Visszhang: film

Respect

  • 2021. augusztus 18.

Visszhang

Életrajzi filmet nem lehet elrontani. A Nagy Névre mindenki kíváncsi: szeretjük nézni a kimagasló tehetség korántsem mindig kimagasló életének a mi kis ítéletünk alá vonható szegmenseit.

Életrajzi filmet csak elrontani lehet: annyi a klisé, az elhasznált narrációs panel, párbeszédfordulat, neutrálissá laposított hatás­elem a műfajban.

Az Aretha Franklint megidéző biopic a pályának csupán arra a részére koncentrál, amikor az énekesnő kivívta magának a sikert: leküzdve függéseit. Ez a küzdelem a film témája. Elszakadás a féltő, spirituális biztonságot adó, ám zsarnoki, bigott lelkész apától, a fojtogató közegtől, elszakadás az uralkodó és élősködő férjtől, elszakadás a művészi identitást korlátozó elvárásoktól, elszakadás a feldolgozatlan gyerekkori traumák és a szintén feldolgozatlan siker következtében kialakuló alkoholfüggőségtől. Mindezt a kibontakozó fekete polgárjogi mozgalmak kissé felületesen megfestett háttere előtt. Értjük az (Oscar- és #metoo-kompatibilis) üzenetet, de ez az üzenet eltakarja előlünk az embert. Pedig az odaadással, komoly érzelmi amplitúdóval játszó és bravúrosan éneklő Jennifer Hudsonnál jobb Aretha Franklint képzelni sem lehetne. Egészen a vége főcímig. Akkor ugyanis jön az igazi Aretha. Öregen, meghízva, utolsó fellépései egyikén. Az a legkevesebb, hogy egy másodperc alatt leénekli a (kiváló!) főszereplőt. De felvillantása többet mond életről, közdelemről, kivívott (belső!) szabadságról, mint az egész film.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A józanság kultúrája. Folytatódik CIVIL EXTRA szolidaritási akciónk

Folytatódik a Magyar Narancs rendhagyó kezdeményezése, amelynek célja, hogy erősítse a civil szférát, a sajtót, valamint az állampolgári szolidaritást, válaszként a sajtót és a civil szervezeteket ellehetetlenítő, megfélemlítő, a nyílt diktatúrát előkészítő kormányzati törekvésekre. Új partnerünk a függőséggel küzdők felépülését segítő Kék Pont Alapítvány.

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).