A brit jazzre nem csak Nubya Garcia vagy Shabaka Hutchings utóbbi évekbeli feltűnése óta érdemes odafigyelni. Az új generáció felnéz az ötven évvel ezelőtt szárnyaikat bontogató elődeire, hangmintaként újra is hasznosítja őket.
Az előadás különös atmoszférájú világában el kell engednünk a bizonyosságokat és a kapaszkodókat, itt minden relatív, minden megkérdőjelezhetővé válik. A kizökkent idő soha nem volt ennyire kézzelfogható tapasztalat.
Az eseménysorozat életre hívója és kurátora, Koós Ágnes galerista a hazai kortárs üvegművészet népszerűsítésében nagy és kissé talán magányos feladatot vállalt az utóbbi években. Saját galériájában, a Kiskép Galériában magyar üvegművészek munkáit állítja ki és forgalmazza, de lehetőséget ad a fiataloknak is: többek között a Képző- és Iparművészeti Szakgimnázium és Kollégium (Kisképző) üvegműves diákjai is itt mutathatták be a vizsgamunkáikat idén nyáron.
Péli Tamás 1983-ban készült Születés című pannóját hosszú évek óta nem láthatta a közönség. A mű jelentősége megkérdőjelezhetetlen, a jövője mégis kérdéses. A Budapesti Történeti Múzeum Barokk csarnokában csak szeptember végéig kapott helyet.
Két karizmatikus előadó (a Primal Scream énekese és a Savages énekesnője) szövetkezett egy mindkettejük számára formabontó album erejéig.
Két évvel legutóbbi albuma után jelentkezett új dalokkal Szeder-Szabó Krisztina zenekara, amelynek felállása az idén teljesen megváltozott.
A Kaposfest egyszerre összművészeti és egynemű programja azt adta, amit a címe ígért, ám ezt a máskülönben oly dicséretes megfelelést ezúttal kísérhette némi sajnálkozás is.
Nagy-Britannia leghíresebb családi kamaraegyüttese, a Sierra Leone-i származású Kadiatu Kanneh és a londoni Stuart Mason hét gyermeke (Isata, Braimah, Sheku, Konya, Jeneba, Aminata és Mariata) alkotta zenekar, a The Kanneh-Masons.
A képregény Belgiumban és Franciaországban az oktatás és a kommunikáció eszköze, a szórakoztatás csak kötelező kelléke.
A Budapesti Művelődési Központ igazgatójával beszélgettünk.
