Kultúra

Negyedszázad után banális ok miatt távozott a tervezettnél korábban a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének igazgatója. De a problémák velünk maradnak.

Radnai korábban bocsánatot kért, hogy lecsótányozta és az ujjai eltörésével fenyegette az idős kritikust. Most, hogy Koltai már nem tud ellenkezni, a bátor rendező mindent tagad.

23 film, hat színész – valamiért nagyon szeretjük James Bondot. Csak mi változunk, a 007-es nem. Vagy mégis?

Nagyban megy a társasjátékparti, amíg a kis család várja, hogy a mami új udvarlója visszajöjjön a régi családjától, miközben a nagyfiúval is bajok vannak, a lánynak meg hiányzik a pasija, szóval nem könnyű az élet egyáltalán. Közben odakint egyébként feltámadt pár halott.

Színszimbolika és férfihátsók, letisztult jelzések és szenvedelmes koszcsinálás – külföldi rendezései alapján már jóval a bemutató előtt ilyennek sejthettük a Budapestre invitált Stefano Poda készülő Otellóját, s mint az előzetes ítéletek tekintélyes hányadát, úgy ezeket a vélelmeket is beigazolták a tények.

Pár hete hármas erősségű rengést észleltek a balliberális véleményformáló értelmiség Pozsonyi úti epicentrumában s egy-két internetes felületen is, amikor híre jött, hogy Veiszer Alinda a Hír Tv-hez szerződött.

Már a plakátja is kicsit ijesztő, de erre mondhatjuk, hogy a plakát még nem része a műalkotásnak, pusztán marketingeszköz. Vajon az előadás csak felhasználja a kormánypropaganda kék plakátjait mint képi ikont, vagy van hozzánk szóló mondandója róla, tűnődöm.

Az úgynevezett komolyzenében – ne firtassuk, hogy mióta – a népszerűség kelt némi gyanakvást. Arvo Pärt zenéje népszerű.

Hogyan lehet az összes Mahler-szimfónia összes hangját, szólamát, tempóját memorizálni a kotta nélküli vezényléshez? Hogyan lehet fejben tartani hosszú és bonyolult szólóművek minden részletét? Énekest, hangszeres szólistát és karmestert kérdeztünk a mérhetetlen mennyiségű zenei információ elraktározásának és előhívásának titkairól.

Zenetörténész, rádiós, kritikus, tanár, zongorajavító és -hangoló – és ezek csak a foglalkozásai; az érdeklődése még szélesebb. A sokoldalúság, reméljük, nem kihaló polgári erény.

„Kiderült, hogy Hunter [S. Thompson] egy kis buzi, és ráadásul gyáva is. Igazi hangember, aki mindig megpróbált keménykedni, mikor velünk volt, de bármi történt, azonnal beszart.”