Lemez

Utólagos figyelmeztetés: jazzvihar

Journeys in Modern Jazz: Britain

Kritika

A brit jazzre nem csak Nubya Garcia vagy Shabaka Hutchings utóbbi évekbeli feltűnése óta érdemes odafigyelni. Az új generáció felnéz az ötven évvel ezelőtt szárnyaikat bontogató elődeire, hangmintaként újra is hasznosítja őket. 

A hetvenes évtizedben a többi közt a Colosseum, a Nucleus és a Paraphernalia törték át az európai jazz fölött húzódó üveg­plafont, ám a hatvanas évek közepétől ’72-ig alakuló zenék nem csak előkészítésként, háttérként, kiindulópontként, hanem önmagukban is értékesek.

Akkor leginkább „modern” vagy „progresszív” jelzővel illették ezeket a felvételeket, amelyek legfeltűnőbb közös vonása, hogy mennyire frissek. Egyáltalán nem porosodtak fél évszázad alatt. Ez a két CD-s vagy négy LP-s válogatás csak ízelítő, az impozáns, gondos újrakiadás a British Jazz Explosion sorozat nyitánya, ezután következnek majd Kenny Wheeler és a John Dankworth Orchestra, a Don Rendell Quintet, a The New Orchestra, és Tubby Hayes korabeli albumai eredeti borítóval, tökéletesre javított hangminőségben.

Az előremutató zenekarok progresszivitása persze nem független a populáris zenében ekkoriban bekövetkezett tektonikus mozgásoktól, amelyek nagyobb kísérletező kedvet hívtak elő a producerekből is, és specializált labeleket indítottak az útkereső zenészeknek. És persze attól sem független, hogy ezek a zenészek napi kapcsolatban voltak John Mayall-lel, a Creammel, a Beatles és a Stones tagjaival. Az ösztönös tehetség és az inspiráló közösségi színtér együtt alakították azt, amit nem túlzás robbanásnak nevezni a brit jazzben, és ami több európai országban azonnal éreztette hatását. Hozzánk a jazz-rock vonulat csak-csak eljutott, de a sűrű hangszerelésű nagyzenekarok még sokáig nem érkeztek meg.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jancsics Dávid korrupciókutató: Az Orbán család vagy a Matolcsy-klán működése új jelenség

Jancsics Dávid a Leukémia zenekar gitárosaként a hazai underground zenetörténethez is hozzátette a magáét, majd szociológusként az Egyesült Államokba ment, azóta a San Diego-i egyetem professzora. A magyarországi korrupcióról szóló doktori disszertációját átdolgozva idén magyarul is kiadták A korrupció szociológiája címmel. Erről beszélgettünk.

Újabb mérföldkő

  • Harci Andor

Mi lett volna, ha 1969-ben, az amougies-i fesztiválon Frank Zappa épp másfelé bolyong, s nem jelentkezik be fellépőnek a színpadon tartózkodó Pink Floyd tagjai mellé?

Vándormozi

  • - turcsányi -

John Maclean nem kapkodja el, az előző filmje, a Slow West (A nyugat útján) 2015-ben jött ki.

Mi, angyalok

Egyesével bukkannak elő a lelátó hátsó részét határoló cserjésből a zenekar tagjai (Tara Khozein – ének, Bartek Zsolt klarinét, szaxofon, Darázs Ádám – gitár, Kertész Endre – cselló) és a táncos pár (Juhász Kata és Déri András).

Új válaszok

A művészet nem verseny, de mégiscsak biennálék, pályázatok, díjak és elismerések rendezik a sorokat. Minden országnak van egy-egy rangos, referenciaként szolgáló díja.

Mintha a földön állva…

Összegyűjtött és új verseket tartalmazó kötete, a 2018-ban megjelent A Vak Remény a költő teljes életművét átfogó könyv volt, ám az új versek jelenlétét is kiemelő alcím a lírai opus folyamatosan „történő” állapotára mutat, arra, hogy még korántsem egy megállapodott vagy kevésbé dinamikus költői nyelvről van szó.