Magát a kérdést, hogy tényleg kell-e, az eredmények első olvasata fölötti öröm fogalmazta meg sokakban, hogy tudniillik a legkevesebb fenntartással demokratikusnak nevezhető erők jelöltje, Rudolf Schuster 47,3 százalékos eredménnyel végezve, első helyezettként jutott a mindent eldöntő második fordulóba. Hogy voltaképpen nem sok hiányzott ahhoz, amire senki sem számított igazán, miszerint már az első körben győz a jó, és véget is érnek (hosszú időre) a csaták. Ahogy vesszük. Ugyanis mielőtt belemennék abba, hogy ha ez meg az visszalépett volna, akkor mi van, szükséges gyorsan leszögezni, hogy ez a 47 százalék nem az, amiből 50 meg egy kicsi kellett volna. A címben foglalt kis híján konkrétan 700 ezer szavazatot jelent; ennyi kellett volna a huszárvágáshoz. Minderről csak azért érdemes beszélni, mert ha így alakult volna, akkor az immár egyre visszafordíthatatlanabbul Európa felé pedálozó Szlovákia olyan bónuszpontokat szerzett volna, hogy maga csodálkozik a legjobban, noha elég sokan tudják azon a tájon, hogy mennyire rájuk férne az ilyesmi. Ám senki ne legyen telhetetlen, az előre többszörösen borítékolt döntőbe elfogadható mértékű előnnyel fordult a kassai polgármester. Inkább ellenfelének, a szűnni nem akaró Vladónak van miért izgulnia.
Kovác, Vásáryová, Slota
Lássuk, hogyan alakult ki ez az eredmény, amely némiképp eltér az ismert várakozásoktól (így a miénktől is). Nem az lépett vissza, akire számítani lehetett, más jócskán alulmúlta előzetesen jelzett esélyeit; de nevesítsünk.
A választási kampány kétségtelenül legnagyobb szenzációját az exelnök Michal Kovác szolgáltatta, mikor is egy élő, egyenes televíziós kampányműsor lehetőségeit maximálisan kihasználva, úgyszólván váratlanul bejelentette visszalépését. E gesztus jócskán bejött, mind a politikai elemzők, mind a szavazók úgy ítélték meg, hogy az eddig többféleképpen értékelt múltú férfi méltósággal távozott. (Noha minden szavazóhelyiségben kifüggesztették visszalépését, így is szerzett egy-egy kisebb puttonyra való szavazatot.) Carnogursky mester, a demokratikus erők megosztásának élharcosa így favorit nélkül maradt, ám rövid hökkenet után szemrebbenés nélkül váltott Vásáryovára, nem is hiába. A művésznő egyesek szerint ezért is szerepelt úgy, ahogy. Persze nem elsősorban ezért. Az előrejelzésekhez mért katasztrofális kudarcát hazai pályán elszenvedett veresége okozta. Ott égett le, ahol Kovác felmagasztosult, a tévében, élőben. A Markíza televízió Rosta című kampányműsorában ugyanis leginkább mellébeszélt, s ez még őt is megzavarta, izzadt, fészkelődött, távolról sem keltve komolyabban számításba vehető alternatíva képzetét. (Számos nem is egészen vicces szándékú megfigyelő szerint férje sokkal több szavazatot kapott volna.)
A második jelentős pofára esést, érdemei szerint az italozó életmódot folytató, fasiszta idióta, Jan Slota könyvelhette el. ´ nem cselekedte meg, amit az övéi elvártak tőle, nem lépett vissza Vlado javára, de ez az övéit vajmi csekély mértékben izgatta. Úgy vették, mintha megtette volna, mintha legalább az ő mércéjük szerint jó srác lenne, és Meciarra szavaztak, a demokrácia nevű fenyegető rém elleni összezárást tartva szem előtt.
A többiek nem sok szót érdemelnek. Ennyit.
Kire szavaztak a magyarok?
A magyarok megint győztek. Mindig győznek. A Magyar Koalíció Pártja szavazóinak 91 százaléka Schusterre voksolt. (Csak összehasonlításul: Rudolf saját pártjának szavazói 85 százalékban álltak a főnökük mellé.) Az eredmények ismeretében, nem is véletlenül, Meciar és Slota meglehetős egyöntetűséggel jelentették ki, hogy Schuster a magyarok szavazataival nyert, mintha ez számítana. Persze hogy számít, csak éppen ellenkező előjellel, mint ahogy e nagyszerű politikusok interpretálják. Ismét bebizonyosodott, Szlovákia legnagyobb kisebbsége a demokratikus változások legkövetkezetesebb képviselői közé tartozik, úgyszólván en bloc.
Mi várható a második fordulóban?
Ugyanez. Ám (egyre kevésbé) jogos (Meciartól való) félelmeiktől sokan csak nehezen bírnak szabadulni.
Miután kiesett annak alkotmányos lehetősége, hogy a második forduló előtt egy hajszálnyi idővel visszalépő Vlado meghiúsíthatja az elnökválasztást (ekkor ugyanis automatikusan a harmadik helyen végzett Vásáryová lép a helyére), már csak egy dologról tarthatnak a demokratikus kétkedők. Hogy az első siker elkényelmesíti a szavazókat, s csak a mindenre elszánt meciaristák mennek majd még egyszer az urnák elé. Ugyanekkor pontosan ebben az aggodalomban lehet az éppen elegendő mozgósító erő is, mely végül megtermi demokratikus gyümölcsét.
Így csak a választási matek marad, amely szerint Schuster meglehetős biztonsággal fut majd be 29-én.
Mi persze megmondtuk már, noha ehhez nem volt szükség különösebb éleslátásra, hogy nem (csak) ezért lesz Rudolf Schuster Szlovákia első közvetlenül választott államelnöke. Hanem azért, mert Szlovákiában, ha máskor nem, de tavaly szeptemberben bizony elvetették a demokratikus kockát. Ami most folyik, az már az aratás.
Schillinger Andrea
