A berlini gazdasági minisztérium adatai alapján 1,77 milliárd euró, 585 milliárd forint értékben vásároltunk német gyártmányú fegyvereket 2019-ben. Ezzel megelőztük Egyiptomot és az Egyesült Arab Emírségeket is, ami azért is érdekes, mert mindkettő érintett a jemeni polgárháborúban; de az Amerikai Egyesült Államoknál is több német fegyvert vettünk. „Ez egy sikersztori” – fogalmaz egyik forrásunk. „Ez egyelőre fikció, gyakorlatilag semmi nem érkezett meg” – teszi hozzá egy másik megkérdezett. Az eltérő vélemények is jelzik, hogy a bevásárlásnak nem egyértelmű a megítélése. A Honvédelmi Minisztérium (HM) 2018 végén közölte, hogy megvásárol 44 darab Leopard 2A47+ típusú harckocsit, valamint 24 Panzerhaubitze 2000 típusú önjáró löveget (lásd: Fegyverbe!, Magyar Narancs, 2019. október 10.). A minisztérium az érdeklődőt nem kényezteti el információval, ezért nehéz megbecsülni, hogy a Deutsche Welle által is közölt rekordösszeg mennyire valós. (Kerestük a HM-et is, de nem válaszoltak lapunknak.)
Gazdasági szempontok
A kormány 2017 óta hatalmas összeget szán hadügyi fejlesztésekre: a Zrínyi 2026 programban 3500 milliárd forint áll a HM rendelkezésére. Egy határozat értelmében nem kell nyílt pályázatokat kiírni, így minden titokban zajlik. Olyannyira nem nyilvánosak az adatok, hogy még a parlament szigorú átvilágításon átesett honvédelmi bizottsági tagjai is csak a nemzetközi sajtón keresztül értesülnek a beszerzésekről: egy képviselő méltatlankodott lapunknak, hogy így szerzett tudomást a Leopard harckocsik megvásárlásáról is. Sőt, a minisztérium sem tud mindenről: információink szerint az aknavetőket gyártó osztrák cég, a Hirtenberger Defence Systems megvételét a Miniszterelnökség intézte csendben és titokban, a HM kihagyásával (lásd: Hej, te puska, Magyar Narancs, 2019. november 28.).
2017-re 364 milliárdos honvédelmi kiadást határoztak meg, de év közben átcsoportosítottak a tárcához plusz 184 milliárdot. A fejlesztésekre eredetileg 54 milliárdot terveztek elkölteni, ezt később megemelték 133 milliárdra, ám végül csak 59 milliárdot fektettek be. Hasonló történt 2018-ban is: első körben 427 milliárdos honvédelmi kiadással számoltak, amit később megnöveltek 143 milliárddal. Fejlesztésekre 66 milliárdot fordítottak volna, ezt az összeget év közben felnyomták 193 milliárdra, végül viszont 73 milliárdot költöttek el. Forrásunk emlékeztetett arra, hogy 2016-ban beszántották a Beszerzési Hivatalt, Benkő Tibor honvédelmi minisztert pedig idővel parkolópályára állították. A beruházások irányítása Orbán Viktor jó barátjának, az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat (ELKH) elnökének, Maróth Miklósnak a fiához, az orvos végzettségű Maróth Gáspárhoz került: kormánybiztosként ő vezeti a HM EI Zrt.-t, illetve ő koordinálja a közelmúltban gründolt Védelmi Beszerzési Ügynökséget. (Maróth neve fölmerült egy igen súlyos kartellügyben; a vizsgálatok szerint a magyar egészségügy fejlesztésére szánt uniós támogatásra, mintegy 45 milliárd forintra repültek rá az egymással megállapodó cégek.) Mindeközben a NATO elvárja tőlünk, hogy 2024-ig a GDP 2 százalékát honvédelmi kiadásokra (és ennek az összegnek a 20 százalékát fejlesztésekre) fordítsuk, jelenleg viszont nagyjából csak 1,0–1,3 százalékot teljesítünk. 2015-ben egy új irányelvet fogalmaztak meg a szervezeten belül, miszerint a rossz európai harckocsiadottságokon változtatni kell, s ennek keretében Magyarország fölajánlotta a NATO-nak, hogy 2028-ig fölállít egy nehézdandárt – és a következő 4-5 évben e tétel meghatározza a védelmi költségvetést. „Ha azt akarjuk, hogy a NATO hitelesen rettentse el az oroszokat, akkor ahhoz a szövetségesekkel együtt nekünk is többet kell költenünk. A szervezet védelmi képességét a tagországok összes védelmi képessége határozza meg” – mondja forrásunk.
A tárca 2018-ban jelentette be, hogy vásárol 20 darab könnyű és 16 darab közepes helikoptert az Airbustól, attól a nemzetközi konzorciumtól, amelyben „benne van mindenki, aki Európában légiiparral foglalkozik”, így a franciák és a németek is. E légvédelmi járműveket Németországban gyártják, azaz könnyen lehet, hogy a német gazdasági minisztérium ezt a tételt is figyelembe vette a fentebb ismertetett összeg közlésekor.
Mindent együttvéve Kelet-Európában a vezető fegyvervásárlók között vagyunk; a környező államok is szereznek be hadieszközöket, de több forrásból és elnyújtottabban. Egyik forrásunk szerint viszont nem volt olyan terület a honvédelmen belül, ami ne lett volna lerobbanva, így az elmúlt évek befektetései nem irracionálisak. „A szükségesnél kevesebb mennyiségről, tulajdonképpen minimum erőről beszélhetünk, ha a katonai nagyságrendet és ütőképességet vesszük figyelembe” – értékeli a beruházások minőségét. Egy másik szakértő ellentétesen gondolkodik erről: szerinte a pénzösszeg és a stratégiai döntések fényében túl nagy összeget fordított a tárca beruházásokra: „Vehettünk volna 80 harckocsit is, de azt nagyjából ugyanúgy nem használnánk semmire, mint a 44-et” – mondja.
Politikai szempontok
„25 évig a németekkel leszünk kompatibilisek” – fogalmaz az egyik megkérdezett, arra utalva ezzel, hogy a kiképzés, a javítás és a szervizelés (lánctalp-, lőszer-, lövegcsere stb.), a vezetési-irányítási, a logisztikai rendszer, valamint a szoftveres és hardveres modernizáció igen hosszú kapcsolatot alapoz meg a német hadiiparral. „A legnagyobb mértékben Németországhoz kötődünk gazdaságilag, miért ne lehetne ez így a fegyveriparban is?” – veti fel egy másik szakértő, aki úgy véli, a Leopard tankok a világ legjobbjai. A szakmában olyan pletykák is keringenek, hogy egyes német gyártók gyártókapacitásuk egy részét Magyarországra telepíthetik, ami mindkét gazdaság számára előnyös lenne.
A külpolitikai mozgásokat is ismerő egyik forrásunk szerint a technológiai tényezőkön túl azért is érdemes fegyvert beszerezni a németektől, mert a magyar kormánynak meggyengültek a pozíciói az uniós politikában: „Sokak gyanúja szerint eddig német nyomásra nem penderítették ki a Fideszt az uniós pártcsaládjából, hiszen Magyarországon számos német, főleg autóipari érdek van” – mondja. Ettől függetlenül a német–magyar politikai kapcsolatok sokat romlottak, amit az is bizonyít, hogy a Bajor Keresztényszociális Unió (CSU) elnöke, Bajorország miniszterelnöke, Markus Söder nem volt hajlandó találkozni a magyar miniszterelnökkel, amiért Orbán Viktor az európai parlamenti választás során erősen támadta az Európai Néppárt bizottsági elnökjelöltjét, Manfred Webert. Van olyan forrásunk, aki nem tartja egyértelműnek, hogy kapcsolat lenne Orbánék nemzetközi politikai elszigetelődése és a Németországból való nagyarányú fegyverbeszerzése között. Szerinte, ha mégis így lenne, akkor e stratégia eddig nem bizonyult eredményesnek, hiszen például a múlt hónapban az Európai Parlament kétharmados többséggel, a pártcsalád német képviselőivel egyetemben megszavazta a Magyarország és Lengyelország ellen indított jogállamisági eljárással összefüggő, a két tagállamot elmarasztaló állásfoglalást.
„Nem véletlenül jött a BMW Magyarországra” – mondja egy másik forrásunk, akinek az információi szerint a magyar fegyvervásárlásoktól nem független, hogy az autógyártó végül Debrecenben bővíti kapacitását. A Zrínyi 2026 keretein belül a német beszerzések dominálnak a továbbiakban is. (Forrásaink tudomása szerint emellett a magyar fél tett ígéretet az Egyesült Államoknak is: a svéd Gripen harci repülők hamarosan kifutnak a rendszerből, és nem kizárt, hogy azokat amerikai F–16-osokkal pótolják, valamint egy légvédelmi rendszer megvételének a lehetősége is fölmerült.)
Az kétségtelen, hogy a biztonság- és védelempolitika területén a németeknek meghatározó szerepe lesz Magyarországon: „Közép-Európa- és területvédelem-centrikusak vagyunk, illetve egyes politikai kérdésekről és szereplőkről is hasonlóan gondolkodunk” – mondja forrásunk. Egy másik szakértő úgy látja, a NATO integritása gyengült, amióta Trump megjelent a színen, így a jövőben a németek és a franciák fogják meghatározni az európai védelempolitikát – a magyar hadi beszerzések (a Leopardokon kívül az Airbusok) épp e két vezető európai államnak tett gesztusként is értékelhetők.
