Zuckerberg nem tudta lebeszélni az ausztrál kormányt a médiapiaci kódexről

  • narancs.hu
  • 2021. január 31.

Külpol

Megregulázhatják a netes óriásokat.

Nem tudta lebeszélni Mark Zuckerberg, a Facebook vezetője az ausztrál kormányt arról, hogy bevezesse a médiapiacot szabályozó kódexet, amely rákényszerítené eleinte csak a Google-t és a Facebook-ot, hogy fizessen a helyi sajtóorgánumokból átvett hírtartalmakért.

Josh Frydenberg kincstárnok közölte vasárnap az ABC televízióval, hogy Mark Zuckerberg a minap tárgyalt vele és Paul Fletcher tájékoztatási miniszterrel.

"Ez nagyon építő szellemű megbeszélés volt, de... Mark Zuckerberg nem győzött meg arról, hogy változtassunk a döntésen" - mondta Frydenberg részletekbe nem bocsátkozva.

A kincstárnok szerint korábban Scott Morrison miniszterelnök tárgyalt Satya Nadellával, a Microsoft elnök-vezérigazgatójával. Frydenberg szerint ammennyiben a szabályrendszer folytán gondok adódnak a Google szolgáltatásaival, akkor a Microsoft Bing keresője konkurenciát jelenthet majd neki.

Az ausztrál kormány hónapok óta rebesgeti, hogy rákényszeríti a Google-t és a Facebook-ot, hogy fizessen kompenzációt a felületein megjelenő, sajtóorgánumokból átvett hírtartalmakért, amit hírügynökségek azzal hoztak összefüggésbe, hogy a koronavírus okozta járvány miatt csökkentek a sajtóorgánumok reklámbevételei. A médiapiaci kódexet várhatóan már február közepén elfogadják.

A Google és a Facebook igazságtalannak tartja a jogszabályt. Azzal fenyegetőztek, hogy hatályba lépése esetén korlátozni fogják az ausztrál felhasználók számára a szolgáltatásaikat.

A Google kilátásba helyezte, hogy megszünteti a keresőmotorjához való hozzáférést Ausztráliában, a Facebook pedig azzal fenyegetőzött, hogy megfosztja az ausztrál felhasználókat attól a lehetőségtől, hogy külföldi és helyi híreket osszanak meg a Facebook-oldalaikon.

Scott Morrison közölte, kormánya nem fog reagálni az effajta fenyegetésekre, és emlékeztette az internetes vállalatokat, hogy Ausztráliában a kormány hoz döntéseket.

Korábban más országok, köztük Franciaország és Spanyolország is hasztalanul próbálkoztak hasonló módon az internetes óriások megregulázásával. (MTI)

 

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.