Kultúra

A Nemzeti előcsarnokát, büféjét benépesítő-beordibáló, a ki-kicsodát magyarázó főiskolások, valamint a múzeumból idekölcsönzött Euripidész-márványfej szépen kijelölik az Oresztész című előadás intonációs skálájának két végpontját. A mai magyarázatoktól a sokgenerációs antik sorscsapássorozatig.

Hetente kétszer járták végig a területet, hogy feltöltsék a négy nagyvadetetőt és a szórókat. Általában oda is öntöttek táplálékot, ahol nagyobb mozgás nyomait vették észre.

Hihetetlen, hogy valaha nem is létezett. Ahhoz képest, hogy milyen természetes a jelenléte a hétköznapi konyhán, meglepő, micsoda hosszú és kacskaringós úton jutott el idáig.

Hommage a Kovásznai: Animáció a képzőművészet és a film határterületén 2009. január 18-ig (www.kovasznaigyorgy.hu).

Van egy budapesti embertípus, a tabániánus, akit mindannyian ismerünk. Nagy karimájú fekete kalapot hord, nyakában hosszú, piros sál, és rímekben beszél, ha éppen nem sóhajtozik.

"Vado, ma dove? oh Dei!", azaz "Megyek, de hová? "h, istenek! énekli majd hétfőn a Filharmóniai Társaság hangversenyén (Opera, december 8., fél nyolc) Mozart koncertáriáját Rost Andrea, s e kifakadás, amelynek írója alighanem a múlt héten már emlegetett Da Ponte volt, egykönnyen elhagyhatja a pesti zenebarát ajkát is, amint szembesül az elkövetkező napok dús kínálatával. Mert követheti például az országos Ránki Dezső-jelzést, s akkor Beethoven Emperor melléknévvel felcímkézett Esz-dúr zongoraversenyétől (a Magyar Telekom szimfonikusaival közös szereplés, Zeneakadémia, dec.

DÍJ 2008. december 5-én rendezik a Prima Primissima Díjátadó Gálát a Művészetek Palotájában.

Nádasdy Ádám november 24-én tartotta székfoglaló beszédét a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémián Dante Isteni színjátékának új fordításáról. A költővel, műfordítóval, nyelvészprofesszorral egyetemi szobájában beszélgettünk.

A radikális gesztusok kedvelői A gyűlölet, a Dobermann és a Visszafordíthatatlan főszereplőjeként, a műfaji megalkuvók az Eastern Promises vagy az Ocean's Twelve című filmekből ismerhetik. Új filmje, az ünnepelt gengszter, Jacques Mesrine életéről szóló Halálos közellenség hazai bemutatója kapcsán beszélgettünk Budapesten. Köves Gábor

A kamera nem látható oldalán Sandrine Bonnaire: neves francia színésznő, érdemei Leconte-tól Rivette-ig számosak. A látható oldalon Sabine Bonnaire, a színésznő egy évvel fiatalabb húga: őt, a sokáig félrekezelt autizmussal élő kisebb testvért követi a kamera, de a projektet kézben tartó Sandrine figyelme mindazokra kiterjed, akik Sabine magára zárt életében, az otthonául szolgáló vidéki intézetben így vagy úgy (ápoltként, ápolóként vagy hozzátartozóként) megfordulnak.

című zaklatott sorsú, mert három verzióban is megírt operájának legutóbbi magyar bemutatója Kovalik Balázs rendezése miatt némi vitát kavart, ám abban megegyeztek az elemzők, hogy az előadás zenei csúcspontja az úgynevezett 3. Lenóra nyitány volt Fischer Ádám dirigálásával.

A fiatal, több pályázaton is díjazott képregényrajzoló eme kiállítása két hónapja egyszer már megnyílt, egészen pontosan szeptember 17-én, a Bakáts téri Légó Galériában - ám a vernisszázst követő napon már elöntötte a víz a kiállítóhelyiséget. A csőtörés miatt látogathatatlanná vált tárlatot vette most át nagylelkűen két hétre az Eduárd Képregénybolt kiállításra egyébként nem igazán alkalmas Pincegalériája.

Arne Schaffhausen és Wayan Raabe, a két hamburgi stúdiófenomén ismeretsége nem éppen új keletű: jó évtizedes együttműködésük előbb Sprallianz néven indult, majd felvették az alkalmanként ma is használt Midi Miliz titulust. 2005 óta Extraweltként hódítják meg a rafinált elektronikus tánczenék őszinte szerelmeseinek szívét - jól kifundált maxislágereikkel (Soopertrack/Zu Fuss, Doch Doch, Titelheld) számos fejet és fület csavartak el, szellemes remixeik és élő fellépéseik (többek között Budapesten is!) csak fokozták a velük kapcsolatos várakozásokat.

Az amerikai társadalom peremén tengődő, szerencsétlenebbnél szerencsétlenebb figurákat gereblyézett össze Bill Maher rendező, hogy tragédiákban gazdag és kilátásokban szegény életük bemutatásával rávilágítson: a life az bizony sucks. Meg arra is - hollywoodi műhelymunkáról lévén szó -, hogy azé' van remény.