megjelentek a Népszabadság beszántása után, akkor volt olyan „nagytőkés”, aki azt kérdezte Murányi András főszerkesztőtől: „mi lesz velem, ha ebbe én belevágok?”

Bár már vannak ígéretek kisebb, az új portálon megjelenő reklámokra, szeretnének majd pályázni a Román Nemzeti Kulturális Alaphoz (AFCN). „Az a kérdés, hogy keresztbe kíván-e tenni a politika, amikor pályázunk” – jegyzi meg a Szűcs. De gondolkodnak EU-s pályázatokban is, amelyet más szerkesztőségekkel együtt valósítanának meg. Annyit mindenesetre tudnak, hogy adják fel. Ahogy a lap egyik szerkesztője fogalmazott nekünk: „én csak azt tudom, hogy folytatni szeretném, meg hogy kell egy ilyen erdélyi felület – hogy miből, arról fogalmam sincs”.

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.