Egy biztos, Donald Trump fellélegzett és a Trónok harca stílusát megidéző tweetben hirdette a játszma végét és teljes ártatlanságát. A demokraták szerint azonban messze nem ért véget az ügy, és további vizsgálatokat sürgetnek. A meccsnek valójában messze nincsen vége, a jelentés egyes részletei pedig még bőven okozhatnak problémákat Trumpnak.
Majdnem két éves nyomozás után, márciusban küldte el Mueller a részletes megállapításait William Barr igazságügyi miniszternek a 2016-os elnökválasztás során történt orosz beavatkozásokról. Barr csapata egyetlen hétvége alatt egy négyoldalas dokumentumban foglalta össze a konklúziókat, amelyet sokan Trump jelentős győzelmeként értelmeztek. Pedig - s ezt a jelentés maga is tartalmazza - Trump rettegett Muellertől, amikor megtudta, hogy őt bízták meg a feladattal, így reagált: "Istenem, ez szörnyű. Ez elnökségem vége!"
Habár teljes mértékben még ez sem tisztázta az elnököt, a két legfontosabb kérdésben beigazolódni látszott Trump védekezése: Barr levele szerint a Trump-csapat nem játszott össze az oroszokkal a választásokat megelőzően és az elnök tevékenysége nem indokolja az igazságszolgáltatás akadályozása miatti eljárás elindítását sem.
A teljes (bár részleteiben kitakart) jelentés nyilvánosságra hozása azonban árnyalja ezt a képet.
Íme öt tanulság a Mueller-jelentés és az arra adott reakciók alapján.
1. A jelentés politikai értelemben pusztító lenne
– ha most hallottunk volna a részletekről először. Ugyan a Fehér Ház győzelemről szóló közleményt adott ki, nehéz lenne a több száz oldalas jelentést Donald Trump sikereként értékelni.
| ||
Ahogy a New York Times összefoglalója is megjegyzi: pusztító hatású lenne a jelentés, ha nem lett volna rengeteg részlet eddig is ismert a közvélemény előtt. Egy szervezetlen, sok gyanús kapcsolattal rendelkező, sokszor inkompetens kampánycsapat és adminisztráció képe rajzolódik ki, ahol politikai és anyagi érdekek gyakran összefonódtak, és a nyomozás akadályozására irányuló korrupt szándék időnként csak az elnöki utasítások végre nem hajtása miatt nem vezetett bűncselekményekhez.
„Felháborít a tisztességtelenség és a rossz irányítás mértéke, ami az ország legfontosabb hivatalában dolgozó személyekre, beleértve az elnököt is jellemző volt” – ezt nem egy demokrata párti politikus, hanem Mitt Romney republikánus szenátor és volt elnökjelölt nyilatkozta a jelentés nyilvánosságra kerülését követően.
A közvélemény reakcióját azonban várhatóan enyhíti, hogy az elmúlt két évben már megannyi részlet – lassan, adagokban – kiderült. Az elnöki csapat inkompetenciájáról több könyv – köztük Bob Woodward Félelme – is beszámolt, a Mueller-nyomozás exkluzív információihoz pedig az amerikai sajtó (elsősorban a Washington Post és a New York Times) rendre előzetesen hozzájutott.
Tudtunk a Trump-csapat egyes tagjainak orosz kapcsolatairól, Paul Manafort volt kampányfőnök zűrös ügyleteiről vagy a moszkvai Trump-torony építéséről szóló tárgyalásokról; ezek mind szaftos részletek lennének, ha most látnának először napvilágot.
Barr levelét követően többen vádolták az amerikai médiát, hogy szenzációhajhász tálalásával olyan elvárásokat emelt, amiknek Mueller-jelentése nem tudott megfelelni, de azért ez nézhető a másik oldalról is: valójában minden túlhájpolás és egy-egy valóban félrement sztori ellenére nagy általánosságban pontos és alapos volt a média beszámolója a nyomozásról, aminek persze az is következménye, hogy most kevesebb az új információ.
2. Kiterjedt volt az orosz befolyásolás
– talán még annál is kiterjedtebb, mint eddig tudtuk. Köszönhetően a korábbi médiabeszámolóknak, illetve magának Muellernek, aki korábbi vádemeléseiben már közölt részleteket, eddig is rengeteget tudtunk az orosz információs hadviselés két fő ágáról: a közösségi médiában zajló manipulációról és a Hillary Clinton kampánycsapatát célzó hekkelésekről.
| ||
Még így is kaptunk a jelentésből újdonságokat a témában. Először került például hivatalosan megerősítésre, hogy Oroszország magát a választási infrastruktúrát is célba vette, sőt, egy esetben – Illinois államban – a választói névjegyzékhez is hozzájutott.
Sokkal több erről azonban nem derül ki: ezeket az eseteket a különleges ügyész helyett az FBI és a belbiztonsági minisztérium vizsgálja a továbbiakban, a nyilvánosságra került jelentésből pedig sok részletet kitakartak folyamatban lévő ügyekre és a titkos nyomozási technikákra hivatkozva.
Az ügy tehát itt nem ér véget, és az is kérdés, milyen tanulságokat von le az Egyesült Államok a 2020-as elnökválasztásra, illetve más esetekben – például a jövő havi EP-választások során – hogyan készülnek fel a hasonló dezinformációs kísérletek megakadályozására.
3. Nem volt összejátszás, de igény az lehetett rá
Donald Trump diadalittasan kürtölte világgá Twitter-fiókján keresztül, hogy a jelentés megerősítette: „no collusion”, azaz nem volt összejátszás a Trump-csapat és Oroszország között.
Való igaz: Mueller nem állapította meg, hogy akár egy amerikai állampolgár is tudatosan együttműködött volna az orosz műveletekkel. A jelentés azonban több, Trump környezetére (vagy akár Trumpra) nézve kifejezetten terhelő információt is közöl.
Bár Mueller nem emelt vádat az orosz kormány és a Trump-kampányhoz tartozó egyes személyek közti kapcsolatok miatt, ez nem jelenti azt, hogy ezek a kapcsolatok teljesen mellékesek lettek volna. Sajnos ebben a szakaszban különösen sok a kitakart információ, de annyi kiderül, hogy Trump környezetéből többen érdeklődést mutattak a meghekkelt dokumentumok iránt, illetve, hogy vezető kampánytisztviselők előzetesen értesültek arról, hogy a Wikileaks Clintonra nézve kellemetlen dokumentumok nyilvánosságra hozására készül.
| ||
A kongresszusi demokraták ezekről a részletekről szeretnének többet megtudni, ezért pénteken közölték: a képviselőház igazságügyi bizottsága a teljes, kitakarások nélküli jelentést beidézi a minisztériumtól. A nyilvános jelentés így is kiemeli az orosz tevékenységek érdekes időzítését: amikor Donald Trump 2016. júliusában egy sajtótájékoztatóján „felszólította” Oroszországot, hogy keresse meg Hillary Clinton hiányzó emailjeit, az oroszok, úgy tűnik, figyeltek rá. Mintegy öt órán belül az orosz titkosszolgálatokhoz kötődő hekkerek célba vették Clinton személyes hivatalát, köztük tizenöt olyan emailcímet, amelyek nyilvánosan nem is voltak elérhetőek.
Trump később azt mondta: a megjegyzése szarkasztikus volt, de kérdés, hogy ez a védekezés mennyire vehető komolyan, amikor valódi következményei voltak a mondatainak. Ráadásul komoly segítséget kapott kampánya egyik legnehezebb pillanatában: a nőket becsmérlő megjegyzéseit tartalmazó felvételek kiszivárgása után alig pár órával a Wikileaks elkezdte elérhetővé tenni Hillary Clinton kampányfőnökének emailjeit.
4. Mueller nem tisztázta Trumpot az igazságszolgáltatás akadályozásának vádja alól
Az már eddig is ismert volt, hogy Mueller nyomozása nemcsak a választás előtti időszakra irányul, hanem azt is vizsgálja, hogy Donald Trump immár elnökként próbálta-e akadályozni az igazság kiderítését, például James Comey volt FBI-igazgató eltávolításával vagy más nyomásgyakorlással.
Most egyértelművé vált: Trump állításaival ellentétben Mueller nem mentette fel az elnököt az igazságszolgáltatás akadályozásának vádja alól. Sőt, ahogy a Washington Post összefoglalója kiemeli, a különleges ügyész leszögezi: „Ha a tények alapos vizsgálatát követően megfelelő magabiztossággal kijelenthetnénk, hogy az elnök nem követte el az igazságszolgáltatás akadályozását, akkor megtennénk. Az elnök cselekedeteiről és szándékairól rendelkezésre álló bizonyítékok azonban nem teszik lehetővé, hogy meggyőzően kijelentsük, hogy nem történt bűncselekmény. Tehát, miközben ez a jelentés nem jutott arra a következtetésre, hogy az elnök bűnt követett volna el, nem is menti fel őt.”
| ||
Mueller tehát, ha akarta volna, felmenthette volna Trumpot, de ezt nem tette. Vádat viszont nem emelhet ellene, mert a minisztérium érvényes gyakorlata szerint a hivatalban lévő elnök ellen ezt nem is lehet megtenni. Ilyen körülmények között a bűncselekménnyel való váddal szemben nem tudna védekezni az elnök, amit Mueller el akart kerülni, de ez nem jelenti azt, hogy itt véget ér az ügy.
A jelentés utal azokra a vitákra, hogy egy hivatalban lévő elnök egyáltalán követhet-e el bűncselekményt az alkotmányos jogköreinek gyakorlásával, de Mueller ebben határozottan állást foglal: a kongresszus korlátozhatja az elnöki hatalom korrupt alkalmazását. Ezzel lényegében a politika világába terelte vissza a kérdést, innen pedig már nincs messze, hogy felmerüljön az elnök esetleges alkotmányos felelősségre vonásának, azaz az impeachmentnek a lehetősége.
5. Az impeachment elindítása a demokraták politikai érdekein múlik
A jelentés nyilvánosságra hozását követően megerősödtek a demokraták között az impeachmentet sürgető hangok. Az elnökjelöltek közül pénteken elsőként Elizabeth Warren jelentette ki, hogy Trumpot felelősségre kell vonni, mivel szívesen látta kampánya során az orosz segítséget, és mert megválasztását követően akadályozta a vizsgálatot.
Ha a képviselőház demokrata többségű vezetése elérkezettnek látja az időt az impeachment elindítására, gyaníthatóan könnyen találnak megfelelő indokot a jelentésből és Trump egyéb tevékenységeit ismerve.
| ||
Az viszont nem egyértelmű, hogy mi a politikai érdek: a 2020-as előválasztásokra készülő demokrata jelöltek feltehetően örömmel támogatnának egy kongresszusi vádemelést, hiszen ez népszerű ötlet a párt bázisán belül – kérdés viszont, hogy a novemberi elnökválasztás megnyeréséhez szükséges centristák és független szavazók ehhez hogyan viszonyulnak.
Szintén kérdéses, hogy egy valószínűleg kudarccal végződő impeachment a kampány során mit jelentene: Trump elmozdítására kevés esély van, hiszen a végső döntéshez a szenátus kétharmados támogatottsága szükséges, és bár a republikánus szenátorok – az élesen megnyilatkozó Mitt Romney-t kivéve – egyelőre kifejezetten csöndben fogadták a jelentés nyilvánosságra hozását, arra nem látszik esély, hogy tömegesen Trump ellen fordulnának.
Nem véletlen, hogy korábban visszafogottan nyilatkozott Nancy Pelosi házelnök egy impeachment elindításának esélyeiről, és bár a Mueller-jelentés nyilvánosságra hozása növelni fogja a nyomást rajta, egyelőre nem változtatott a véleményén. Pelosi szerint végül a választóknak kell döntést hozni Trumpról, a most nyilvánosságra került jelentés pedig így is biztosan folyamatos téma lesz 2020 novemberéig.
