Tévé

Aranybetűkkel

Alinda

Interaktív

Pár hete hármas erősségű rengést észleltek a balliberális véleményformáló értelmiség Pozsonyi úti epicentrumában s egy-két internetes felületen is, amikor híre jött, hogy Veiszer Alinda a Hír Tv-hez szerződött.

A megütközéssel elegy meglepetés moraja érthető reakció volt, noha a döntést egyfelől a Hír Tv bizonytalan végkimenetelű irányváltása, másfelől Veiszer többéves képernyős távolléte is kellőképpen megmagyarázhatja. Ahogyan magyarázhatná akár egyfajta kizárásos módszer is, hiszen a Veiszer tévés múltjára jellemző, elmélyültebb, érdemibb beszélgetős műsorok ma az úgynevezett közszolgálati csatornákon éppúgy roppant nehezen kivitelezhetők, mint bármely nagy kereskedelmi csatornán, vagy épp ott, ahol a művészinterjúk tónusát Rónai Egon határozza meg. (Friderikusz vagy Baló műsorai e nemben inkább kivételek, s más-más okból, de egyként problematikus státuszúak.)

Heti négy adás, bevezető plakátkampány, s a műsor élén az Alinda név csupa aranybetűvel – a Hír Tv igazán megadja a módját, s ez éppúgy érthető, akárcsak Veiszer fel-felsejlő kezdeti (helyesebben újrakezdeti) elfogódottsága. Feladata ugyanis legalább kettős: önmagában kerek, profi portéka gyanánt fölmutatni az adások mindegyikét, valamint magát a közeget formálva helyesnek bizonyítani saját szakmai-emberi döntését. Nos, amit mindezért önmaga megtehet, azt meg is teszi: a műsoraira mindig üdítően jellemző szolid fölkészültség, a nyitott és érdeklődő alapmagatartás, no meg az ezt rokonszenvesen átszínező bölcsészlányos személyesség ezúttal is megtapasztalható. Veiszer Alinda negatív módon körülírható erényeit most is mind fölmutatja: sosem arrogáns, sosem bizalmaskodó és sosem irritáló – s ez mind nagy szó ebben a műfajban!

Gondot inkább a 22 perces műsoridő meg az interjúalanyok kiválasztása jelenthet. 22 perc ugyanis – csak látszólag paradox módon – egyszerre sok és kevés egyetlen személyiség, illetve az általa képviselt téma körüljárására. Kevés, ha a téma és a személy igazán fontos, azonban feszélyezően soknak tűnhet, ha a kérdezett személyisége matt, és belesimul a fekete stúdióháttérbe. A legelső adásra elsütött és beharangozókban is többször ellőtt patron, Nagy Kriszta (Tereskova) ebből a szempontból érezhetően kevésbé reprezentálhatja az Alinda első hetét, mint a szimpátiánkra teljességgel érdemes, ráadásul fontos ügyben megszólaló, ám menthetetlenül pasztellárnyalatú csütörtöki stúdióvendég, a díszlettervező és aktivista Horgas Péter. Alkalmasint a műgyűjtő és galériatulajdonos, Makláry Kálmán képviselte ezen a héten az optimális interjú­alanyok kívánatos körét: a nevét már hallottuk (ha máshonnan nem, hát innét: „Jókor voltam jó helyen”, Magyar Narancs, 2015. augusztus 13.), de még nem ismerjük unásig, az életútja érdemes a figyelmünkre, s olyan területtel foglalkozik, amelyről a legtöbben meglehetősen keveset tudunk. (Jellemző módon ebben az adásban még a fölkészült Veiszer Alinda is tévesztett egyszer-kétszer.) Csak hát nagy kérdés, hogy hány ilyen érdekes, a stúdióba készen beforgatható emberrel számolhatnak a műsorkészítők.

Igaz, az általános személyiségdeficit fölszámolását oktalanság lenne Veiszer Alin­dáéktól elvárni, így tán indokoltabb egy vajmi kisszerű, ám legalább hasznos megállapítással és tanáccsal zárnunk: üvegasztal lapjára nehéz csöndben letenni az üvegpoharakat. Az alátét a megoldás!

Hír Tv, szeptember 21–24.

Neked ajánljuk

Riviéra–Erzsébetváros motortúra

  • Támogatott tartalom

Lengyel Gábor hosszú évtizedeken át dolgozott az orvosiműszer-kereskedelemben, és kizárólag olvasóként tekintett az irodalomra. A helyzet azután változott meg, hogy elhagyni kényszerült vállalkozását, s az ezzel járó traumát úgy dolgozta fel, hogy írni kezdett – terápiás céllal.

Lezárt műhely, levert lakat

Miközben nagyszabású kiállítással emlékeztek meg a Ludwig Múzeumban a magyar film születésének 120. évfordulójáról, a szentendrei Ferenczy Múzeumi Centrum – MűvészetMalomban ugyancsak a magyar film a főszereplő, konkrétan a rendszerváltás utáni idők talán legizgalmasabb hazai filmes műhelye, az Inforg Stúdió.

A balfácán napja

Nem vennénk rá mérget, hogy a Netflix gyártásában készült friss svéd történelmi krimisorozat készítői valóban Harold Ramis 1993-as klasszikusából, az Idétlen időkigből vették a dramaturgiai inspirációt, de A valószínűtlen gyilkost nézve könnyen érezhetjük úgy, hogy Stig Engström is belekeveredett egy Phil Connorséhoz hasonló időhurokba. 

Dzsúdló és a magány

  • Puskás Panni

Dzsúdló nem azonos Jude Law-val, hanem egy magyar zenész, akinek leghíresebb száma a Lej. Ilyen és ehhez hasonló titkokat tudhatunk meg e „Z generációs pandémia paradigmából”, de csak akkor, ha valaki olyan szerencsés, mint én, és egy Z generációs digitális bennszülöttel nézheti végig a darabot. A tizenhat éves húgom árulta el azt is, miért nevet a főleg fiatalokból álló közönség azon, hogy az egyik szereplő annyira depis, hogy a frufruját is majdnem levágta.

Politikai inszeminátor

Egy ország találgatja éppen, hogy mi a fenét is akar ez az egész jelenteni. Hogy Gattyán György, aki a LiveJasmin nevű site-ján keresztül élő webkamerás pornóval begyűjtött nagyjából 300 milliárd forintot, most minden előzmény nélkül miniszterelnök-jelöltként bukkant fel a honi média megfelelő bugyraiban. 

Apácától nyalókáig

Az elsősorban tematikus kiállításokat bemutató, programjaival a tradíciót és a történelmi eseményeket szokatlan fénytörésben vizsgáló 2B Galéria 19 alkotót felvonultató csoportos kiállítása most a kakast állítja a középpontba.

Itt mindenki figyel

A szerző specialitása, hogy olyan zárt világokról fest részletes képet, amely a legtöbb ember számára még szeleteiben sem megközelíthető: ilyen volt a magyar szervezett bűnözés 1970-es évektől zajló történetére koncentráló Maffiózók mackónadrágban, majd a kokain magyarországi szerepét az 1920-as évektől napjainkig végigkövető Magyar kóla is.

Nem szentírás

  • Balogh Magdolna

A szerző eddig kilenc történelmi tárgyú könyvet jelentetett meg, amelyek közül a legsikeresebb a 2017-ben Goncourt-díjjal kitüntetett, a nemzetközi kritika által is egekbe dicsért Napirend, amelyben Hitlernek a második világháborút előkészítő tárgyalássorozatát írja meg egy afféle fekete komédiában. 

A hetedik napon

A neves olasz részecskefizikus jókor volt jó helyen: ott lehetett a genfi részecskefizikai központ, a CERN Nagy Hadronütköztetőjének (LHC) Kompakt Müon Szolenoid (CMS) kísérleti programjában, ahol például a sötét anyagot alkotó egzotikus részecskék, extra dimenziók és a nevezetes Higgs-bozon után kutattak a fizikusok.

A nemlét sűrűsége

  • Radics Viktória

Fantasztikusan érdekes Lanczkor Gábor új könyve. Műfaját tekintve talán a „prózaversek” megjelölés áll legközelebb e több mint kétszáz szövegdarabhoz; én temetőjáró könyvnek nevezem a Sarjerdőt, poétikailag pedig a norvég Edvard Grieg Lyriske stykker (Lyric Pieces) című, tíz könyvbe sorolt, naplófolyamot képező zongoradarabjaihoz közelítem; ezek negyven év termését tartalmazzák szépen összekomponálva a 19. század második feléből. Ahogy a szóló zongorafutamok, úgy a Sarjerdő is egészében érvényes.

Emígy

Önéletrajzi ember – Szerb Antal találóan és evidens módon így jellemezte Goethét (egyszersmind Saint-Simon herceget és Proustot), s ez a megfogalmazás okvetlenül ráillik Granasztói Pálra (1908–1985) is.

Tárgyversek során

  • Domsa Zsófia

„Meg akarom neked mutatni a világot, a maga valóságában, ahogy itt van a szemünk előtt, folyamatosan. Csak így tudom én magam is felfedezni” – írja Knaus­gård a születendő lányának szóló levélben, amelyet a könyvben háromszor húsz rövid esszé követ.