Magyar Narancs: A Trouble in Paradise-ban Ernst Lubitsch egyik filmjéből, a Lenni vagy nem lenniből idéz. Amikor a lengyelországi koncentrációs táborokról kérdezik, a filmbeli főnáci azt feleli: mi, németek, csak a koncentrációt végezzük, a táboroztatást viszont a lengyelek. Az ön párhuzama szerint ez a mai viszonyokra lefordítva annyit tesz, hogy a válságban a tehetős Észak-Európa végzi a koncentrációt, a szegény Dél meg a táboroztatást. Ez a párhuzam sokak érzékenységét sértheti. Ahogy az az elhíresült mondata is, hogy „Hitler nem alkalmazott elég erőszakot”.
| ||
Slavoj Žižek: De hát mit tegyek, ha egyszer provokálni akarok! Igenis, provokálni! De tudja mit, mondok még valamit a Lubitsch-filmmel kapcsolatban. A filmet a negyvenes évek elején mutatták be, és ez a koncentrációs táboros poén volt a legnagyobb szálka a cenzorok szemében. De van ott egy másik poén is. Amikor a náci tisztet megkérdezik, ismeri-e a lengyelek nagy színészét, Joseph Turát, a náci azt feleli: Mi, németek pont azt tesszük Lengyelországgal, amit Tura úr Shakespeare-rel. Romba döntjük. Nézze, a provokáció a stratégiám része. Sokkolni akarom az embereket, hogy gondolkodásra késztessem őket. Amikor azt mondom, hogy Hitler nem volt eléggé erőszakos, persze hogy nem úgy értem, hogy Hitlernek több zsidót kellett volna megölnie. Dehogyis! Az az erőszak, amit Hitler alkalmazott, a gyávák erőszakossága, a régi rendszer átmentését szolgálta. Hitler mentegetői szokták mondogatni, hogy igen, a velejéig bűnös volt, de micsoda nagy tetteket hajtott végre. Dehogy hajtott végre nagy tetteket! Félt az igazi, strukturális változtatásoktól. Hitler gazdaságpolitikája a kompromisszumok sorozata. Mindig is megvoltak azok a kapitalista körök, amelyeknek kedvezett. Amikor azt mondom, Hitler nem volt eléggé erőszakos, azt úgy értem, hogy Hitler nem mert igazi strukturális erőszakot alkalmazni. Amikor az erőszakot keveslem, azt nem az emberek tömeges legyilkolására értem, hanem a társadalmi változtatásokra. Hitler épp azért gyilkolt le milliókat, hogy elkerülje a társadalom szerkezeti átalakítását. A fizikai erőszak mindig az impotencia jele.
MN: Értem az érvelését, mégis, amikor Hitlerrel vagy a koncentrációs táborokkal példálózik, az nem számít, hogy kit sért meg vele? Egy holokauszt-túlélő például aligha veszi jó néven, ha azt olvassa, hogy Hitler nem alkalmazott elég erőszakot. Még ha ezután jön is az érvelés.
SŽ: Vállalom ennek a kockázatát. Szeretném felrázni az embereket a mindennapos ideológiai álmodozásaikból. Érdekes, hogy engem kritizálnak, miközben egy olyan társadalomban élünk, ahol az erőszak államilag elfogadottá vált. Ha ránézek valakire, azzal vádolhatnak, hogy vizuális erőszakot követtem el, de az rendben van, hogy foglyokat kínoznak állami jóváhagyással? Miközben hiperérzékennyé váltunk az erőszakra, a valós erőszak társadalmilag elfogadottá vált.
Köves Gábor interjújának folytatását megtalálja a legújabb Narancsban. Addig ajánljuk bájos akcentussal előadott érzelgős életvezetési tanácsait a The Guardian videóján.
