Visszhang: koncert

„Bach másként…”

Visszhang

A Kaposfest egyszerre összművészeti és egynemű programja azt adta, amit a címe ígért, ám ezt a máskülönben oly dicséretes megfelelést ezúttal kísérhette némi sajnálkozás is.

Egy francia nyitány harmonikán, a C-dúr zenekari szvit szafoxonokon, a d-moll partita Chaconne-ja pedig mandolinon szólalt meg, s miközben mindahány muzsikus vitán felül hangszere mesterének bizonyult, azért e számokban mégis úgy érezhettük: a művek lelkéhez így nehezebb eltalálni előadónak és hallgatónak egyaránt. Noha a mandolinos Avi Avital például igazi virtuóz, s hozzá nagy lélek is, amit utóbb az e-moll szonátában fényesen igazolt is, Várdai István csellójátékával oly derűs összhangba kerülve. E ponton felszálló pályára állt a koncert, s ami a tisztán zenei és tisztán bachi produkciókat illeti, innentől meg is őriztük utazási magasságunkat. Igaz, a III. brandenburgi verseny lendületes megszólaltatását követően a vonóskart irányító hegedűs, Alexis Cárdenas kissé meghökkentő, részint folklorisztikus, részint improvizatív ráadást adott, saját ének- és füttyszavával kísérve. Majd a szünet után a D-dúr csellószvit következett Várdai Istvánnal és a Győri Balett táncosaival. A bachi úrfelmutatás itt Velekei László koreográfiájának és a díszletképszerűségnek is stabil, még csak nem is alá-, de éppenséggel mellérendelt elemévé vált. Jóllehet a mindent egyenlősítő gesztust szívből megadó Várdai varázslatos teljesítményéhez vajmi keveset tudtak hozzátenni a rokonszenves táncosok.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.