Őszművészet – Péli Tamás nagy műve visszatért

Sorsa: bizonytalan

Péli Tamás 1983-ban készült Születés című pannóját hosszú évek óta nem láthatta a közönség. A mű jelentősége megkérdőjelezhetetlen, a jövője mégis kérdéses. A Budapesti Történeti Múzeum Barokk csarnokában csak szeptember végéig kapott helyet.

„Világlátott, tehetséges festőművész, elkötelezett baloldali, a világot jobbá tenni akaró ember, aki kérlelhetetlen energiával dolgozott mindig”, emlékszik az egészen fiatalon, 46 évesen elhunyt Péli Tamás cigány festőművészre kortársa, Daróczi Ágnes újságíró, etnológus. Mindketten fontos alakjai voltak a 70-es 80-as évek roma polgárjogi mozgalmainak, immár negyven éve azt a roma értelmiségi kört képviselve, amely önszerveződő módon képzelte el a magyarországi romák jövőjét.

A tiszadobi Andrássy-kastélyt a második világháború után államosították, s 2007-ig gyermekotthonként működött. Akkor azonban nemcsak a gyerekeket költöztették el, hanem Péli pannóját is. A nyíregyházi Jósa András Múzeumba szállították, ahol az intézmény folyosóján pihent becsomagolva egészen mostanáig, mikor az OFF Biennálé Budapest és a Budapesti Történeti Múzeum együttműködésében Közösen kihordani címmel indult egy kiállítás, amely ismét láthatóvá tette Péli munkásságának e kiemelkedő darabját.

Lenyomat

A Születés négy hatalmas részből álló (összesen több mint negyven négyzetméteres) pannója 1983-ban készült. Péli szerette volna, hogy az intézetben élő, így a gyökereikhez nehezen kapcsolódó gyermekek is átéljék a valahová tartozás érzését. Ugyanakkor a roma társadalomnak is meg akarta teremteni az eredettörténetét. Ennek jegyében egészen az első cigány, Káli anyaistennő gyermeke, Manus (magyarul: ember) megszületésétől a magyarokkal közösen megélt történelmen át a jelenig vonulnak fel fontos események és szereplők a képen. Péli jelenére vonatkoztatva a „születés” fogalma egészen a roma értelmiség létrejöttéig tágul. „Mind a hárman tudtuk, hogy a nagy értékű pannó elcsomagolva hever valahol. Előbb egymástól függetlenül, majd később közösen kezdtünk el gondolkodni, mit is tudnánk vele kezdeni. Első ötletként az merült fel, hogy nem magát a képet, hanem arról készült jó minőségű reprodukciókat állítanánk ki nagyobb múzeumok elé” – mondja György Eszter történész, aki Szász Anna Lujza szociológus és Szűcs Teri irodalomtörténész, kritikus mellett a kiállítás egyik kurátora.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.