Vladimiro Montesinos
- így hívják a nagy bajkeverőt, akinek a neve mögött sejthetnénk akár valami pokolgépekkel babráló baloldali gerillát is, pedig csak a szülei gondoltak erősen Leninre, amikor a keresztnevét adták. Neki magának az efféle szervezetekhez és nézetekhez egészen más módon volt köze: írmagirtásukban ért el jelentős sikereket. Előbb azonban katonai akadémiát és jogot is végzett, a CIA-nek szállított híreket, majd - ügyvédként - kábítószer-kereskedőket védett.
Ezek után lett Fujimori tanács- adója, az elnök első számú, nagy hatalmú szürke eminenciása. A belső hírszerzés vezetőjeként ő irányította a baloldali szélsőségesek (emlékszünk: Fényes Ösvény) elleni harcot. Egy tábornok azzal vádolta, hogy az e célból létesített halálosztagok fő szervezője volt. A háttérből átalakította a hadsereg felső vezetését: jó cimboráit helyezte fontos beosztásokba. Eközben - egy elítélt drogbáró szerint - havi ötvenezer dollárért rendszeresen tájékoztatta a kábítószer-maffiát a készülő hatósági akciókról. Idén augusztusban egy fegyvercsempész társaság állítólagos lebuktatásával dicsekedett. Aztán mégis úgy tűnt, hogy nem a csempészek, hanem perui tisztek vettek (Jordániától), majd adtak tovább (kolumbiai gerilláknak) fegyvereket - ha nem éppen maga Montesinos. De a gyanús ügyek sorra elsimultak, a vizsgálatok el sem kezdődtek, hiszen a kémfőnök keze messzire ért - hírszerző szolgálata a négyszáz hivatásos alkalmazott mellett állítólag vagy tizenhatezer fizetett besúgót foglalkoztatott. A végén már
mindent tudott
valamennyi perui politikus és pénzember adócsalási, korrupciós és kicsapongási ügyeiről - vagy legalábbis ezt hitték róla, és ez bőven elég. Nagy úr a zsarolhatóság, a bűntudatos félelem.
Azt a bizonyos kazettát aztán szeptember közepén bemutatta egy független kábelcsatorna. Az elképedt nézők magát a rettegett Montesinost láthatták, amint egy ellenzéki képviselővel arról beszél hosszasan, hogy nagyarányú kormánytöbbséget akar, majd egy dollárköteget vesz elő. Rövid, célra törő, tizenötezer dolláros eredménnyel záródó alku következik, majd a képviselő aláír valamit - feltehetőleg egy kötelezvényt.
A rendszer undoksága felszínre került hát, Fujimori bejelentette, hogy jövőre ismét választások lesznek, Montesinos hivatalát pedig felszámolják. Aztán Amerika-közi egyezkedések eredményeképpen a nagy macher Panamában landolt, feltehetően számos hasonló videokazetta társaságában. Hiszen az okozta a vesztét, hogy saját irodáját is felszerelte rejtett kamerával - jól jöhettek volna még az ilyesféle képsorok.
Ez így szinte rendben is lett volna, ámde Montesinos október végén váratlanul hazatért, aztán azonnal el is tűnt. Fujimori saját maga indult a keresésére, bőrkabátban, szakáccsal, komornyikkal kiegészített kutyás kommandó élén, egyenes tévéközvetítésben. De hiába kereste lapzártánk utolsó pillanataiban is, nem és nem találta. Végigjárt pedig egy sor laktanyát is, majd menesztett több, vezető beosztású tábornokot, Montesinos régi lekötelezettjeit. Nagy bajában még attól is elállt, hogy a jövő áprilisra tervezett új választások előfeltételéül támassza a hadsereg tagjainak előzetes és általános amnesztiájának parlamenti elfogadását.
Miután október legvégén az ország egy elszigetelt, rövid életű kis puccsot is átélt valami rejtélyes, népvezéri ambícióktól fűtött őserdei légvédelmi ütegparancsnok vezetésével, a hozzáértők azt mondják: a hadsereg nem tervez hatalomátvételt. Mit lehet persze tudni, hol kikkel miről egyezkedik éppen Montesinos. Emberei egyelőre defenzívába szorultak. Legutóbb a legfőbb ügyész kényszerült lemondásra a megvesztegetésen ért kémfőnökkel fenntartott kapcsolatai miatt.
De lehasadnak Fujimoriról is az emberei. Benyújtotta lemondását Tudela alelnök, megjegyezve, hogy amennyiben netán indul az áprilisi választáson, ezt nem a Peru 2000 néven futó kormánypárt színeiben óhajtja megtenni. A biztos (és mint immár tudjuk: pénzért vett) parlamenti többség pedig már a múlté - frakcióharcok kusza ködébe vesztek a kormányzat stabilitási reményei. Hogyha az ellenzéki oldal nem volna ugyanilyen szétesett, gondolhatnánk akár azt is, hogy még fél év, és a zűrzavarra a demokrácia virágtengere borul. Így viszont csak lesünk bambán: hová fut ki vajon az iránytalannak és kissé kétségbeesettnek tűnő huzavona.
- kovácsy -
