Köztársaságielnök-választás Szlovákiában

Se így, se úgy

  • Lajos P. János
  • 2014. április 13.

Külpol

Március 15-én megválasztja új elnökét Szlovákia. Sokáig a hivatalban lévő miniszterelnöknek, Robert Ficónak állt a zászló, de a finisben már semmi nem olyan egyértelmű.

Kétesélyessé vált a szlovákiai köztársaságielnök-választás, Robert Fico kormányfő sokat veszíthet az esetleges vereséggel, de a győzelem is veszélyes pártja, a Smer (Irány) számára. A felmérések szerint is esélyes kihívója, Andrej Kiska egy politikai téren ismeretlen valahai üzletember, aki az utóbbi években főleg jótékonykodással hívta fel magára a figyelmet. Mellettük további 12 jelölt készül a megmérettetésre, a többségük támogatottsága azonban legfeljebb 1-2 százalékos. A jobboldali pártok jelöltjei esélytelennek tűnnek.

A többiek

A jobboldalon hosszú tanácstalanság, a baloldalon pedig titkolózás jellemezte a köztársaságielnök-jelölt kiválasztását. A korábbi legerősebb jobboldali párt, a Szlovák Demokratikus és Keresztény Unió (SDKÚ-DS) sokáig abban bízott, hogy Iveta Radicová korábbi miniszterelnököt indíthatják, ő azonban nem állt kötélnek. Így az SDKÚ csak karácsony előtt állt be a Kereszténydemokrata Mozgalom (KDH) és a Híd jelöltje, Pavol Hrusovsky mögé. Hrusovsky 2002 és 2006 között, a második Dzurinda-kormány idején a parlament elnöke volt, jól megértette magát Szili Katalinnal, a magyar Országgyűlés akkori elnökével. Sok esélye viszont nincs, a felmérések szerint nem tudja megszerezni az őt támogató pártok választóinak voksait sem, mindössze 7-9 százalék közti eredményre számíthat. Ez any-nyi, amennyit saját pártja, a KDH szerzett a 2012-es választásokon - 8,82 százalék. A mért adatok azt mutatják, hogy a Híd választóinak kevesebb mint 10, az SDKÚ-énak pedig alig 3 százaléka adná rá a voksát. Sőt, mindkét párt szívesen kihátrálna mögüle. Az SDKÚ inkább Milan Knazkót támogatná, a Hídnak pedig kínos egy szlovák jelöltet támogatni az MKP-s Bárdos Gyulával szemben.

A választás egyik legjobb politikai húzása a Magyar Koalíció Pártja nevéhez fűződik, amely decemberben jelentette be, hogy saját jelöltet indít. Bárdos Gyula, a párt elnökségének tagja, az idén 65 éves szlovákiai magyar kulturális egyesület, a Csemadok elnöke jó választásnak tűnt ahhoz, hogy az MKP-t visszahozza a nagypolitikába. A párt ezzel két legyet ütött volna egy csapásra: 5 százalék, vagyis a parlamenti küszöb fölé tornázhatta volna fel támogatottságát, és egyben bizonyíthatta volna, hogy képes a hatékonyabb politizálásra, jobban tudja védeni a magyarság érdekeit, mint a parlamentben 2010-ben őt váltó Híd. Ehhez azonban az kellett volna, hogy Bárdos hozza az MKP-nak a 2009-es szakadás előtti átlagos eredményét, vagyis a 9-10 százalékot. Az első hetekben úgy tűnt, a stratégia sikeres lehet, Bárdos rekordidő, néhány hét alatt - ráadásul karácsony idején - több mint 40 ezer támogató aláírást gyűjtött össze. Volt néhány felmérés is, amely 5 százalék felett mérte, de magasabbra nem jutott. Nem sikerült teljesítenie azt az elvárást sem, hogy néhány, a magyar kisebbség számára fontos témát - például a kulturális vagy az oktatási autonómiát - felvessen a kampányban. A magyar jelöltek szokásos - kudarcos - stratégiáját választotta: a magyar választókat győzködte, ahelyett, hogy a többséget próbálta volna oltogatni, hogy egy magyar nemzetiségű jelölt is jó elnöke lenne az országnak. A legfőbb érve, hogy azért szavazzanak rá, mert magyar. A kampányából egyértelműen kiderült, hogy jelöltsége az MKP-Híd-harc folytatása, változatlan eszközökkel. Ha öt százalék alatt szerepel, akkor az is nyilvánvalóvá válik, hogy a magyarok többsége vagy legalábbis jelentős része nem nemzetiségi alapon választ - legalábbis elnököt.

A jobboldalon persze nemcsak pártjelöltek állnak. Andrej Kiska mellett ugyancsak függetlenként indult Radoslav Procházka, aki a KDH listáján jutott be 2012-ben a parlamentbe. Viszonylag magas, 10 százalék körüli támogatottsággal rendelkezik, de mérték már 15 fölött is. Tavaly decemberben jelentette be indulását az 1989-es bársonyos forradalom egyik vezéregyénisége, Milan Knazko, az első Dzurinda-kormány kulturális minisztere. Az 1990-es évek elején volt ugyan néhány megingása - például Vladimír Meciarral közösen alapította az országot nyolc éven át uraló Demokratikus Szlovákiáért Mozgalmat -, de az emberek többsége még mindig úgy emlékszik rá, mint a kommunista rendszer végét jelentő fordulat egyik vezéregyéniségére - és ennek Szlovákiában még mindig pozitív töltete van. Ám ezzel együtt is a legtöbb felmérés szerint 10 százalék körüli eredményre számíthat. A döntő kérdés, hogy megelőzi-e az első fordulóban Kiskát. Mert akkor helyzet van.

Hiszen nincs olyan mérés, ami tagadná, hogy a választás első fordulóját Robert Fico, a jelenleg kormányzó baloldali Smer jelöltje nyeri. Ugyanakkor az is biztos, hogy az első fordulóban nem lesz elnök, mert nem szerzi meg a leadott szavazatok 50 százalékát. A második fordulóban viszont komoly esélye lehet az ellenzéki jelöltnek, hiszen kis túlzással Ficón kívül mindegyik jelölt ellenzékinek számít, várható tehát, hogy a jobboldali-ellenzéki szavazók a második fordulóban Fico ellenfelére szavaznak majd. A felmérések szerint azonban a második fordulóban csak egyetlen jelöltnek, Andrej Kiskának lenne esélye. ' a választás nagy ismeretlenje: a tavaly indított kampánya előtt köze sem volt a politikához, nem támogatja egyetlen politikai párt sem, és állítása szerint esetleges veresége egyben rövid politikai pályafutása végét is jelenti. Kiska büszkén hirdeti magáról, hogy kampányát saját vagyonából finanszírozza, a jól értesültek azonban pénzügyi csoportokat sejtenek mögötte. Ellenfelei éppen a vagyonát vetik a szemére, amelyet az 1990-es években szerzett, cégei elsőként foglalkoztak áruhitelezéssel, tették lehetővé az elektronikai cikkek részletfizetéses vásárlását.

És Fico

Mindenki szerint Robert Fico jelenlegi miniszterelnök a legnagyobb esélyes. Az első fordulót várhatóan magasan nyeri, 38-40 százalékot szerezhet, amivel legalább 12-15 pontot ver a második helyezettre. Ha azonban a második fordulót is megnyeri, akkor az új köztársasági elnök mellett új miniszterelnöke is lesz az országnak, és nem mellesleg új elnöke a kormányzó pártnak, a Smernek. A kormány élére a legesélyesebb Robert Kalinák jelenlegi belügyminiszter, de nem kizárt az sem, hogy Pavol Paska, a parlament elnöke lesz az új miniszterelnök. Elemzők szerint ezzel akár a Smer alkonya is elkezdődhet, mivel Ficón kívül senkit sem tartanak alkalmasnak arra, hogy egyben tartsa a több kisebb baloldali pártból összefércelt Smert, és egyben állni tudja a párt gazdasági hátterének nyomását. Így a Smer számára végzetes lehet az is, ha a jelöltje nyer, az is, ha veszít. Ha ugyanis veszít, akkor bebizonyosodik, hogy Fico (így a párt is) verhető.

Az élen álló jelöltek támogatottsága

februári adatok, %

Jelöltek/Támogatók                              Polis              Median               Focus

Robert Fico/Smer                                    38,8                   35,8                    37,0

Andrej Kiska/Független                            23,0                   32,6                    20,4

Milan Knazko/Független                            9,5                     7,5                    12,9

Radoslav Procházka/Független                  9,5                     9,2                    10,3

Pavol Hrusovsky/KDH-Híd-SDKÚ                6,8                    3,4                      7,3

Bárdos Gyula/MKP                                   4,3                    3,3                      4,5

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Mit ér az elnök?

Az 1990-es évek végén furcsa kettősség alakult ki Szlovákia köztársasági elnökének pozíciójában: bevezették a közvetlen választást, vagyis erős legitimációt kapott az intézmény, de meghagyták a korábbi, viszonylag csekély, inkább protokolláris jellegű hatásköreit. ' nevezi ki a miniszterelnököt és a kormány tagjait, de ez puszta formalitás. A legerősebb jogköre talán a törvények vétója, de a parlament ezt is egyszerű többséggel törheti meg. Az alkotmány szerint képviseli az országot a nemzetközi színtéren, parafálja a nemzetközi szerződéseket - és kész.


Figyelmébe ajánljuk

Emlékfénybetörés

Reisz Gábor Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan című filmjének nyitójelenetében a főszereplő azon gondolkodik, vajon feltűnne-e bárkinek is, ha egyszer csak összeesne és meghalna. Budapest különböző helyszíneire vizionálja a szituációt: kiterül a Nemzeti Múzeum lépcsőjén, a Blahán, a villamoson, egy zebra közepén, az emberek pedig mennek tovább, mintha mi sem történt volna.

Bácsirománc

Mintha csak időgépben röppennénk vissza a 80-as, 90-es évekbe. Semleges, visszatérő díszletek, élesen bevilágított terek, minden epizód végén fontos leckéket tanuló, mégis ismerősen stagnáló figurák és élőben kacagó közönség.

Nők, tájban

Januško Klaudia (1998) csak tavaly végzett a Képzőművészeti Egyetem festőművész mesterszakán, mégis izmos bibliográfiával, számos egyéni kiállítással és külföldi ösztöndíjjal büszkélkedhet – köztük az éppen csak „csírázó” életmű és a mostani egyéni kiállítás szempontjából a legjelentősebbel, a 2024-es izlandival, ahol az „ökofeminizmus szempontjából vizsgálta a lokális éghajlatváltozás hatásának és az izlandi nők társadalmi helyzetének metszéspontjait”.

Mari a Covidban

A groteszkre vett darabban Kucsera Viktória (Kárpáti Barbara) magyar–történelem szakos tanár a Covid-járvány alatt a színjátszó csoportjával ír drámát a díva életéről.

Vörösök, proletárok

Annak a fényében, hogy 1990 előtt a párt történetével kizárólag az erre a feladatra delegált MSZMP Párttörténeti Intézet foglalkozott, talán nem meglepő, hogy a kiváló történésznek, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára kutatójának most megjelent munkája az első nem „belülről” érkezett összefoglaló a kommunista eszme és gyakorlat sajátos magyarországi karrierjéről.

Itt a norma

Vannak alapvető bizonyosságai a szuverén magyar életnek, az egyik ilyen például az, hogy az anya nő, az apa férfi. A másik meg az, hogy az asszony nem ember. A harmadik, hogy a medve nem játék.

Járványkezelés 2.

Az Aphthovirus nemzetségbe tartozó FMDV vírus által terjesztett ragály, amely még március elején ütötte fel fejét egy kisbajcsi szarvasmarhatelepen, olyan országot talált telibe, amelyben nemcsak a beteg embernek, de a beteg állatnak sem könnyű a túlélés.

„Kiásni a dinoszauruszt”

Az Anya csak egy van című monodrámájáért Antistigma-díjat kapott, amelyet azoknak a művészeknek ítélnek oda, akik sokat tesznek azért, hogy egy-egy mentális problémát kevesebb előítélet övezzen. Ennek kapcsán a tabuk ledöntéséről, a problémák kimondásának fontosságáról és a színház erejéről beszélgettünk.

Apja lánya

Míg Jean-Marie Le Pent, a Nemzeti Front (NF) alapító atyját 1998-ban, nagyjából hasonló ügyben, mindössze egy évre tiltották el a közügyektől, lányát – igaz, egyelőre nem jogerősen, de azonnali hatállyal – rögtön ötre. Marine Le Pen hiába igyekszik középre pozicionálni pártját és önmagát, akárcsak apja, ő is törvénysértés és képmutatás között keresi a hatalomhoz vezető utat.

Gyávák legyünk vagy szabadok

Hivatalba lépése óta a Donald Trump-adminisztráció vámok sorát vezette be – hivatalosan az Egyesült Államok gazdasági és nemzetbiztonságának megerősítésére. Az efféle lépések sikere és megalapozottsága legalábbis kétséges.

Amerikai álom

Orbán Viktor nagy reményeket fűzött Donald Trump elnökségéhez, ám úgy tűnik, Trumpnak egyelőre elegendő annyi, hogy az EU-ban Magyarország tüske legyen a köröm alatt. Ezen a Danube Institute, a Mathias Corvinus Collegium, a CPAC Hungary kiterjedt, drága kapcsolati hálója sem változtat.