A gaz pakisztáni fegyverkereskedő akkora csapást mér a nyugati világra, amekkorát csak gaz pakisztáni fegyverkereskedők tudnak: nagyot. Londonnak lőttek, a vérszomjas agytröszt összeütötte nagyobbacska armageddonban nemcsak a Westminster Abbey vész oda, de a nyugati hatalmak vezetőinek jó része is. Az olasz és francia elnöknek amúgy sem jósoltunk nagy jövőt itteni bemutatkozásuk láttán (lám, az olasz csajozik, a francia meg a jachtján arcoskodik), de a jóval becsületesebb képű kanadai és japán kollégának sincs esélye, hogy megélje a Támadás a Fehér Ház ellen 3-at. Egyedül az amerikai elnök van még játékban, de ő is csak azért, mert vele van hű testőre, aki most még inkább úgy fest, mint egy xenofób testépítő és egy kétfunkciós (kiskés, fogpiszkáló) svájci bicska vadházasságának a gyümölcse. De ne komolytalankodjunk, már csak azért se, mert megteszik ezt helyettünk a filmesek: ők azért gyűltek most itt össze nagy számban, hogy Gerard Butler cégei ismét jó évet zárhassanak. A jól megtermett Gerard azt az űrt igyekszik betölteni, ami csak messziről tűnik űrnek; közelebbről nézve azért elég jól kivehető, hogy még mindig jó néhány alaknak (igen, ez itt a jól megérdemelt Bruce Willis-ezés helye) nyújt biztos megélhetést Amerika vasöklének megformálása. Akciózni persze lehet ésszel és kevésbé rasszistán is, de a Butler-féle bunkócska vonalnak is komoly műfaji hagyományai vannak. Kérdezzék csak Chuck Norrist, ha épp otthon van, és nem Vietnamban menti az ott rekedt amerikaiakat.
A Big Bang bemutatója
