Torrentmozi

Love & Mercy

  • - greff -
  • 2016. április 24.

Film

Fogjunk meg egy tragédiát, rakjuk száraz, hűvös helyre, várjunk néhány évet, és már kész is a komédia. Távlat kell csak hozzá, hogy mosolyogni lehessen majd’ mindenen: az emberiség nagy csodája ez a tapasztalat, amelyet még Brian Wilson sem tagadhat el, hiszen a 80-as években már szinte kedélyesen képes beszélni arról a korszakáról, amikor radikális drogfogyasztással súlyosbított, gyerekkora óta mélyülő elmebaját úgy próbálta kikezelni, hogy két teljes éven át nem mászott elő a franciaágyból. Bill Pohland első rendezésében a tengerparti homokkal beborított nappalitól a mitikus ágyig vezető utat is bejárjuk (a Beach Boys fiatal mágusának hawaii ingében Paul Dano zavarba ejtően tökéletes imitációt produkál közben), de az sem marad kifejtetlen, hogy a takarók és párnák közül feltámadt, negyvenes Wilson (John Cusackre szintén nem lehet panasz) életében már javában készülődik az újabb mélypont, melyet ekkor már nem a megálmodott-hallucinált hangok kísértetei jeleznek, hanem egy hús-vér szörnyeteg: Dr. Landy, a karizmatikusan tébolyult félsarlatán.

A Brian Wilson két viharosan intenzív korszaka között hullámzó Love & Mercy szinte mindenben elkerüli az életrajzi filmek bornírt közhelyeit: bátran alapoz a befogadói tudásra, szájbarágás helyett gyakran csak utalásokkal él, és úgy képes megragadni egy sérülékeny lélek enyhén szólva sem hétköznapi szenvedését, hogy sem sajnáltatásra, sem az egzotikus állatoknak kijáró szájtátásra nem kényszeríti nézőit. Valódi film – és mint ilyen, az első a zenés mezőnyben az I’m Not There – Bob Dylan életei óta eltelt közel tíz esztendőben.

Figyelmébe ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”