Romániai választások - Nyertes vesztesek

Az előrejelzésekkel ellentétben Romániát is sokkal érzékenyebben érintette a világválság annál, mint amit a politika jósolt. Megváltoztak, felfrissültek a legfontosabb kampánytémák. Míg eddig a beruházások és az infrastruktúrafejlesztés körül folytak a legélesebb viták, most újra az adórendszer miatt keltek birokra a pártok. A vesztes helyzetből előretörő szociáldemokraták (PSD) a kampányban a 25 százalékos luxusadó bevezetésétől a szociális járulékok differenciálásáig sok olyan javaslattal álltak elő, amelyek a hátrányos helyzetben élőknek kedveznének. demokraták (PDL, Basescu elnök pártja) a kampányfinisben láthatólag nem tudtak mit kezdeni a válságkezeléssel, és az országon lassan, de biztosan eluralkodó pénzügyi és szociális pánikkal.

Pedig az elmúlt négy év folyamatos kampányban telt Romániában is, akárcsak Magyarországon, és egészen a kampányfinisig a pártok közötti konfliktusok uralták a médiát. A liberális párti (PNL) miniszterelnök, Tariceanu és a demokrata Basescu nevével fémjelzett korszak-, rendszer- és generációváltó új román jobboldal négy évvel ezelőtt nem hitt a saját győzelmének, aztán nem hitt a román baloldal tetszhalálának sem. Legkevésbé pedig saját politikai megerősödésében és szilárdságában bízott. A liberális-demokrata koalíció ezért döntött úgy, hogy folyamatosan fenntartja a választási kampányt, négy éven keresztül darálja a szocdemeket, meg ama kis pártokat, amelyek lojalitása, koalíciós hasznosíthatósága nem egyértelmű. Négy évvel ezelőtt a választási győzelemhez hozzájárultak azok - az őszödi botrányhoz hasonló - történetek, amelyek a szocdemek rejtett pártügyeit tárták fel. Minduntalan korrupciós vádak bukkantak elő, a legismertebb a szocdem ex-miniszterelnököt, Adrian Nastasét ingatlanpanamával vádolta. A "Tamara néni öröksége" néven hírhedtté vált botrány évekre elég muníciót szolgáltatott ahhoz, hogy ne csak a párt egészének, de a pártot működtető, nélkülözhetetlen politikusoknak a hitelét is folyamatosan kétségbe vonja.

Ki jött ki a darálóból?

Ez az állandó kampány azonban - a hétvége tanúsága szerint - visszafelé sült el. A választók belefáradtak a Basescu által kezdeményezett és menedzselt állandó mozgósításba, a megszólítottak egyszerűen nem mentek el választani. Aki pedig elment, azt nem befolyásolta mindaz, amitől négy évig hangos volt a belpolitika.

A román politikai elit jelentős része csúnyán pofára esett abban a versenyben, amit az egyéni választókerületes rendszerben az egyéni karizmára, a helyi kamikazékra építettek. A választók porba alázták a két nacionalista pártvezért, Vadim Tudort és a Ceausüescu-rendszerben udvari költőként, utána pedig magyarellenes propagandistaként karriert építő Adrian Paunescut. Mindketten tíz százalék körül kaptak, Paunescut ráadásul egy ismeretlen, kezdő demokrata párti politikus páholta el "bárki, csak Paunescu ne" alapon. Nem kedvezett az új rendszer a kormánypártiaknak sem: a liberális párt alelnöke szintén a nagy vesztesek listáján van.

Az RMDSZ együtt kanalazza a fekete levest a többi párttal - annak dacára, hogy helyi szinten immár végleg és visszavonhatatlanul megnyerte a meccset a Magyar Polgári Párt által támogatott független jelöltekkel szemben. (Tőkés László szerint "túlnyerte magát az RMDSZ".) Ám legfontosabb politikusai mégis a parlamenten és a szenátuson kívül rekedtek. A két legnagyobb vesztes a kolozsvári liberális politikus, Eckstein-Kovács Péter és az RMDSZ nélkülözhetetlen jogi szakértője, a szatmári szenátor Varga Attila. Eckstein-Kovács nem csak a párt egyetlen következetes liberális politikusaként (volt) fontos szereplője az RMDSZ-nek, hanem azért is, mert ő közvetített a kormánycsináló román liberálisok felé. A román politikai elit fenntartások nélkül hiteles tárgyalófélként fogadta el. Idei kampányát Kolozsváron, szinte példátlan módon, a román választók számára is vonzóan építette fel, és joggal bízott az átszavazókban, román támogatóiban; az RMDSZ előválasztásain fölényesen győzte le kihívóit. Vasárnap mégis alulmaradt - az a Szedilek Lenke győzte le, akinek a neve ugyanannyira ismerős a magyarországi olvasók, mint a kolozs megyei választók számára, s aki az egyházi ingatlanok visszaszerzésével jutott helyi érdekű támogatáshoz a Torda és Kolozsvár környéki falvakban. Eckstein-Kovács és majd két évtizednyi tapasztalata, országos kapcsolatrendszere harminc szavazattal ért kevesebbet a szolid, de biztos egyházi lobbival, a vasárnap délutáni istentiszteletek és misék propagandájával szemben. Még ennél is kellemetlenebb helyzetben találta magát Szatmáron Varga Attila, az autonómiaügyekre is szakosodott, elismert jogász - a mandátumához öt szavazat hiányzott.

A váratlan fordulatok egyik oka minden bizonnyal az, hogy a rendszer működését, a szavazatok visszaosztásának módját, a körzetek kialakításának miértjeit nem látták át a választók; sőt, talán maguk a politikusok sem (erről lásd múlt heti cikkünket). A szociáldemokraták győzelmét a jelenlegi kormánypárt azzal magyarázza, hogy a sarokba szorított ellenzékiek megtanulták a pártfegyelmet, és a kampányt jól összehangolt, rugalmas stratégia szerint vezették le. Ott használták az elektronikus sajtót, ahol kellett, máshol - a fontos szavazóbázist jelentő vidéken - ajtótól ajtóig keresték fel a választókat. Az RMDSZ is ott működött jól, ahol a pártfegyelem diktálta a kampányt. Ezzel magyarázható, hogy mandátumhoz jutottak a szervezet sokat vitatott nagy öregjei (mint Verestóy Attila), de egyetlen, alternatív módszerekben bízó új generációs politikus sem jutott be a parlamentbe. Beigazolódott sokak félelme, hogy ez a választás nem kedvez majd a szervezeti frissülésnek, viszont hozzájárul az RMDSZ háttérbe szorulásához.

Ki alakít kormányt?

A jelenlegi (kedd reggeli - a szerk.) eredmények szerint a szociáldemokraták 0,6 százalékkal vezetnek a demokratákkal szemben. A kormányalakítás lehetőségéről a jogszabályok szerint a demokrata párti államelnök, Basescu dönt. Ez a szavazati arányok szerint a szociáldemokratákat illetné meg, de az elnök - mivel a jog erre is lehetőséget ad - előreláthatólag a sajátjait választja. 'k pedig kénytelenek lesznek újra kényszerházasságot kötni a liberálisokkal. A szociáldemokrata-demokrata nagykoalíció áthidalhatatlan konfliktusokat hozna, a szociáldemokrata-liberális szövetség pedig a liberálisok számára végzetes lehet: az együttműködés a jobbra húzó román liberális politika teljes hitelvesztését jelentené. (Szakértői kormányra egyik lehetséges kormányalakító sem készült fel.)

A matematika szerint a működőképes kormányhoz elég lenne két párt koalíciója: és a legkisebb rossz alapon a demokraták és a liberálisok együttműködése valószínűsíthető. Ám ez nem lenne elég a stabil kormányzáshoz. A szokásosan sok fegyelmezetlenség, a pártelhagyók és az átszavazók miatt nyilván felkérik az RMDSZ-t is a koalíciós részvételre. A magyar érdekképviselet egyszerre van jobb és rosszabb helyzetben, mint négy éve. Ő az egyetlen komoly kis párt ma Romániában, a bedarálás korszakát nem élték túl sem a román nacionalisták, sem a többi kisebb szervezet. Ennyiben (még) megkerülhetetetlen a magyar érdekképviselet. Ám működése már nem létkérdés a koalícióhoz és a kormányzáshoz, ezért az eddigieknél minden bizonnyal kevesebbet kérhet és kevesebbet is kaphat Markó Béla csapata. Stratégiai helyzetben a liberálisok (PNL) lesznek, s bár a kormányfő Tariceanu mögött felsorakozó pártot többször megpróbálták bekebelezni a demokraták, most a nagyon erős szociáldemokrata ellenzék mellett nőhet a PNL tekintélye. Az RMDSZ jövője pedig azon is múlik, hogyan tud egyezkedni liberális képviselő és szenátor nélkül a liberálisokkal, illetve hogy a román liberális párt mennyire "nyúl alá" a magyaroknak mint potenciális szövetségesének a két nagy párttal szemben. Az a faramuci helyzet állt elő, hogy a magyar közösség felé konzervatív politikát folytató szervezet országos szinten liberális stratégiát lesz kénytelen követni. A kormányalakítást eldöntő PNL mindenesetre először az RMDSZ-szel ült tárgyalóasztalhoz: a véd- és dacszövetség már érlelődik köztük.

A következő néhány hét a körzsarolás időszaka lesz Romániában. A demokraták azokra a liberálisokra fanyalodnak, akiknek a működését - eddigi koalíciójuk ellenére - megpróbálták ellehetetleníteni. A liberálisok a nem liberális RMDSZ szövetségében bízhatnak - miközben az RMDSZ olyan képviselőket küld a koalícióba, akiknek a politikai kapcsolatai a rendszerváltás előtti időkhöz nyúlnak vissza, és akik a régi vágású szociáldemokratákhoz kötődnek. Akik viszont a választási győzelem ellenére várhatóan ellenzékben maradnak. Az RMDSZ úgy erősödött meg és ért el több mint 6 százalékos támogatottságot, hogy minden eddiginél kevesebb szavazatot kapott, elvesztette legfontosabb képviselőit, új generációját, és esélyét arra, hogy újra meghatározó kormányzati szerephez jusson. És mindezeken túl: Romániában is tombol a válság.