Film

Támadás a Fehér Ház ellen 2. – London ostroma

  • - kg -
  • 2016. április 24.

Film

A gaz pakisztáni fegyverkereskedő akkora csapást mér a nyugati világra, amekkorát csak gaz pakisztáni fegyverkereskedők tudnak: nagyot. Londonnak lőttek, a vérszomjas agytröszt összeütötte nagyobbacska armageddonban nemcsak a Westminster Abbey vész oda, de a nyugati hatalmak vezetőinek jó része is. Az olasz és francia elnöknek amúgy sem jósoltunk nagy jövőt itteni bemutatkozásuk láttán (lám, az olasz csajozik, a francia meg a jachtján arcoskodik), de a jóval becsületesebb képű kanadai és japán kollégának sincs esélye, hogy megélje a Támadás a Fehér Ház ellen 3-at. Egyedül az amerikai elnök van még játékban, de ő is csak azért, mert vele van hű testőre, aki most még inkább úgy fest, mint egy xenofób testépítő és egy kétfunkciós (kiskés, fogpiszkáló) svájci bicska vadházasságának a gyümölcse. De ne komolytalankodjunk, már csak azért se, mert megteszik ezt helyettünk a filmesek: ők azért gyűltek most itt össze nagy számban, hogy Gerard Butler cégei ismét jó évet zárhassanak. A jól megtermett Gerard azt az űrt igyekszik betölteni, ami csak messziről tűnik űrnek; közelebbről nézve azért elég jól kivehető, hogy még mindig jó néhány alaknak (igen, ez itt a jól megérdemelt Bruce Willis-ezés helye) nyújt biztos megélhetést Amerika vasöklének megformálása. Akciózni persze lehet ésszel és kevésbé rasszistán is, de a Butler-féle bunkócska vonalnak is komoly műfaji hagyományai vannak. Kérdezzék csak Chuck Norrist, ha épp otthon van, és nem Vietnamban menti az ott rekedt amerikaiakat.

A Big Bang bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”