Szellemjárás

Andrzej Duda, a jobboldali Jog és Igazságosság (PiS) jelöltje nyerte az elnökválasztást Lengyelországban. E tény pedig előre­vetíti, hogy az őszi parlamenti választáson miniszterelnökként térhet vissza Jarosław Kaczyn´ski.

Ha pedig Kaczyński visszatér, a politikai ellenfelei szerint visszatérő gyűlölködés, az ideológiai megszállottság megint megszállja az elvben független tisztségeket, megbélyegzik, kiközösítik a más véleményen lévőket, s a nemzetközi kapcsolatokat újra az elvakult orosz- és németellenesség alakítja majd. Újra kitörhet az őrület a 2010-es szmolenszki repülőszerencsétlenség körül, mert Ka­czyński ma már meggyőződéssel hirdeti – minden ennek ellentmondó tény ellenére –, hogy ikertestvére és az elnöki kíséret halálát merénylet okozta, Tusk akkori lengyel és Putyin akkori orosz kormányfő összeesküvése. S a „tetteseket” ő bíróság elé állítja…

Duda 55 százalékos részvétel mellett 51,5:48,5 arányban győzte le az öt éve hivatalban lévő Bronisław Komorowskit, akit a kormányzó jobbközép Polgári Platform (PO) támogatott. Az ország szokás szerint kettészakadt; a konzervatívabb keleti részeken többen szavaztak, Komorowski híveit viszont nem sikerült mozgósítani. Duda győzött a kistelepüléseken és a felsőfokúnál alacsonyabb végzettségűek között, a 30 év alattiaknak pedig 60 százaléka állt mellé. Nagyobbrészt őt támogatták az első forduló meglepetésszerű harmadik helyezettjének, Paweł Kukiz volt rockzenésznek a hívei is, bár ez nem teljesen magától értetődő, mert a meglehetősen zavaros gondolkodású Kukiz liberális és antiklerikális nézeteket is hangoztat, establishment-ellenessége pedig mindkét nagy pártra érvényes. Kukiz egyetlen konkrét célt hir­detett meg: a listák nélküli egyéni választókerületi rendszer bevezetését a képviselőválasztásokon, mert az szerinte megszüntetné a „pártokráciát”. Azt nem vette észre, hogy az ilyen rendszerben sem független jelöltek szoktak nyerni, így az ő most formálódó pártja könnyen úgy járhat, mint a briteknél a Függetlenségi Párt, amely 13 százaléknyi, csaknem 4 millió szavazatával egyetlen mandátumhoz jutott. A 2011-es választásról készült modellszámítások kimutatták, hogy tisztán egyéni kerületi rendszerben a most még a Parasztpárttal koalícióban is csak szűk többséggel rendelkező PO kétharmados túlsúlyhoz jutott volna, s csupán egyetlen parasztpárti képviselő került volna be a törvényhozásba. Komorowski – elég átlátszó taktikát követve – szeptemberre népszavazást írt ki a témában, de nem világos, hogy ha az érvényes lesz, és a többség a változtatásra szavaz, hogyan vezetik be az új rendszert néhány héttel a parlamenti választás előtt.

 

Beakaszthat a kormánynak

 

A lengyel köztársasági elnök hatalma korlátozott, de meg tudja keseríteni a kormány életét. Hónapokig halogathat fontos kinevezéseket, visszadobhatja a törvényeket, tudva, hogy a vétója elutasításához szükséges 60 százalékos többséget a kormány nem vagy csak valamelyik ellenzéki pártnak tett nagyobb engedmények árán tudja összeszedni. Így viselkedett Lech Kaczyński elnök is 2007 és 2010 között a PO-val szemben. Andrzej Duda augusztus 6-án lép hivatalba, így éppen a parlamenti választási kampányban béníthatja meg Ewa Kopacz miniszterelnök kormányát.

Duda elnöki kampánya azt is bebizonyította, mennyire logikátlan a közvetlen elnökválasztás egy nem elnöki rendszerben. Jelöltként ugyanis csupa olyan dolgot ígért, amihez nem lesz hatásköre: a nyugdíjkorhatár 67 évre emelésének visszavonását, a gazdaságtalan bányák megmentését, különböző adókedvezményeket. Ha ősszel a PO marad kormányon, ebből semmit nem tud teljesíteni. Legfeljebb megvétózhatja sorra az ígéreteivel ellentétes törvényeket, ami viszont ellentétes az alkotmánnyal, hisz aszerint nem az államfő, hanem a parlamenti többségre támaszkodó kormány irányítja az országot.

A 43 éves krakkói jogász fél éve még a PiS teljesen ismeretlen, harmadvonalbeli politikusának számított. Dolgozott a Jarosław Kaczyński-kormányban és képviselőként, illetve Lech Kaczyński elnök hivatalában is háttérember volt. Mostani választási hadjáratát viszont rövid idő alatt is profi módon építették fel – s legalább ennyit számított az is, hogy a PO nyolc év kormányzás alatt elfáradt, maga Komorowski pedig elbízta magát, és megelégedett egy bágyadt, színtelen kampánnyal. Ráadásul rendkívül durva támadások érték (a püspöki kar élénk támogatásával), amiért a parlament mindkét házának jóváhagyásával aláírta az Európa Tanács egyezményét a nők elleni és az otthoni erőszak megelőzéséről és leküzdéséről. Ez ugyanis a jobboldal szerint tönkreteszi a társadalmat és a nemzettől idegen kultúrát akar meghonosítani, mert az erőszakot megenged­hetetlen módon összefüggésbe hozza a vallási hagyománnyal és a családdal. A PO-ra ütött vissza az is, hogy állandóan halogatta a nehéz ügyek (bányászat, energetika, oktatás, egészségügy stb.) rendezését. Mindeközben a fiatalok kilátástalannak érzik a helyzetüket, és elegük van mindenkiből, aki eddig kormányzott. A befolyásos lapszerkesztő, az 1989 előtti illegális ellenzék egyik vezéralakja, Adam Michnik szerint a stabil, független, demokratikus, cenzú­ra­mentes, növekvő gazdaságú Lengyelország már nem elég a választók többségének, de azt nem lehet pontosan tudni, hogy milyen változást akarnak. Dudát mindenesetre az érvényes alkotmány őrévé választották, nem pedig a demokratikus állam lerombolójának – emeli fel a mutatóujját Michnik.

 

Orbanizációs folyamat indul

 

A győztes természetesen kijelentette, ahogy illik, hogy minden lengyel elnöke lesz. Igaz, nemrég még azt hirdette, hogy a mesterséges megtermékenyítést be kell tiltani, és börtönbe kell csukni azokat a nőket, akik így akarnak gyermeket, ha másképp nem sikerül nekik. (Ilyen beavatkozás évtizedek óta folyik szabályozatlanul Lengyelországban, több ezer lombikbébi született már, de törvény máig nincs róla, mert az ideológiai ellentétek miatt sosem jött össze a kellő parlamenti többség.) Az új elnök egyik főtanács­adója nagy valószínűséggel egy olyan PiS-politikus lesz, aki a katolikus püspököket formálisan be akarja vonni a törvényhozásba. Azokat a püspököket, akik azt hirdetik, hogy a hívő embereknek nem kell betartaniuk a demokratikusan választott parlament törvényeit, ha azok ellentétesek „Isten törvényeivel”, és akik nem mellesleg sok kérdésben látványosan szemben állnak Ferenc pápa szemléletével.

Az első külföldi reagálások meglepően hevesek: hétfő reggel német, angol, olasz, amerikai lapok nevezték Andrzej Dudát ultrana­cionalistának, ultrakatolikusnak, szélsőségesnek. A BBC arra számít, hogy euroszkeptikus lesz a lengyel politika. Bár ez sem az elnök, hanem a kormány hatásköre, de Lech Kaczyński annak idején például kierőszakolta, hogy a kormányfő mellett ő is részt vehessen az Európai Tanács ülésén. Az olasz La Repubblica „szörnyű sokknak” nevezte az eredményt, és arról írt, hogy az EU és a NATO fontos tagállama gyengül meg. A Wall Street Journal viszont azt emelte ki, hogy az oroszokkal szembeni keményebb fellépés hívei nyertek egy támogatót. A német Die Welt „Lengyelország orbanizálódását” jósolta. A magyar miniszterelnök lazíthat majd egy kicsit, ha a jóslatok beválnak, és fél év múlva a varsói parlamentben is a PiS kerül többségbe, mert az EU már nem vele foglalkozik majd, hanem az új lengyel kormány szörnyű ötleteivel. De ez persze még nem biztos. A PO kénytelen lendületet venni – ha nehéz is, nem reménytelen a helyzetük. Ám az új államfővel akkor is meg kell tanulniuk együtt élni. Neki pedig bizonyítania kell, hogy nem Jarosław Kaczyński rángatja dróton, s ez sem lesz épp könnyű.