Slavoj Žižek sztárfilozófus és botrányhős a Narancsnak

  • narancs.hu
  • 2015. augusztus 6.

Külpol

Az univerzális szlovén megmondóember levegővétel nélkül kiabálta bele válaszait a telefonba, amikor a görög válságról, az EU jövőjéről, a brazil örömlányokról és Orbán Viktorról kérdeztük. A fergeteges interjú egyik részletét ajánljuk.

Magyar Narancs: A Trouble in Paradise-ban Ernst Lubitsch egyik filmjéből, a Lenni vagy nem lenniből idéz. Amikor a lengyelországi koncentrációs táborokról kérdezik, a filmbeli főnáci azt feleli: mi, németek, csak a koncentrációt végezzük, a táboroztatást viszont a lengyelek. Az ön párhuzama szerint ez a mai viszonyokra lefordítva annyit tesz, hogy a válságban a tehetős Észak-Európa végzi a koncentrációt, a szegény Dél meg a táboroztatást. Ez a párhuzam sokak érzékenységét sértheti. Ahogy az az elhíresült mondata is, hogy „Hitler nem alkalmazott elég erőszakot”.

false

Slavoj Žižek: De hát mit tegyek, ha egyszer provokálni akarok! Igenis, provokálni! De tudja mit, mondok még valamit a Lubitsch-filmmel kapcsolatban. A filmet a negyvenes évek elején mutatták be, és ez a koncentrációs táboros poén volt a legnagyobb szálka a cenzorok szemében. De van ott egy másik poén is. Amikor a náci tisztet megkérdezik, ismeri-e a lengyelek nagy színészét, Joseph Turát, a náci azt feleli: Mi, németek pont azt tesszük Lengyelországgal, amit Tura úr Shakespeare-rel. Romba döntjük. Nézze, a provokáció a stratégiám része. Sokkolni akarom az embereket, hogy gondolkodásra késztessem őket. Amikor azt mondom, hogy Hitler nem volt eléggé erőszakos, persze hogy nem úgy értem, hogy Hitlernek több zsidót kellett volna megölnie. Dehogyis! Az az erőszak, amit Hitler alkalmazott, a gyávák erőszakossága, a régi rendszer átmentését szolgálta. Hitler mentegetői szokták mondogatni, hogy igen, a velejéig bűnös volt, de micsoda nagy tetteket hajtott végre. Dehogy hajtott végre nagy tetteket! Félt az igazi, strukturális változtatásoktól. Hitler gazdaságpolitikája a kompromisszumok sorozata. Mindig is megvoltak azok a kapitalista körök, amelyeknek kedvezett. Amikor azt mondom, Hitler nem volt eléggé erőszakos, azt úgy értem, hogy Hitler nem mert igazi strukturális erőszakot alkalmazni. Amikor az erőszakot keveslem, azt nem az emberek tömeges legyilkolására értem, hanem a társadalmi változtatásokra. Hitler épp azért gyilkolt le milliókat, hogy elkerülje a társadalom szerkezeti átalakítását. A fizikai erőszak mindig az impotencia jele.

MN: Értem az érvelését, mégis, amikor Hitlerrel vagy a koncentrációs táborokkal példálózik, az nem számít, hogy kit sért meg vele? Egy holokauszt-túlélő például aligha veszi jó néven, ha azt olvassa, hogy Hitler nem alkalmazott elég erőszakot. Még ha ezután jön is az érvelés.

SŽ: Vállalom ennek a kockázatát. Szeretném felrázni az embe­reket a mindennapos ideológiai álmodozásaikból. Érdekes, hogy engem kritizálnak, miközben egy olyan társadalomban élünk, ahol az erőszak államilag elfogadottá vált. Ha ránézek valakire, azzal vádolhatnak, hogy vizuális erőszakot követtem el, de az rendben van, hogy foglyokat kínoznak ál­lami jóváhagyással? Miközben ­hiperérzékennyé váltunk az erőszakra, a valós erőszak társadalmilag elfogadottá vált.

Köves Gábor interjújának folytatását megtalálja a legújabb Narancsban. Addig ajánljuk bájos akcentussal előadott érzelgős életvezetési tanácsait a The Guardian videóján.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.