Őszművészet – Interjú

„Bármit is mondanak a puristák”

Joshua Bell hegedűművész, karmester

Zene

Nem bánná, ha örökké élne, annyi érdekeset talál az életben. A jó dolgoknak nem tud és nem is akar ellenállni, a lassítást kicsit későbbre tervezi. Otthon érzi magát Magyarországon, e vonzalom pedig Starker Jánossal és Kocsis Zoltánnal kezdődött.

Magyar Narancs: A Fesztivál Akadémián népzenei programban lépett fel. Van bármilyen kötődése a népzenéhez?

Joshua Bell: A klasszikus zenében sok a népzene, elég csak csak Brahmsra vagy Dvořákra gondolnunk, Bartókról nem is beszélve. Az Egyesült Államokban sok kelta gyökerű zenét, bluegrasst játszottam. Szeretek népzenét játszó muzsikusokkal zenélni, mert másképpen gondolkodnak, ami stimulál engem. Európában járva sok népzenéhez van szerencsém, ez alkalommal például minden este nagyszerű cigányzenészeket hallgatunk a vacsoránál, és ez olyannyira inspirált, hogy érdekes módon másnap úgy éreztem, hogy jobban játszom.

MN: A hegedűrepertoár nem kicsi, de nem is végtelen. Sokan átiratokkal bővítik.

JB: Oh, ha nemcsak szólózni akar az ember, akkor is egy életre elég játszanivaló akad. De az igaz, hogy hegedűverseny épp csak egy tucatnyi van. Éppenséggel lehet azokkal is pénzt keresni egy éle­ten át, de azért unalmas lenne. Én vezényléssel egészítem ki a tevékenységemet, már jó ideje az Academy of St Martin in the Fieldsnek vagyok a zeneigazgatója. De persze nem mindig karmesteri pálcával vezényelek, hanem játszom is. Csináltunk már a zenekarral Beethovent és Brahmsot is.

MN: Ennek a kamarazenekarnak hatalmas múltja van. Mit kezd ezzel a tradícióval?

JB: Nem gondolok a hagyományukra… a tradíció egyébként nem is mindig jó dolog. Mint minden muzsikus, én is a saját életemet hozom a zenébe. Egyébként minden darabnak megvan a hagyománya, az ember mindig szembekerül ezzel. Egyensúlyozni kell a hagyomány és saját magad között, de a közönség azt szeretné hallani, amit az adott muzsikus akar és tud mondani.

MN: Mit változtatott a zenekaron?

JB: Régi nagy vezetőjük, Sir Neville Marriner alatt nagyon kifinomult hangzásuk volt, én másfajta energiát próbálok hozni, egy zsigeribb hozzáállást közvetíteni. Persze lehet szeretni vagy nem szeretni, amit csinálok, de az biztosan érződik, hogy az életem minden darabját beleadom a zenébe, és igyekszem inspirálni őket. Nagyon fogadókészek és nyitottak, szeretem őket. Számomra is nagy tanulás és igazi ajándék, hogy annyi Beethoven Hegedűverseny-előadás után végre szimfóniákat is vezényelhetek. A negyediket és a hetediket már fel is vettük. A negyedik egész jó, a hetediket újracsinálnám.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Ping és Pong

A pingpong egy végtelenül kedves játék – legalábbis a filmeken. Ezt játszotta Forrest Gump, ezzel viccelődött a Szerva itt, pofon ott, vagy épp Michael Tully 2014-es felnövéstörténete, a Ping Pong Summer is, de képes volt még a két Koreát is egyesíteni a Ko-ri-a (As One) című 2012-es sportfilmben.

Leszármazottak

A mester legutóbb éppen tíz éve készített értékelhető játékfilmet (Paterson), a 2019-es A holtak nem halnak meg című bűnrossz zombikomédiára pedig boruljon a feledés jótékony homálya.

Kukac a pürében

Száznál is több verset tartalmazó új kötetében a szerző nem arról számol be, hogy mi történt vele a hosszú csend alatt, a szövegek ezúttal inkább azt mutatják meg, hogy az elmúlt tizenöt év alatt az élet dolgai akár új minőséget is kaphattak.

Magyar pikareszk

Az ’56-os forradalom rövidre szabott történetének ikonikus figurájáról ez idáig még nem jelent meg átfogó, alapos, friss kutatásokon alapuló történeti biográfia.

„Borzasztó állapot”

Schaár pályája még a művész életutakhoz képest is szabálytalanabbul alakult: egészen fiatalon felfigyeltek rá – csodagyereknek tartották –, de aztán több megtorpanás után túl a hatvanadik életévén, az avantgárd jegyé­ben fogalmazódott újra a művészete, hogy végül a térinstallációival átlépjen a szobrászat hatá­rain. A művész halálának ötvenedik évfordulóján nyílt emlékkiállítás külön érdekessége, hogy a kiállítótértől néhány száz méterre állt egykor Schaár Erzsébet szülőháza, később Vilt Tiborral közös otthona és műterme.

Nem a nyúl viszi

Funtek Frigyes valóságos filmsorozatot rendezett már Zalaegerszegen: az Augusztus Oklahomában volt a kezdet, azóta színpadra állította A király beszédét és az Életrevalókat, most pedig a Hétköznapi mennyország című Kay Pollack-film színpadi változata került sorra.

Disznóláb

Magyarország külügyminisztere, Szijjártó Péter múlt pénteken a hivatalában fogadta Bondár Anna teniszezőt, aki azért érdemelte ki e megtiszteltetést, mert előtte kedden a kolozsvári Transylvania Open teniszversenyen nem fogott vele kezet legyőzője, az ukrán Olekszandra Olijnikova.

A Balkán Ukrajnája

Miközben Ukrajna EU-csatlakozásáról ádáz viták dúlnak, Brüsszelben eldöntött tényként kezelik Montenegró 2028-as, de legkésőbb 2029-es csatlakozását. Az ország kicsi, és csak 620 ezren lakják, emiatt különösebben nem zavar senkit, és a felvételükkel üzenni is lehet a Balkán többi részére: nektek is sikerülhet, ha tesztek érte. De miért kell, hogy Montenegró mielőbb az EU tagja legyen, és mi köze van ehhez Szerbiának?

„Orbán kora akkor is velünk lesz”

Dolgozott Csurka Istvánnal, és ott volt a Fidesz kampányaiban is. A jobboldali közeg ismerőjeként állítja: látszik ugyan az erózió a kormánypárt környékén, de még egy választási vereség sem biztos, hogy véget vet Orbán állammodelljének.

Néma helyett bűnös

Csaló váltja az eddigi semmittevő szószólót – háborog a hazai román nemzetiség egy része. A költségvetési csalás miatt jogerősen felfüggesztett szabadságvesztésre ítélt Tát Margit méhkeréki fideszes polgármester lehet az áprilisi nemzetiségi voksolás után a magyarországi románok parlamenti szószólója.