A Tádzsikisztán keleti részén lévő garmi vidékről származó Rizvon Szadirov valamikor az egyesült tádzsik ellenzék katonai parancsnoka volt, de összerúgta a port az ellenzék politikai vezetésével. 1994 második felében ezért menesztették posztjáról, és kis híján bíróság elé is állították, mert állítólag saját emberei ellen követett el bűncselekményeket. Ez nehezen hihető arról a parancsnokról, aki annak idején -hogy ne áldozza fel fölöslegesen katonáit - inkább feladta a főváros, Dusanbe védelmét. Az iszlám ellenzék vezetése ezért Szadirov eltávolításához talált egy nyomósabb indokot is. Kijelentették, hogy Szadirovot
beszervezte az orosz titkosszolgálat
Akbar Turadzsonzoda, az ellenzék egyik vezetője nemrégiben hozta nyilvánosságra: a tádzsik vezetés kezében bizonyítékok vannak arra, hogy 1994-ben Saripov ezredes, a Tádzsikisztánban szolgálatot teljesítő 201-es orosz hadosztály helyettes parancsnoka olyan fegyvereseket küldött Dusanbéból Rizvonnak, akik között ügynökök voltak. Mint Turadzsonzoda elmondta, szerencsére az ellenzék elhárításának sikerült időben kiszűrnie az ügynököket, és már akkor különleges megfigyelés alá vették Szadirov parancsnokot.
Miután Rizvon Szadirov Afganisztánba menekült -vagy száműzték -, a legendás parancsnok, Ahmed Sah Maszud vette pártfogásba. A tádzsik nemzetiségű Maszud - akit szakértők enyhe túlzással Afganisztán legjobb katonájának, legtehetségesebb katonai vezetőjének tartanak -felismerte, hogy Rizvon Szadirovval és a hozzá hűséges alig félszáz katonával jó üzletet csinál. Bevonta őket a vakhitű tálibok elleni harcokba.
Eközben Tádzsikisztánban lassan már kezdték elfelejteni a Szadirov nevet, amikor 1996. november 27-én Rizvon váratlanul megjelent követőivel Dusanbéban, és nyilvánosan bejelentette, hogy szakított az ellenzékkel. Az elnöki sajtószolgálat világgá kürtölte, hogy Szadirov
a kormány oldalára állt
A nagy felhajtás után néhány nappal azonban Rizvon visszatért Afganisztánba, hátrahagyva a Szadirov-klán központjában, Obigarmban testvérbátyját, Báhromot. A fivér alig egy hónappal később, december végén túszul ejtett 23 személyt, köztük az ENSZ hét külföldi katonai megfigyelőjét, valamint a kormány és az ellenzék tűzszünetet ellenőrző közös bizottságának a tagjait. Másnap az összes túszt elengedték, két tádzsik ellenzéki kivételével. Õket azért tartották továbbra is fogva, hogy az egyesült iszlám ellenzék engedje el fogva tartott harcostársaikat. Miután követelésük teljesült, kiszabadult a maradék két túsz is. Az esetnek nem volt nagy sajtóvisszhangja, nem beszélve arról, hogy a kormány sem igen tudott mit kezdeni ezzel a hirtelen fordulattal. Nem volt véletlen, hogy a túszügy első napjaiban a tádzsik elnök sajtószolgálata direkt "Szaidovnak" nevezte a túszszedőt. Nem akarta ugyanis, hogy kiderüljön: ugyanannak a Rizvon Szadirovnak a testvérbátyjáról van szó, akit a kormány nemrég mint jó barátot ölelt a keblére. Az egyik túsz, Mohamed Hokimov kiszabadulása után azonban elmesélt egy érdekes történetet.
Fogságuknak már azelső napján
megérkezett Obigarmba az elnöki gárda parancsnokhelyettese, Gajratov ezredes, aki Báhrom Szadirovval láthatóan korábban is kapcsolatban állt. Gajratov és Báhrom is meglepően nyíltan beszélgetett a túszokkal. Gajratov eldicsekedett azzal, hogyan ment át titokban az "őszhajú" utasítására Afganisztánba 1995 nyarán. Találkozott Maszuddal és Rabbani afgán elnökkel, akik összehozták Rizvon Szadirovval. Miközben arról győzködte, hogy álljon a kormány oldalára, még titkos találkozókat is megszervezett neki gárdaparancsnok főnökével és a belügyminiszterrel. Báhrom pedig a maga részéről azzal büszkélkedett, hogy maga az elnöki gárda parancsnoka adott a Szadirov-csapatnak fegyvereket, élelmiszert és egyenruhát. Mint mondta, csaknem kétszáz Kalasnyikovot kaptak, sőt még légvédelmi felszerelést is. Majd hirtelen komorabbá válva Báhrom így szólt: "Esküszöm, ezek csak felhasználtak minket! Kiállították közszemlére az egész tádzsik nép elé Rizvont, majd visszaküldték Afganisztánba, most meg nem engedik, hogy hazatérjen. De nem tesz semmit, még nem vesztettünk!"
Februárban volt Báhrom Szadirov legnagyobb visszhangot kiváltó túszszedő akciója, amellyel végül is sikerült hazahozatnia Afganisztánból testvérét mintegy harminc-negyven fegyveresével együtt. Előbb kilenc ENSZ-alkalmazottat, majd négy újságírót, végül egy belbiztonsági minisztert ejtett foglyul. Az újságírók úgy estek fogságba, hogy a kilenc ENSZ-alkalmazott túszul ejtéséről próbáltak információt szerezni. Sokat elárul Báhrom fekete humoráról, amit az egyik túszul esett újságírónő mesélt. Az ITAR-TASZSZ tudósítója szerint a Szadirovok táborába érkező újságírókat Báhrom így fogadta: "Jókor jöttek, éppen el akartam ugyanis raboltatni a fővárosból néhány újságírót, hogy világgá kürtöljék követeléseimet". A másik tréfája az volt, hogy megíratta a TASZSZ tudósítónőjével: kivégeztek egy túszt. Az egész világsajtó elhitte, pedig vaklárma volt, így akarta egy kicsit gyorsabb cselekvésre ösztönözni a kormányt.
Rahmonov elnök kormánya ugyanakkor még mindig abban a hitben élt, hogy Rizvon mellettük áll, és az egész csak Báhrom önálló akciója. Ezért Dusanbéba hívták Rizvon Szadirovot, hogy segítsen meggyőzni testvérét a túszok elengedéséről. Rizvon persze mindent megígért, majd Obigarmba érkezve testvére mellé állt, és a két Szadirov együtt kényszerítette ki fegyvereseik hazaszállítását.
Márciusban a tádzsik kormánycsapatok és az ellenzéki erők összehangolt akciója során
elkapták és bebörtönözték
Báhromot. Rizvon azonban nem sokáig maradt adósa bátyjának. Augusztusban túszul ejtette Amnullo Negmatzoda főmuftit, az öccsét és két fiát, hogy bátyját szabadon engedjék. A főmufti öccsével együtt szeptemberben kiszabadult, de két fia és tizenhat további túsz Rizvon Szadirov fogságában maradt. Azóta sem a kormány, sem az ellenzék nem ad információt a Szadirov-testvérekről. Csak annyit tudni, hogy valóságos hajtóvadászat folyik csapatuk ellen. A kormányerők offenzívájában a Szaid Abdullo Nuri vezette egyesült iszlám ellenzék nem vesz részt ugyan, de helyi csapatai minden segítséget megadnak Rahmonov katonáinak a Szadirov-klán felszámolása érdekében.
Rizvon Szadirov pechje, hogy amilyen jó katona, éppolyan botcsinálta politikus. A tádzsik ellenzék volt parancsnokából, majd a kormány szövetségeséből végül a "terrorista, bűnöző, közellenség" kategóriába süllyedt. Elszigetelődött, mindenki ellen van, és mindenki őellene. Politikai súlya nincs, csupán kellemetlen, zavaró tényező a kormány és az iszlám ellenzék megbékélési folyamatában. Mégis, miért folytatja a harcot? Mert nincs más választása, és talán mert bízik benne, hogy Allah megsegíti.
Kovács Andrea
