Kultúra

Nem csak meggyötört, évtizedekig szexrabszolgaként tartott lányok kerülhetnek elő jómódú osztrák polgáremberek erődítményszerű vidéki házainak pincéiből. Van ott más is. Lőtér, mondjuk. Terrárium. Trófeagyűjtemény.

Ha az élet valóban nem más, mint műalkotás, akkor a Larson nővéreket már eleve a legnagyobb élő művészek között kellene emlegetnünk, hisz eredettörténetük annyira varázslatosan szórakoztató, hogy annál hallucinálni se lehetne jobbat.

Amíg itthon nagyrészt a Pantera és a Down riffjeinek lopkodásában, a kockás ingekben és a szakállnövesztésben merül ki a műfaj, addig a Föld másik feléről még mindig jobbnál jobb lemezek érkeznek a zsánerben.

A nyolcvanas években rendszeresen koncertezett Budapesten a világszerte elismert német karmester, Helmuth Rilling mind saját alapítású együttese, a Gächinger Kantorei élén, mind pedig különböző magyar kórusok és zenekarok (Rádióénekkar, Magyar Állami Énekkar, Rádiózenekar, Liszt Ferenc Kamarazenekar) vendégeként.

Kezdjük egyszer innen a beszámolót: ritka egyértelmű rendezői bukás volt A trubadúr bemutatója az Erkel Színházban.