Már-már úgy tűnt, hogy a szövetség nem is képviselteti magát a szeptember 16-i temesvári aláírási ceremónián, aztán az utolsó pillanatban mégis elküldték a Szövetségi Képviselők Tanácsának (SZKT) elnökét. Ez azonban nem akadályozta meg az RMDSZ-es szenátorokat, már azokat, akik a bukaresti szenátusi szavazáson egyáltalán részt vettek, hogy az alapszerződés ratifikációjára nemmel szavazzanak vagy tartózkodjanak. A gesztus nem mentes kampánymegfontolásoktól: november 3-án parlamenti választásokat tartanak Romániában, az elmúlt hónapokban pedig komoly verseny folyt az RMDSZ-es választási listák biztos befutó helyeire való felkerülésért. Márpedig romániai magyar politikus legyen a talpán, aki a mostani, az itteni magyar médiából ömlő alapszerződés-ellenes hangulat mellett képes érzékelni a választók véleményét is. Így a mostani vagy leendő szenátoroknak és képviselőknek választaniuk kell: lecövekelnek a radikális-populista álláspont mellett, és az alapszerződés ellen foglalnak állást, vagy kivárják a vihar végét, és tartózkodnak a nyilatkozatoktól. A pragmatikusabb RMDSZ-es politikusok mindenesetre igyekeznek inkább semmit sem nyilatkozni.
Nem mindegy ugyanis, hogy
a parlamenti választásokon
a romániai magyarok kire adják le voksaikat, vagy hányan mennek el szavazni. Az idei helyhatósági választások üzenetét a politikusok szemmel láthatóan nem felejtették el, akkor Székelyudvarhelyen és Csíkszeredában döntött úgy a magyar szavazók többsége, hogy az RMDSZ polgármesterjelöltjével szemben a függetlent választja annak ellenére, hogy a szövetség politikusai és a média igyekeztek megdolgozni, az "egység" mellett felsorakoztatni a magyar választókat. A csíkiak és az udvarhelyiek azonban eltekintettek az olyan véleményektől, miszerint "széthúzást szít" az, aki nem az RMDSZ-re szavaz. Igazából most sem tudni, a választók körében mit eredményez az alapszerződés túlságosan merev elutasítása, az ugyanis az itteniek számára az anyaország rendszeres szidalmazását is jelenti. Márpedig könnyen lehet, hogy emiatt számos magyar választó november 3-án nem megy el szavazni. Talán ennek is betudható, hogy a szenátusi szavazást követően az RMDSZ Operatív Tanácsa úgy határozott, hogy a képviselőházi szavazáson nem szavaznak az alapszerződés ellen.
Romániában többen is állítják, hogy az RMDSZ egy részének kampányszempontból
rosszkor jött
az alapszerződés aláírása, hiszen az éppen az eddigi legfőbb mozgósító jelszavakat, a kollektív jogokat és az autonómiát tette egy időre nehezen használhatóvá. És bár publicisztikákban több újságíró is úgy vélte, "folytatni kell a harcot", a politikusok nem igazán tudják, mit gondol a "nép" az olyan elvontan hangzó és hat éve jobbára csak pufogtatott dolgokról, mint "kollektív jogok" vagy "autonómia". Ez utóbbit különösen megterheli az, hogy egyre többen érzékelik: ez olyasvalamit jelent, hogy maguk intézik a dolgaikat, maguk készítenek terveket. Csakhogy a többségben magyarok által lakott területeken eddig is lehetett volna helyi és megyei szinten RMDSZ-es cselekvési terveket, rövid és hosszú távú település- stb. fejlesztési stratégiákat készíteni, ám a szimbolikus politizálás mellett erre nem jutott idő. Ezt a választók ma már kezdik észrevenni.
Mindezek hatásaként az utóbbi időben, ha egyelőre csupán szórványosan is, kitapintható néhány RMDSZ-es szenátor- vagy képviselőjelölt törekvése, hogy a szimbolikus politizálást felváltsák konkrét, új problémák, célok felvetésével és megfogalmazásával. Ráadásul az alapszerződésben rejlő konkrét lehetőségek kihasználása egyre
inkább a pragmatikusabb,
a konkrét ügyekkel foglalkozó politikusokat fogja helyzetbe hozni. Nem véletlen, hogy a szimbolikus jelentőséget is hordozó Kolozs megyei szenátusi lista biztos befutó helyére az RMDSZ-ben az utóbbi időben csekély befolyással rendelkező Szabadelvű Kör vezetője, Eckstein Kovács Péter került. A fiatal liberális ügyvéd az elmúlt években komoly hírnevet és befolyást szerzett az ottani választók körében azzal, hogy önkormányzati képviselőként, a román jogszabályokra való hivatkozással meg tudta akadályozni Gheorghe Funar polgármester jó néhány magyarellenes ötletének megvalósítását, ugyanakkor a helyi román ellenzéki politikusokkal is eredményesen tudott mindvégig tárgyalni. Ugyanebben a választókörzetben a képviselői lista biztos befutó helyén indul Mátis Jenő, egy másik fiatal politikus, aki az elmúlt parlamenti ciklusban RMDSZ-es politikusként talán a legtöbbet foglalkozott konkrét gazdasági kérdésekkel. Az RMDSZ-en belüli pozíciók és befolyások újraelosztása azonban várhatóan a parlamenti választások után kap nagyobb intenzitást, és az sem elképzelhetetlen, hogy amennyiben az alapszerződéshez való viszonyulás, a hogyan tovább kérdése körüli vélemények tovább radikalizálódnak, szakadásra is sor kerülhet. Azt ugyanis egyre több romániai magyar kezdi belátni, hogy ma már nincs "végveszély", csupán dolgozni kéne.
Az alapszerződés egyértelmű vesztesei Romániában mindazonáltal
a szélsőséges román nacionalisták
Lehet igaz, vagy sem, hogy Ion Iliescuék kampánymegfontolásból írták alá az alapszerződést, ezúttal a román demokratikus ellenzék egységesen támogatta őket ebben. És ugyanilyen egységesen ítélték el a Gheorghe Funar és a PUNR által szervezett kolozsvári akciót, amelynek során a magyar kés által átszúrt román szívet temették szeptember 16-án. A változást, a politika perifériájára való kiszorulás veszélyét az erdélyi román nacionalista politikusok igen jól érzékelik, néhány PUNR-es prefektus máris átigazolt a kormányzó párt soraiba. Azzal ugyanis, hogy az alapszerződésbe bekerült a határok sérthetetlenségének elve, valamint a területi követelésről való lemondás, a legfőbb adujuk vált semmivé. Így a PUNR számára, meglehet, az utolsó reménysugarat jelentheti azoknak a romániai magyar csoportoknak az esetleges sikere, akik az alapszerződést, úgy, ahogy van, elvetnék, illetve a magyarországi ellenzéki pártok azon indítványa, hogy halasszák el a dokumentum ratifikálását.
S. Ráduly János
(Kolozsvár)
