A tagokkal (Kristóf Martin – gitár, Bodacz Péter – gitár, mandolin, steel gitár, Hegyi Zoltán – basszusgitár, nagybőgő, Klausz Ádám – dob) együtt a hangzásvilág is módosult, a hegedűtől elköszöntek, a steel gitár és a mandolin pedig újonnan került a képbe. A produceri munkáért még az előző dobos, Mihalik Ábel felelt, aki két számnak társszerzője is volt. A Feri feneke vagy a Bátran lépek rockosabb vonala most háttérbe szorult, a felfrissített megszólalásra leginkább a folk-pop jelző illik.
A fülbemászó zenéhez jól illeszkednek a szövegek, amelyek mindegyike a belső béke és harmónia megtalálását járja körül, folytatva az előző lemezen már elkezdett utat. Szeder-Szabó Krisztina elmondása szerint az alaphelyzetet a karantén miatti bezárkózás adta, ami őt is rákényszerítette a befelé figyelésre és önvizsgálatra. Sok időt töltött meditáció mellett mandalafestéssel, és A kút vize című dal is eközben született, érdekes munkamódszerrel, a színekből kiindulva. A másik három szám üzenete hasonlóan pozitív és lélekemelő, egyfajta fogódzkodót szeretne adni az embereknek, amikor úgy érzik, hogy összeomlik a világuk. Nem ezek a zenekar legmélyebb mondanivalójú dalai, de talán épp erre a habkönnyű feel good hangulatra van szükség most, amikor már javában zajlik a negyedik hullámmal való riogatás, és senki nem lehet biztos benne, hoz-e újabb lezárásokat az előttünk álló ősz.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
