Tényleg karlendítéssel köszönt be a világ leggazdagabb embere?

Publicisztika

Aki látta már Elon Muskot szerepelni, betudhatta a szokásos társasági ügyetlenségnek, mások viszont a Donald Trumpon csimpaszkodó techmilliárdos fasizmusát igazolják a kínos gesztussal.

Elon Musk képes volt Sieg heil!-lel üdvözölni a vendégsereget, amely összegyűlt Donald Trump beiktatásának napján a washingtoni Capital One Arénában. Avagy tényleg? Az esetről készült tévéfelvételek alapján akár egyértelműnek is mondhatnánk a szituációt. Musk a szívére teszi a kezét, majd a feje fölött kicsivel, zárt ujjakkal kinyújtja, miközben az arcára erőszakos fintor ül. Mindezt megismétli a másik irányba is. „My heart goes out to you” – mondja a mikrofonba. Azaz: a szívem tiétek. Amiből arra is következtethetnénk, hogy a szívéből jövő érzelmeket akarta illusztrálni a gyanús karlendítéssel.

Aki látta Elon Musk nyilvános szerepléseit, tudhatja, hogy notóriusan, sőt komikusan zavarban van nagy tömegek előtt. Nem tisztünk állást foglalni abban, hogy vajon autisztikus tünetei vannak-e – korábban ő maga Asperger-szindrómásnak vallotta magát. Amikor a 2024-es kampányban először jelent meg Trump kampányeseményén Pennsylvaniában, képes volt bohócot csinálni magából az idióta ugrándozásával. Nagyjából olyan volt, mint egy óvodás, aki kapott egy mikrofont meg egy hatalmas stadiont, és kedvére ordibálhat.

De bármi is volt Elon Musk szándéka, az egész világ látta, ahogy az Egyesült Államok 47. elnökének beiktatásán a világ leggazdagabb embere feláll a színpadra, felhevülten lelkendezik, hogy milyen frankó lesz majd amerikai zászlót tűzni a Marsra, aztán betol egy Sieg heil!-t, miközben a közönség mosolyogva nézi. Trump valószínűleg nagyon dühös, hogy milliók vannak elfoglalva Musk gesztusával ahelyett, hogy róla beszélnének, aki éppen „eltörölte” a társadalmi nemeket, kiléptette országát a párizsi klímaegyezményből és az Egészségügyi Világszervezetből és bejelentette igényét a Panama-csatornára, a Mexikói-öböl átnevezésére... és a Marsra is.

Izrael meghatározó újsága, a Haaretz egyértelműen „fasiszta üdvözlésnek” nevezte Musk karlendítését, a Rágalmazásellenes Liga (ADL) – amelyet a milliárdos korábban perrel fenyegetett egy más ügyben – viszont csitította volna a kedélyeket azzal, hogy csak szerencsétlenül sikerült mozdulatot láttunk. Oroszországban, ahol a „denacifikálás” ürügyével folytat gyilkos háborút Ukrajna ellen a putyini rezsim, Elon Musk mozdulatát kiblőrözték a tévében – amivel természetesen csak súlyosbították a jelentőségét. (Mint a Szomszédok tévésorozat „indokolatlanul cenzúrázott” részleteiben: akármit sípolnak ki, az ember rögtön valami disznóságra gondol.) A karlendítésből huszonnégy óra alatt mém lett, de Elon Musk csak nagy nehezen reflektált rá.

 
Elon Musk kézmozdulatáról az orosz tévékben is beszámoltak
 

Természetesen nem kért bocsánatot, és nem mondta azt sem, hogy esze ágában sem volt náci gesztust tenni.

„A »mindenki Hitler« betámadás már nagyon unalmas”

– írta az X-en. Tegyük hozzá: nem is volt olyan régen, hogy Musk a brit baloldali-centrista kormány megbuktatásáról ábrándozott, és a német neonáci AfD mellett foglalt állást, amelynek egyik vezetője 2018-ban a holokausztot relativizálta és a náci rezsim bűneit mentegette. Pár nappal ezelőtt az AfD elnökével készített közös podcastot, ahol Alice Weidel kijelentésére, miszerint „Hitler kommunista volt”, Musk egyetértően reagált. Musk saját reposztjaival rendszeresen felerősíti a népességcsere-elmélet híveit a platformján, a Twitterből lett X-en, amely a fact-checking megszűnésével gyakorlatilag a fehérfelsőbbrendűség-hívők kedvenc közösségi médiája lett. Még a mérsékeltségével nem támadható egykori Trump-szövetséges, a MAGA-mozgalom egyik feje, Steve Bannon is „gonosz fickónak” nevezte Muskot, és pár napja megjegyezte: a Tesla vezérigazgatója egyike azoknak a fehér dél-afrikaiaknak, akik „a világ legrasszistább emberei”.

Egy ilyen mozdulatba talán még 2025-ben is belebukna egy államférfi, Elon Musk azonban nem megválasztott politikus. Annyira közel van Trumphoz, hogy sokan – némi malíciával – azt szokták mondani, hogy ő az igazi alelnök, és nem J.D. Vance, és lesz szerepe a Trump-adminisztrációban. (Nem szigorúan a kormányban, inkább mellette: a költséghatékonyságra fog figyelni, bár alighanem ez radikális és fájó libertariánus reformokat jelent majd az amúgy is gyenge szociális hálóval megáldott Egyesült Államokban.) De jegyezzük meg, hogy Trump első intézkedései között volt a Capitolium ostromlóinak kiosztott kollektív pardon – olyan emberek kaptak kegyelmet, akik a Proud Boys és egyéb szélsőjobboldali gyűlöletszervezetek tagjai.

Még az is lehet, hogy Musk kézmozdulata nem volt véletlen, és nem is volt fasiszta szimbólum. A milliárdos egyben a világ legnagyobb trollja, nagyobb Orbán Viktornál is (aki kedden épp Ukrajnát fenyegette a magyarellenes szólamaival kitűnő Robert Fico társaságában).

Musk gesztusa egyszerűen azt is célozhatta, hogy a magunkfajta libsiknek legyen miről beszélnie.

Akárhogy is, Musk karlendítése egyetlen csoportnak tetszett igazán: a világban mindenhol jelenlévő neonáciknak, akik a rosszabb helyeken sem tesznek ki többet a választók 6-8 százalékánál, de most úgy érezhetik, a világ leggazdagabb embere nekik tesz gesztust. A neonácik online tevékenységét figyelő The Informant úgy tapasztalta, hogy ez a „szubkultúra” nagyon is nyitott Musk üzenetére. „Kib*szottul visszatértünk” – olvasható egy náci Telegram-csatornán. Az amerikai Blood Tribe nevű neonáci csoportosulás vezetője, Christopher Pohlhaus pedig úgy nyilatkozott: „Nem érdekel, ha véletlen volt, könnyekig hatódtam rajta.” Evan Kilgore szélsőjobboldali, holokauszttagadó kommentátor pedig az X-en közölte ugyanezt: „Szent szar! Elon Musk tényleg heilhitlerezett a beiktatáson? Visszatértünk” – írta a szebb napokat látott platformon, ahol természetesen nem kell moderálni a posztját. (Kilgore az előző nap alternatív beiktatási bált tartott, ahol J.D. Vance is megjelent!)

Azok kedvéért, akik kételkednek a Musk-féle milliárdosok kriptofasizmusában, idézzük Walter Benjamin esszéjét, aki Hitler 1933-as hatalomra kerülése után két évvel írta: „A fasizmus úgy próbálja megszervezni az újonnan keletkező proletarizálódott tömegeket, hogy érintetlenül hagyja a tulajdonviszonyokat, amelyeknek a megszüntetésére azok törekednek. Üdvözítőnek tartja a tömeg megnyilatkozáshoz (a világért sem jogaihoz) juttatását.

A tömegeknek joguk van a tulajdonviszonyok megváltoztatásához; a fasizmus ezek megőrzése mellett kívánja megadni a megnyilvánulás lehetőségét. A fasizmus következetesen a politikai élet esztétizálásához vezet. A tömegeken elkövetett erőszaknak, melyben a tömeget egy vezér kultuszával kényszerítik térdre, megfelel az apparátuson elkövetett erőszak, melyet a fasizmus a kultikus értékek előállításának szolgálatába állít.”

Az idézet még találóbb, ha tudjuk, hogy Trump beiktatásán előkelőbb helyet kapott Jeff Bezos, az Amazon tulajdonosa, Mark Zuckerberg, a Facebook alapítója, Shou Zi Chew, a TikTok vezérigazgatója és Miriam Adelson, a Republikánus Párt megadonorja, mint a párt vezetői.

A következő hónapok vagy évek kérdése, milyen jövőt hoz majd Elon Musk Amerikának – és meddig tűri meg maga mellett Donald Trump, aki köztudottan féltékeny, ha valaki elveszi tőle a rivaldafényt. Elon Muskból akár az is lehet Trumpnak, aki Piero Puricelli mérnök (az autópálya „feltalálója”) és az olasz szenátus egykori politikusa volt Mussolininek. Egy futurista álmodozó, akinek semmi sem szent, ha a Mars terraformálásáról, űrrakétákról, mindent átformáló generális mesterséges intelligenciáról van szó. De annak idején Puricelli álmaiért is az adófizetők törlesztettek, a modernità híveinél pedig kitartóbbak voltak az egyszerű, mezei fasiszták. Lehet, hogy a Trump–Musk-féle technofasizmusból a végére csak a fasizmus marad.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Szolzsenyicin megint vesztett, de halála után legalább elüldözni nem lehet

A Gulag szigetvilág olvasása közben lágerekkel álmodtam. Néha kiborultam, máskor lenyűgözött, mennyire sokféleképpen nagyszerű ez a kétezer oldal. Nehéz nem meglátni benne a szerző humanizmusának tragédiáját is: a Gulag emlékezetét, amiről főként miatta tudunk, éppen most törli el az orosz rendszer, miközben ismét magyarázni kell, ki az elkövető és ki az áldozat.

„Itt már nincs miről beszélni” – Közös éneklés a Kossuth téren

Beszédek, kiáltványok helyett énekszót hallhat, aki kilátogat a Kossuth térre vasárnap délután 1 és 3 óra között. A „Van hangunk” nőnapi akció szervezői szeretnék, ha március 8. nem csak egy szimbolikus gesztus lenne – közös éneklésre hívnak mindenkit, aki szerint a nők ügye nem díszlet, hanem társadalmi kérdés. Miklusicsák Alízt, a Dajer Alapítvány kurátorát kérdeztük az esemény részleteiről.

Ilyen az, amikor Zelenszkij mutogat Orbánra

Az ukrán elnök nem a magyaroknak üzent, amikor Orbánt fenyegette, hanem a saját szavazóinak, akik választ kérnek arra, miért nem harcolta még ki a pénzügyi mentőcsomagot az Európai Uniótól. De a magyar miniszterelnököt amúgy is Putyin ügynökének tartják az ukránok – így nem bánják, ha csúnyán beszélnek róla.

Tiborcz Istvánhoz köthető üzleti kör szerzett meg egy elárverezett belvárosi állami palotát

A korábban állami intézményeknek helyet adó V. kerületi paloták nagyléptékű kiárusításának részeként talált gazdára a Szabadság térhez közeli patinás épület: ki­kiáltási áron, 6,5 milliárdért kerülhet egy Tiborcz Istvánhoz köthető üzleti körhöz. Előzőleg a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő egy kazah befektetőnek adott el egy értékes lipótvárosi palotát 5,6 milliárd forintos kikiáltási áron.

Nem elég német

Szigorúan véve nem életrajzi film ez az alkotás, minden fontosabb sorsfordulat benne van ugyan, de a rendező ambíciója nagyobb: újraértelmezné a Kafkáról kialakult, őt egyfajta komor vátesznek kijáró áhítattal megalkotott képet – az életművet nem átértékelve, hanem átélhető kontextusba helyezve.

Kinyíltak a hóvirágok

A gyerekek a fal felé fordították a lakásban azokat a fényképeket, amelyeken felnőttként láthatók. Vannak emlékeik abból az életükből, naggyá lett bútoraik, tárgyaik is folyton gondot okoznak nekik. Látták magukat a tükörben, megvan az élmény, ahogy elérhetetlenné válik a felső polc, de nehezükre esik az emlékezés.