Tévé

Aranybetűkkel

Alinda

Interaktív

Pár hete hármas erősségű rengést észleltek a balliberális véleményformáló értelmiség Pozsonyi úti epicentrumában s egy-két internetes felületen is, amikor híre jött, hogy Veiszer Alinda a Hír Tv-hez szerződött.

A megütközéssel elegy meglepetés moraja érthető reakció volt, noha a döntést egyfelől a Hír Tv bizonytalan végkimenetelű irányváltása, másfelől Veiszer többéves képernyős távolléte is kellőképpen megmagyarázhatja. Ahogyan magyarázhatná akár egyfajta kizárásos módszer is, hiszen a Veiszer tévés múltjára jellemző, elmélyültebb, érdemibb beszélgetős műsorok ma az úgynevezett közszolgálati csatornákon éppúgy roppant nehezen kivitelezhetők, mint bármely nagy kereskedelmi csatornán, vagy épp ott, ahol a művészinterjúk tónusát Rónai Egon határozza meg. (Friderikusz vagy Baló műsorai e nemben inkább kivételek, s más-más okból, de egyként problematikus státuszúak.)

Heti négy adás, bevezető plakátkampány, s a műsor élén az Alinda név csupa aranybetűvel – a Hír Tv igazán megadja a módját, s ez éppúgy érthető, akárcsak Veiszer fel-felsejlő kezdeti (helyesebben újrakezdeti) elfogódottsága. Feladata ugyanis legalább kettős: önmagában kerek, profi portéka gyanánt fölmutatni az adások mindegyikét, valamint magát a közeget formálva helyesnek bizonyítani saját szakmai-emberi döntését. Nos, amit mindezért önmaga megtehet, azt meg is teszi: a műsoraira mindig üdítően jellemző szolid fölkészültség, a nyitott és érdeklődő alapmagatartás, no meg az ezt rokonszenvesen átszínező bölcsészlányos személyesség ezúttal is megtapasztalható. Veiszer Alinda negatív módon körülírható erényeit most is mind fölmutatja: sosem arrogáns, sosem bizalmaskodó és sosem irritáló – s ez mind nagy szó ebben a műfajban!

Gondot inkább a 22 perces műsoridő meg az interjúalanyok kiválasztása jelenthet. 22 perc ugyanis – csak látszólag paradox módon – egyszerre sok és kevés egyetlen személyiség, illetve az általa képviselt téma körüljárására. Kevés, ha a téma és a személy igazán fontos, azonban feszélyezően soknak tűnhet, ha a kérdezett személyisége matt, és belesimul a fekete stúdióháttérbe. A legelső adásra elsütött és beharangozókban is többször ellőtt patron, Nagy Kriszta (Tereskova) ebből a szempontból érezhetően kevésbé reprezentálhatja az Alinda első hetét, mint a szimpátiánkra teljességgel érdemes, ráadásul fontos ügyben megszólaló, ám menthetetlenül pasztellárnyalatú csütörtöki stúdióvendég, a díszlettervező és aktivista Horgas Péter. Alkalmasint a műgyűjtő és galériatulajdonos, Makláry Kálmán képviselte ezen a héten az optimális interjú­alanyok kívánatos körét: a nevét már hallottuk (ha máshonnan nem, hát innét: „Jókor voltam jó helyen”, Magyar Narancs, 2015. augusztus 13.), de még nem ismerjük unásig, az életútja érdemes a figyelmünkre, s olyan területtel foglalkozik, amelyről a legtöbben meglehetősen keveset tudunk. (Jellemző módon ebben az adásban még a fölkészült Veiszer Alinda is tévesztett egyszer-kétszer.) Csak hát nagy kérdés, hogy hány ilyen érdekes, a stúdióba készen beforgatható emberrel számolhatnak a műsorkészítők.

Igaz, az általános személyiségdeficit fölszámolását oktalanság lenne Veiszer Alin­dáéktól elvárni, így tán indokoltabb egy vajmi kisszerű, ám legalább hasznos megállapítással és tanáccsal zárnunk: üvegasztal lapjára nehéz csöndben letenni az üvegpoharakat. Az alátét a megoldás!

Hír Tv, szeptember 21–24.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.