Vannak még barátaink: a lengyel külügyminiszter megdicsérte a magyar válságkezelést

  • MTI/narancs.hu
  • 2020. április 29.

Külpol

Jacek Czaputowicz szerint hatékony a magyar állam.

A koronavírus-járvány magyarországi kezelése az állam hatékonyságáról tanúskodik - jelentette ki Jacek Czaputowicz lengyel külügyminiszter a polskatimes.pl internetes hírportálnak adott interjúban.

A világjárvány geopolitikai következményeit taglaló beszélgetésben a lengyel diplomácia vezetője úgy látta: a pandémia "a hidegháborús korszak befejezését jelentő 1989-as évhez hasonló politikai választóvonallá válik". Czaputowicz szerint az áttörés ilyen pillanataiban kulcsfontosságú "a politikai vezetés, ennek rugalmassága, hatékonysága és cselekvési energiája".

Reagálva arra a felvetésre, hogy Orbán Viktor miniszterelnököt bírálatok érik, amiért "rendeletek segítségével" kormányoz, Czaputowicz megállapította: az EU-ban más országok vezetői is rendeletek segítségével kormányoznak. "A járványügyi mutatókból látható, hogy Magyarország más országokhoz képest egészen jól kezeli a helyzetet, ez bizonyítéknak tekinthető az állam hatékonyságára" - fogalmazott.

Czaputowicz szerint a pandémia következtében megváltoznak a nemzetközi viszonyok, többek között "fény derült a tagállamok és az Európai Unió közötti valódi viszonyokra". Kiderült, hol rejlik a szuverenitás, vagyis a fő hatalom, hiszen a veszély helyzetében "a tagállamok vállaltak felelősséget azért, ami a területükön történik", és ebben a tekintetben "nem sok helye maradt" az uniós intézményeknek.

A járvány gazdasági következményeinek legyőzésében viszont szükség lesz Brüsszel "erőteljesebb szerepvállalására". Ehhez viszont "nagyobb" uniós költségvetésre lenne szükség - hangsúlyozta a miniszter. Azon reményének adott hangot, hogy egyre több ország támogatni fogja a lengyel javaslatot a tagállami befizetések növelésére.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.