"Nem akarom, hogy az én fiam is belefáradjon a várakozásba, mint Károly herceg" - idézte a The Telegraph a király szavait, amelyekkel állítólag az uralkodói lakóhely háztartásvezetője, Rafael Spottorno előtt indokolta elhatározását. A walesi herceg már 66 éves, a spanyol trónörökös, Fülöp, Asturia hercege "csak" 46, de apja szerint alapos katonai és polgári képzettsége, nyelvismerete alkalmassá teszi a parlamentáris monarchia keretei között ráháruló protokolláris uralkodói/államfői teendők ellátására.
Ez a magyarázat persze reakció, kommunikációs gesztus is lehet az időközben felmerült lehetséges indokok visszaverése vagy legalábbis enyhítése céljából, még akkor is, ha az említett forrás szerint I. János Károly már tavaly óta játszik a lemondás gondolatával. A vélemények magva az az állítás, hogy a monarchia és benne maga a király főleg az ifjabb generációk szemében részese, mozgatója annak a rendszernek, amelynek a válságából talán éppen most sikerül lassan kilábalnia Spanyolországnak. Ezzel azonban egyenrangú okai I. János Károly látványos népszerűségvesztésének - már tavaly óta a megkérdezettek jelentős többsége egyetértene a távozásával a felmérések szerint - a királyi ház körüli botrányok, amelyeknek ő maga is részese.
A közvélemény megfordulását főleg az teszi látványossá, hogy az uralkodót évtizedeken át tisztelet és elismertség övezte a hazájában - ráadásul megérdemelten. Trónra lépése idején - amely két nappal Franco halála után történt - még senki sem tudta, milyen szerepe lesz az ország demokratikus átalakításában. Sokan eleve Rövid János Károlynak nevezték, feltételezve, hogy igen hamar véget ér az uralkodása. Az élete utolsó éveiben már háttérbe húzódó diktátor jelölte ki trónörökössé, amiből arra lehetett következtetni, hogy egyfajta utó-francoizmus fenntartásában lesz érdekelt.
Juan Carlos Alfonso Victor María de Borbón y Borbón-Dos Sicilias (tehát a Bourbon-ház egyik leszármazottja) Rómában született, miután családja a köztársaság kikiáltását követően olasz földre emigrált. Vitatott, hogy Franco az apja helyett miért őt választotta majdani örököséül, mindenesetre Spanyolországban kapott - elsősorban katonai - nevelést. Ehhez képest általános meglepetést keltett, amikor a demokratikus átmenet idején nemhogy nem akadályozta, hanem kifejezetten támogatta ezt a folyamatot. A személye ugyanakkor arról biztosította a konzervatív tábort, hogy nem kell radikális fordulattól tartania. ' maga kezdeményezte, hogy az új alkotmány parlamentáris monarchiaként (de monarchiaként, 44 évi szünet után!) határozza meg az ország államformáját. Uralkodói hatalmának ebből fakadó korlátait egyetlen esetben lépte túl, viszont a legjobbkor, az új Spanyolország talán legválságosabb pillanatában. Ez a Tejero-puccskísérlet idején, 1981. február 23-án történt, amikor mintegy kétszáz civilgárdista, vagyis csendőr hatolt be a parlament üléstermébe, majd hosszú órákon át sakkban tartotta a képviselőket, miközben a nagyvárosokban helyi katonai vezetők irányításával foglalták volna el a kulcsfontosságú intézményeket. I. János Károly ekkor televíziós nyilatkozatban sürgette a demokratikus kormány feltétel nélküli támogatását, ami a puccs számos támogatóját eltérítette a szándékától, hiszen az államcsínykísérlet kitervelői sokakat épp azzal győztek meg, hogy a király jóváhagyását élvezik. Az uralkodó emellett személyesen is kapcsolatba lépett egy sor katonai vezetővel, amit korábbi kapcsolatai is megkönynyítettek.
Bebizonyosodott, hogy a személye kifejezetten alkalmas a szemben álló felek közti ellenséges viszony enyhítésére, és az egész ország számára nyilvánvalóvá vált demokratikus elkötelezettsége. Aligha véletlen, hogy a későbbiekben már senki sem próbálta erőszakkal megakadályozni a demokratikus átalakulást. Másfelől pedig a monarchia fennmaradása sem vált kérdésessé, bármennyire is meglepő ez a köztársasági emlékek, hagyományok újjáéledése közepette, amely egyébként főleg a polgárháborús borzalmak, kegyetlenkedések felidézése és jóvátétele körül keltett máig tartó vitákat.
A király ily módon biztosított népszerűsége még a sajtóval is egyfajta hallgatólagos megállapodáshoz vezetett, amely évtizedekig tabunak minősítette a királyi család belső ügyeit, amelyekről hallomások, pletykák útján kapott csak ál- vagy valós híreket a közvélemény. Aztán ez az elmúlt években lassan megváltozott. A válság a király és családja megítélésén is súlyos nyomokat hagyott. Pontosabban nem is a válság, hanem a miatta ingerültebbé váló közvélemény szembesülése az immár 76 éves uralkodó nagyvilágias szokásaival és a királyi család körüli kétes ügyekkel. Általános felháborodást keltett például két éve a részvétele egy méregdrága botswanai elefántvadász-szafarin, amelyre azért derült fény, mert csípőtörés miatt mentőhelikopter szállította haza.
Különösen feldühítette a közvéleményt, hogy pár nappal korábban még arról nyilatkozott, hogy álmatlanság gyötri a fiatalok növekvő munkanélkülisége miatt.
Nem tett jót a királyi ház ázsiójának, hogy már korábban korrupciós vádakkal kellett szembenéznie egyik leányának, Krisztina hercegnőnek, aki állítólag konzultációs szolgáltatások ürügyén vett föl állami pénzeket. Nem is beszélve Krisztina férjéről, Iaki Urdangarin egykori válogatott kézilabdázóról, jelenleg Palma de Mallorca hercegéről, aki megvesztegetés és pénzmosás vádjával került az igazságszolgáltatás elé. Mindez jól jelzi, hogy vége a sajtó jóindulatú szemhunyásának a királyi család ügyeiben, ugyanakkor a spanyolországi jogegyenlőséget is dicséri.
A király lemondásának feltételezett okai között szerepel - a fenti háttérrel - a monarchiaellenes baloldali pártok jó szereplése az európai parlamenti választásokon, valamint a novemberre tervezett katalán függetlenségi népszavazás is. Bejelentését követően szinte azonnal a monarchia eltörlését követelő tüntetések kezdődtek. Pár nappal később pedig Baszkföldön több mint 120 km-es emberi lánc követelte, hogy itt is tartsanak referendumot a terület önrendelkezéséről.
Mindenesetre a tervek szerint VI. Fülöp még júniusban trónra lép, és az apjáénál immár jóval nagyobb népszerűsége - nem is szólva arról, hogy folyékonyan beszél katalánul - továbbra is életben tartja Spanyolországban a monarchia sokak által okkal porosnak vélt intézményét.
