Őszművészet – rés a présen

„A kulturális élményeket együtt tudjuk megélni”

Marsi László igazgató, BMK

  • rés a présen
  • 2021. augusztus 18.

Interaktív

A Budapesti Művelődési Központ igazgatójával beszélgettünk.

rés a présen: 2018 óta vezeted a Budapesti Művelődési Központot. Milyen tervekkel indultál, és mi valósult meg közülük?

Marsi László: Közel 25 éve dolgozom Budapest különböző közművelődési, kulturális színterein. A BMK egy módszertani intézmény, s ez igen nagy szakmai lehetőséget rejt magában. Amellett, hogy programokat, rendezvényeket kínálunk az intézménybe látogatóknak, egyben statisztikai adatgyűjtést, információs tevékenységet és képzéseket szervezünk a fővárosban dolgozó kulturális szakembereknek. Alapvető céljaim között szerepelt, hogy a visegrádi országok kulturális színtereivel közös projekteket valósíthassunk meg, szorosabban tudjunk együttműködni. Ennek egyik kiemelt eseménye egy határokon átnyúló projekt, amelyet az Interreg V-A Szlovákia–Magyarország Együttműködési Program közel 30 ezer euróval támogatott.

rap: Miről szól az Interreg projekt?

ML: A párkányi Városi Művelődési Központtal közösen megvalósított, Élő városok – formálódó közösségek elnevezésű projektünk arra épült, hogy megnézzük, mit tud nyújtani egy kisváros a nagyvárosnak és fordítva, mit egy nagyváros a kisvárosnak. Úgy érzem, nagyon sok hasznos dolgot tanultunk egymástól az elmúlt időszakban.

rap: Milyen programok valósultak meg ezen belül?

ML: A programsorozat elvileg 2020 októberében kezdődött, de a világjárvány miatt csak februártól tudtunk elindulni, akkor is csak online formában. Először egy konferencián a kulturális intézményeket tanulmányoztuk mindkét városban. Párkány és Budapest egyaránt fürdőváros, így a turizmus és a kultúra kapcsolatát is elemeztük. A projektben részt vevő intézmények bemutatkoztak egymás városában. Párkányban kulturális szakemberek csereprogramja is zajlott, ahol táborozó diákok próbálhatták ki a fotózást és a filmezést. Mindemellett szlovák és magyar folkegyüttesek koncerteztek live stream-előadásban a Fonóból.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.