Őszművészet – Interjú

„Bármit is mondanak a puristák”

Joshua Bell hegedűművész, karmester

Zene

Nem bánná, ha örökké élne, annyi érdekeset talál az életben. A jó dolgoknak nem tud és nem is akar ellenállni, a lassítást kicsit későbbre tervezi. Otthon érzi magát Magyarországon, e vonzalom pedig Starker Jánossal és Kocsis Zoltánnal kezdődött.

Magyar Narancs: A Fesztivál Akadémián népzenei programban lépett fel. Van bármilyen kötődése a népzenéhez?

Joshua Bell: A klasszikus zenében sok a népzene, elég csak csak Brahmsra vagy Dvořákra gondolnunk, Bartókról nem is beszélve. Az Egyesült Államokban sok kelta gyökerű zenét, bluegrasst játszottam. Szeretek népzenét játszó muzsikusokkal zenélni, mert másképpen gondolkodnak, ami stimulál engem. Európában járva sok népzenéhez van szerencsém, ez alkalommal például minden este nagyszerű cigányzenészeket hallgatunk a vacsoránál, és ez olyannyira inspirált, hogy érdekes módon másnap úgy éreztem, hogy jobban játszom.

MN: A hegedűrepertoár nem kicsi, de nem is végtelen. Sokan átiratokkal bővítik.

JB: Oh, ha nemcsak szólózni akar az ember, akkor is egy életre elég játszanivaló akad. De az igaz, hogy hegedűverseny épp csak egy tucatnyi van. Éppenséggel lehet azokkal is pénzt keresni egy éle­ten át, de azért unalmas lenne. Én vezényléssel egészítem ki a tevékenységemet, már jó ideje az Academy of St Martin in the Fieldsnek vagyok a zeneigazgatója. De persze nem mindig karmesteri pálcával vezényelek, hanem játszom is. Csináltunk már a zenekarral Beethovent és Brahmsot is.

MN: Ennek a kamarazenekarnak hatalmas múltja van. Mit kezd ezzel a tradícióval?

JB: Nem gondolok a hagyományukra… a tradíció egyébként nem is mindig jó dolog. Mint minden muzsikus, én is a saját életemet hozom a zenébe. Egyébként minden darabnak megvan a hagyománya, az ember mindig szembekerül ezzel. Egyensúlyozni kell a hagyomány és saját magad között, de a közönség azt szeretné hallani, amit az adott muzsikus akar és tud mondani.

MN: Mit változtatott a zenekaron?

JB: Régi nagy vezetőjük, Sir Neville Marriner alatt nagyon kifinomult hangzásuk volt, én másfajta energiát próbálok hozni, egy zsigeribb hozzáállást közvetíteni. Persze lehet szeretni vagy nem szeretni, amit csinálok, de az biztosan érződik, hogy az életem minden darabját beleadom a zenébe, és igyekszem inspirálni őket. Nagyon fogadókészek és nyitottak, szeretem őket. Számomra is nagy tanulás és igazi ajándék, hogy annyi Beethoven Hegedűverseny-előadás után végre szimfóniákat is vezényelhetek. A negyediket és a hetediket már fel is vettük. A negyedik egész jó, a hetediket újracsinálnám.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A józanság kultúrája. Folytatódik CIVIL EXTRA szolidaritási akciónk

Folytatódik a Magyar Narancs rendhagyó kezdeményezése, amelynek célja, hogy erősítse a civil szférát, a sajtót, valamint az állampolgári szolidaritást, válaszként a sajtót és a civil szervezeteket ellehetetlenítő, megfélemlítő, a nyílt diktatúrát előkészítő kormányzati törekvésekre. Új partnerünk a függőséggel küzdők felépülését segítő Kék Pont Alapítvány.

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.